40 év Székesfehérváron - 3. rész

Második évet zárta a klub a MOL Ligában. Az idei szezonban minden korábbinál fiatalabb akadémistákra épülő csapatot tervezett a szakvezetés. Mennyire valósult ez meg? A kezdetben kitűzött playoffba jutás után a MAC elleni vereség mennyire kielégítő?
Mi vagyunk az egyetlenek, akiknek az EBEL-csapat mellett még egy csapatot kellett indítani. Ez éves szinten 150-200 millió forinttal növeli meg a költségvetést, ami az amúgy is nagyon nehéz gazdasági helyzetünkben mindig problémát okoz. Más sportágakban az ilyen együttesekhez pozitívan állnak. 2007-ben, amikor két csapatot versenyeztettünk, és a bajnoki rájátszásban a Fehérvár, hasonlóan férfi kosárlabdában a Szolnokhoz, amikor nemzetközi bajnokság végén visszajön a magyar versenysorozatba, akkor aranykártyával a legjobb négybe kerül. Ez az elmúlt 5 évben fordulatot vett, minden magyar klub illetve maga az a szervezet, ami a MOL ligát szervezi, mindent megtett, hogy az EBEL-csapatunk játékosai ne szerepelhessenek a magyar bajnokság rájátszásában. Holott ez az egy klub 55 játékost fizet és két felnőtt csapatot tart fent. A végén mégis gátakat szabnak nekünk abban az esetben, ha el szeretnénk indulni az EBEL-csapattal a végjátékban, Ez elé komoly akadályokat gördítettek. Idén a tavalyi hat légióshoz képest két kapussal és három mezőnyjátékossal vágtunk neki a szezonnak. Mellettük pedig csak akadémista fiatalok szerepeltek. Nagyon hősies küzdelemmel és sokszor rendkívül jó játékkal került be a playoffba a csapat. Egy ilyen együttes a játékosok fejlesztésének eszköze. Az eredményesség egy dolog, és a szurkolók miatt különösen fontos. Ha csak a tavalyi évet nézzük, a MAC-cal parádés, hét meccses sorozatot játszott a csapat, de ha összehasonlítom a tavalyi és az idei MOL Liga-keretünket, a mostani gyengébb, mert nálunk sokkal több fiatal játszik. A mostani rájátszást befolyásolta az is, hogy a tavaly már rájátszásban szereplő és komoly játékerőt képviselő Vincze, Szabó Krisztián, Szaller és az idén jó szezont kezdő Vizi Dániel sérülés miatt nem állt rendelkezésre. Az utolsó két mérkőzésre négy, illetve öt játékos érkezett az EBEL-ből, de ez kevés volt ahhoz, hogy legyűrjük a profi módon felkészített, hat légióssal és kilenc válogatott kerettaggal felálló MAC-ot. A fiatal csapat messze a várakozásokon felül teljesítve állt 2:1-re, a sorsfordító az itthon, hosszabbításban elvesztett mérkőzés volt. Az utolsó mérkőzésen nagy különbség látszott a csapatok között, ennek az okát a szakmának kell megfejtenie. A kérdés az, hogy mi okozta azt a változást, ami hétfőről szerdára következett be. Az utolsó mérkőzésen mintha nem ugyanazok a csapatok léptek volna jégre sem a MAC-nál, sem pedig nálunk. Ennek ellenére, összességében a MOL Liga-szezont nagyon hasznosnak tartom, hiszen olyan fiatalok, mint Kiss Patrik, Szabó Bence, Imre Patrik, akinek 1997-esként még a juniorbajnokságban kellene szerepelniük, fontos alkotórészei lettek ennek a csapatnak. A rájátszás előtt pedig elengedtük Kyle Justot, az ő távozása mindenképp gyengülést hozott. Talán a két utolsó mérkőzés elrontotta a pozitív szájízt, de csak azért, mert a várakozás az volt, hogy a 4-5 EBEL játékossal le fogjuk gyűrni a MAC-ot. Hosszabbításban kétszer kikaptunk, egyszer nyertünk, itt már a szerencse is sokat számít és mi is arra számítottunk, hogy így közel egyenlő erők küzdelme lesz a párharc. A szerdai eredmény ugyan azt mutatja, szoros mérkőzés volt, de a játék képe egészen mást tükrözött.

Beszéljünk külön a szezon végéről. Mi vezetett az EBEL/MOL Ligával kapcsolatos döntéshez? Visszatekintve mennyire volt jó döntés?
Ha újra ez a helyzet lenne, most is nehéz lenne eldönteni, melyik a helyes út. Ami szomorú, hogy a minket választó MAC arra építette a stratégiát, hogy nekünk még az EBEL-ben szerepünk lesz és nem fogunk játékosokat mozgatni egyik csapatból a másikba. Ez nem következett be, ezután mind a két fél tudta, hogy nálunk tizenöt, a MAC-nál pedig tíz ember tagja várhatóan a bő válogatott keretnek. Bármelyik csapat is maradt volna alul, február végén számukra befejeződik a szezon. Papírforma szerint a MAC a Debrecennel játszhatott volna, nem a „fekete ló” Fehérvárral. Ha nem így választottak volna, a négy között biztos összekerültünk volna, és egy más erősségű csapattal akár hét mérkőzésen keresztül is közönségszórakoztató játékot láttunk volna, és mindkét csapat válogatott kerettagjai a mostanihoz viszonyítva három héttel tovább szerepelhettek volna. Április közepe után ez valakinek biztos hiányozni fog.

Mi történik most a csapattal, mit csinálnak most a játékosok, hogy vége a szezonnak? Mi történik a légiósokkal és a magyar válogatott játékosokkal?
Az új vezetés, Szélig Viktor menedzselése mellett már ma, pénteken is tárgyal olyan játékosokkal, akik távoznak, a többiek pedig hétfőtől napi két edzéssel készülnek a válogatott kerettagokkal egészen a válogatott edzőtáboráig azért, hogy oda a játékosaink felkészülten érkezzenek. Az lesz a feladat, hogy ebben az időszakban legalább heti egyszer kapjanak mérkőzés-terhelést a játékosok. Ebben a légiósokra már nem számítunk, szeretnénk velük minél hamarabb megegyezni. A honosított játékosok a válogatott miatt persze maradnak, és számolnunk kell azzal a majdnem háromsornyi játékossal, akik várhatóan a bő keretben szerepelnek majd. Vannak sajnos olyan sérült játékosok, akik műtét előtt állnak vagy a korábbi sérülések miatt nem kapnak szerepet az áprilisi felkészülésben, tehát valószínűleg a legutóbbi összetartásra behívott tizenhét fő redukálódni fog.

A következő szezontól új klub áll majd a csapat mögött. Miért jön ez a váltás?
Nagyon sokáig egy 6-10 tagú szakosztályvezetés működött, amelynek élén az utolsó 15 évben én álltam. Ez az utóbbi három évben változott. Jeleztem a vezetésnek és a körülöttem lévő fiatal kollegáknak, hogy ahogy egyre öregszem, szeretnék hátrébb lépni. Az utóbbi pár évben Palkovics Krisztián, Fekti István és az önkormányzat részéről Gál Péter voltak a szűk menedzsment tagjai. A játékosok kiválasztásában, tárgyalásokban, szerződéskötésekben mindannyian részt vettek. Mindenképp eljött a változás ideje, amit az erősen kudarcnak minősíthető utolsó EBEL szezonunk is indokol. A változás több területen is végbemegy. Először is, mivel állami cég nem támogathat sportegyesületeket, új klub jön létre. Gyakorlatilag már csak a jóváhagyó pecsét hiányzik, hogy az új szervezet létrejöhessen Fehérvár AV19 SC néven. Az új szervezetben új vezetők vállalnak szerepet, Gál Péter Pál lesz az elnök, Fekti István tölti be az alelnöki és szakmai vezetői posztot és a csapat General Managere pedig dr. Szélig Viktor lesz. Mellettük az örök bajnok Palkovics Krisztián is tagja lesz annak a négytagú szűk menedzsmentnek, akik a jövőben irányítják majd a fehérvári jégkorongot. Szélig Viktor lesz a két proficsapatért felelős személy, ő irányítja a tárgyalásokat és ő képviseli a klubot nemzetközi szinten. Remélem, folyamatos fejlődés eredményeképp sikerül egy olyan csapatot kialakítani, amely 2019-ben az új csarnok avatásakor már komolyabb álmokat is dédelgethet a helyezéseket illetően.

Mit hoz a jövő, milyen lesz a jövő fehérvári hokija?
Nagyon bízom az utódaimban, az új vezetésben és remélem, hogy egy hasonlóan sikeres 15 év áll előttük az új klubbal. Nagyon bízom abban, hogy az a szponzori kör, akinek a klub és én is sokat köszönhetünk, itt maradnak az új klub mögött is, az új szponzorokkal és a város hathatós segítségével el lehet kezdeni építkezni. Ahogy a mezőgazdaságban tavasszal felszántják a földet a tél után, úgy vagyunk mi is most. Lesz most egy mélyszántás, biztosan nagy játékosmozgások lesznek, el kell vetni a magokat április környékén és októberben már az új búzából lehet kenyeret enni. A zászlóshajó címet, amit viseltünk éveken keresztül, és ami az elmúlt három évben komoly lövéseket kapott, vissza kell építeni. Ez lesz a következő vezetői generáció első számú feladata. Mindenki szájízének meg kell próbálni megfelelni, de ami a legfontosabb, az a publikum, aki meccsről meccsre megőrül a csapatért, sőt, rendszeresen több százan kísérik el őket a kedvenc helyszínekre. Nem lesz könnyű, de a fiatal menedzsment egyértelműen komoly célokkal vág ebbe bele, ez az új szervezet élvezi a város polgármesterének bizalmát, ez nagyon fontos, hiszen a helyzet anyagilag még mindig messze van a stabiltól. Az elkövetkező évek célja az, hogy kialakuljon egy olyan csapat, amely majd meg tudja tölteni az Alba Arénát.

Sokszor mondta már, hogy hátrébb lép, mégis most hozta meg ezt a döntést. Miért?
Most töltöttem be a hatvanötöt, úgy érzem, hogy most már jönni kell a fiataloknak. A 40 évem első 17 éve csak edzősködésről szólt. Edzőként dolgoztam a felnőtt csapatnál három évig, voltam a válogatottnál másodedző, két évig voltam a juniorválogatott edzője Palla Antallal. Edzőként is úgy éreztem, hogy inkább magam helyére egy jobb edzőt hozok, ez gyakorlatilag úgy működött, hogy saját magam kerestem a helyemre egy edzőt. Ha pedig nem sikerült, Palla Antallal felváltva vállaltuk a feladatokat, hiszen ekkor még szó sem volt előre tervezésről. Mindig csak egy szezont kellett „túlélni”. Amikor éreztem, hogy volt egy nagyon tehetséges csapatom (köztük Horváth Balázs, Balajthy Viktor, Palkovics Krisztián, Ocskay Gábor, Zalavári Miklós, Rajz Attila, Sándor Szilárd, Fekti István), tudtam, hogy egy szakmailag jobb kézbe kell tennem őket, hogy magasabb szintre juthassanak (ekkor érkezett Borisz Puskarjov 1992-ben, egy évet játszott itt és öt évig még edző volt). Az itt töltött negyven év alatt mindig előre menekültem. Mindig voltak persze kockázatos dolgok, de az üzletember barátaimtól tanult módszerekkel ez sokáig működött is. Az utolsó három-öt év már nagyon nehéz volt anyagilag. 2013 óta komoly ígéretünk volt arra, hogy egy nagy szponzor belép, négy éve ezt várjuk. Sokan megkönnyebbülnek majd az én hátralépésem folytán. Talán a tiszta lappal érkező újak más helyzetet fognak teremteni majd a hokiban, és ez is nagyon fontos. Szép sikereket értünk el, olyanokat is, amire nem is biztos, hogy gondoltam, amikor idekerültem Székesfehérvárra. Bajnoki címeket nyertünk, Kontinental Kupa döntőt rendeztünk, megéltünk két A-csoportba való feljutást. Bár az utolsó szezonban kiütéses vereséget szenvedtünk, de egy igazi boxoló ilyenkor kihagy három hónapot, és kiüti a következő ellenfelét, aki szembekerül vele. Budapesten hét évig, Székesfehérváron negyven évig voltam volános. Nagyon szép negyven év volt ez itt, és remélem, hogy még legalább tíz évet eltölthetek itt nyugdíjasként. Tiszta erőből fogom segíteni az új menedzsmentet abban, amire megkérnek – erre Polgármester Úr és az új klubvezetés is felkért. A feladataim az eddig meglévő szponzorokkal való kapcsolattartás lesz, de az új szervezet, az új klub felépítése már nem az én hatásköröm. Az új arénának megfelelő csapat kialakítása és a közönség bizalmának visszaszerzése, valamint a szurkolói bázis erősítése, illetve az, hogy miben tud a csapat előrelépni marketingoldalon, már az új vezetésre vár. Tavaly július óta nyugdíjas vagyok, 46 év munkaviszonyom volt egy cégnél, és már úgy érzem, nem bennem van a jövő. Ha kérdeznek, elmondom a véleményem, ha úgy érzik, hogy hasznos, amit mondok, akkor aszerint döntenek, ha pedig nem, akkor elfogadom az ő döntésüket.