Ocskay Gábor válasza Rob Pallin búcsúnyilakozatára

Hogy kronológiailag kicsit visszamenjünk az időben, három évvel ezelőtt Marty Raymond ajánlotta Robot maga mellé asszisztensnek, azért, hogy a három éves programunk megvalósítását - a fiatalok beépítését - közösen hajtsák végre. Erről az időszakról röviden szeretnék csak említést tenni, de ami számomra nagyon furcsa volt, az az, hogy a Rob Pallint beajánló Marty Raymond  egy Makita fúróval a hátában közlekedett a jégcsarnokban, mert Rob rövid időn belül hozzájutott ehhez a szerszámhoz. Én óva intettem a menedzsmentünk tagjait azzal kapcsolatban, hogy Rob által Marty Raymondról megfogalmazott kritikája reális illetve hihető-e (jellem!). A szezon befejezését követően már a menedzsmentülésen is kifejetette Rob, hogy ő másképpen és mennyivel jobban csinálta volna az első szezont. Sok dolog nagyon hihetőnek tűnt, jó volt az előadásmód. Két évvel ezelőtt Marty Raymond úgy döntött, hogy nem Fehérváron folytatja, a két éves szerződését felbontotta, és Olaszországba távozott.

A szezon kezdete előtt körülbelül 5-6 nap állt a rendelkezésünkre, hogy új vezetőedzőt állítsunk a csapat élére, és a programot tudjuk folytatni. A vezetés egyhangúlag támogatta, hogy Rob kapja meg ezt a megbízást egy esztendőre, annak ellenére, hogy az edzői múltjában összesen három év egyetemi edzői tevékenység és két év ECHL-másodedző tevékenység volt. Az időszak eleje olyan volt, mint a házasság első évei: kevés problémával megtöltött. Úgy érzem, az első vezetőedzői szezonja kimondottam sikeresnek nevezhető, a csapat bravúrt végrehajtva az első hatban végzett, sok dologban nagy előrelépés mutatkozott, és ezen jó szereplést kiemelkedő teljesítmények segítették (Sarauer, Banham, Kovács, Bartalis, Rajna és még sokan mások). A rájátszásba jutás után a Bécs elleni első két mérkőzés esélyessé tett bennünket arra, hogy nyolc év alatt először a legjobb négybe kerüljünk. Sajnos a harmadik mérkőzéstől a stílust váltó Bécs ellen az álmaink nem váltak valóra, nem tudtuk lereagálni ezt a stílusváltást, és nagy csatában, de emelt fővel elbúcsúztunk a szezontól.

A problémák, amikre szeretnék kitérni, a következő szezon elejétől érezhetőek voltak. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a menedzsment üzenetben kritikákat kapott arra vonatkozóan, hogy a csapat összeállítása a menedzsment feladata, és a szakmai munka vezetése Rob Palliné. Kiegészítésképpen ehhez annyit tennék hozzá, hogy Manavian kivételével az összes légióst, aki az EBEL-keretben van, Rob Pallin javaslatára igazoltuk. Az első hat hét után a szűk menedzsment ülésén (amelyek heti rendszerességgel zajlottak) jeleztük vezetőedzőnk felé, hogy úgy látjuk, munkamennyiség szempontjából elég hiányosan telt ez az időszak, amire nagyon komoly sértődés lett a válasz. Sajnos, az ismert okok sem segítették Rob munkáját, ez ténykérdés. Banhamre, Sarauerre úgy számítottunk, hogy már a szezon első pár fordulójában játszanak, valamint Bartalis, és több más komoly sérült a szezon elején nehéz helyzet elé állította az edzőket, valamint a szakosztály-vezetést is.

Nagyon fontos az, hogy szót ejtsünk a kritikáról, amit a MOL Ligával kapcsolatos kérdésekben kaptunk és kaptam. A szezon elején az volt a kérésünk, hogy korlátlanul használhat játékosokat a MOL Liga keretből, de ha lehet, ezek ne légiósok legyenek, ami növelné az EBEL-keret légiós létszámát és nem lenne folyamatos az az üzenet (amelyet nem csak üzenetként, hanem gyakorlatban is szerettünk volna közvetíteni), hogy újabb fiatalok épüljenek be ebben a felnőtt EBEL-keretbe. Közötte és Tyler Dietrich között nem volt harmonikus a viszony, de ezért nem MOL Liga csapatunk vezetőedzője volt a felelős. Az, hogy Rob Pallint ebben a szezonban hány MOL Liga edzésen vagy mérkőzésen láttuk,  is arra utalt, hogy nem tartozott érdeklődési körébe a MOL Liga csapat (féltékenység!, jellem!). Hogy az EBEL-keret gyengébben teljesítő játékosait a MOL Liga csapathoz irányítsuk, a csapat filozófiájába, miszerint a nehezebb időkben is fontos a magyar válogatott érdekeinek szem előtt tartása, nem fér bele, valamint ilyen irányú szakmai kérés a vezetőedző részéről egyetlen menedzsmentülésen sem érkezett.

Ténykérdés, hogy a sok sérülés nagyon megnehezítette mindenki munkáját, elsősorban a szakvezetését. Látszottak olyan jelek, hogy a sok vereség hatására vezetőedzőnk teljesen elvesztette az önbizalmát és a vezetői képességét. Ez a kommunikációjában nem jelentkezett, mert kifelé jól adta el magát. Egyre inkább látszott, hogy a tavalyi meghatározó játékosok, illetve a sérülés miatt kiesett emberek pótlására általa igazolt külföldiek (Connolly, Francis, Blackwater, Kinasewich) semmivel sem tudnak többet hozzátenni a csapat teljesítményéhez,  mint a mi válogatott játékosaink. Tudom, hogy ez okozta Robnak a legnagyobb problémát, csak ezt nem korrekt módon kezelte. 2015 novemberétől (a nemzetközi szünet idején) komoly változások következtek be a csapat életében, mint kiderült, edzőnk közölte Brendan Connollyval, hogy a későbbiekben nem nagyon számít a játékára, mint meghatározó játékos. Meg lehet nézni, hogy e beszélgetés után Connolly 15 mérkőzésen mindössze 1 gólt szerzett, ami gyakorlatilag ahhoz vezetett, hogy új klubhoz távozott. Hozzátenném még azt is,  hogy Jeff LoVecchio távozását sem a vezetés találta ki, hanem személyesen Rob Pallin, és ugyanígy Brendan Connolly távozásában is óriási szerepe volt a vezetőedzőnek. Jelen pillanatban olyan aktívan játszó játékosokat nem szeretnék megnevezni, akik nem illettek bele a vezetőedző elképzeléseibe, hiszen nagyon meglepő nevek kerülhetnének itt terítékre (jellem!).

A menedzsmentüléseken minden probléma megbeszélésére adott volt a lehetőség, ennek ellenére októbertől Rob ahhoz, hogy közölje elképzeléseit a menedzsmenttel és személy szerint velem (jellem!) üzenőfalas megoldást választott. Nagyon sajnálom, hogy ezeket a dolgokat el kell mondanom, de az általa leírtak, sajnos azt kell mondjam, nagy mértékben nem fedik a valóságot. Hogy ez a dolog idáig fajult, ezért én egy személyben vállalom a felelősséget. Ezt az edzőváltást tavaly október-novemberben végre kellett volna hajtani.

Az utolsó két hónap arról szólt, hogy a játékosok is üzeneteket kaptak Robtól a teljesítményükkel kapcsolatban a különböző médiumokon és a mérkőzések utáni nyilatkozatokon keresztül. Láttam, hogy ez nem vezet jóra, mert ezeknek a dolgoknak mindenféleképpen az öltözőn belül kellett volna maradniuk. Vezetőedzőnk minden vesztes mérkőzés után megpróbált bűnbakot keresni. A búcsúlevélben is szerepel az a gondolat, hogy ki az, aki önkritikus, és ki nem. Nos, ezek után vonja le mindenki a következtetést.

A felelősség kérdéséről leírtak azért nem fedezik a valóságot, mert a felelősség közös; közösen Ocskay Gáboré, a menedzsmenté, az edzőké és a csapaté. Rob ebből a felelősségből nem sokat vállalt fel. Taglalja, hogy ebben az évben az emberhátrányos játék volt az ő feladata, ami kimondottan jól festett, kérdezem én, hogy az emberelőnyös játékért Gobbi Hilda vagy a menedzsment lett volna a felelős? Ez gyakorlatilag a saját edzőkollégájának a vérig sértése (jellem!). Többször kaptunk üzenetet a médián keresztül  arra vonatkozóan, hogy nekünk december 15-i határidőig szerződést kell ajánlanunk neki. Médián keresztüli üzenetben tudtuk meg azt is, hogy három EBEL-csapattól van ajánlata. Ezeket a kérdéseket a heti menedzsment-üléseken bármikor tisztázni lehetett volna az elmúlt négy hónapban (jellem!).

Konklúzióként annyit vonnék le itt az egész történetből, hogy Székesfehérváron az elmúlt 20 évben - tudom, óriási idő - olyan edzők dolgoztak, mint Borisz Puskarjov 5 évig, Jan Jasko 3 évig, valamint Pat Cortina szintén 3 évig. Velük a mai napig kimondottan jó kapcsolatot ápolok. Rob Pallin ugyancsak 3 évig dolgozott Székesfehérváron, és mint a fentebb leírt sorokból is látszik, elég sok furcsasággal. Számomra az egész helyzet azért isn agyon különös, mert abba a fészekbe piszkított bele, amelyik 3 évig neki egzisztenciát adott (és tegyük hozzá, nem rossz egzisztenciát). Elviselem, és el is fogadom a kritikát, mert ez az, ami előrevisz, csak a kritikák nem Mikes Kelemen módszerével kell, hogy megtörténjenek, hanem szemtől szemben, a minden héten történő menedzsment üléseken vagy bármikor, amikor erre a feleknek alkalma nyílik.  

Tegnap este békés, kulturált másfél órás beszélgetés közepette közöltük Robbal, hogy a továbbiakban nem számítunk vezetőedzői tevékenységére, de természetes módon a szerződésben foglalt kötelezettségeinket teljesítjük. Azt nem mondanám, hogy örömmel fogadta a mondatainkat, de végig nagyon kulturáltan beszélgettünk. A beszélgetés során  több olyan kérése is volt felénk, ami arra utalt, hogy kulturáltan fogunk elválni egymástól, mert a sportban ilyen is van. Egy klub életében pedig nagyon sokszor van hasonló helyzet. Ezért volt számomra megdöbbentő az a nyilatkozat, amiben a közönségtől, a szimpatizánsoktól elköszönt, de ez az elköszönés egy kicsit furcsára sikeredett. És hogy helyezzük képbe a dolgokat, ha megnézzük, hogy az edzők, akik itt dolgoztak hosszú időn át Székesfehérváron, és akiket előbb felsoroltam, hol dolgoznak jelenleg, el kell mondjam, hogy ezek az emberek annak idején kulturáltabban viselkedtek Robnál. Megértem az ő elkeseredését, de az én neveltetésem olyan, hogy mindenkit segíteni kell, aki bajban van, ezt az életem során végig is vittem, és megtanultam, hogy az ember legyen egyenes, tudjon mindenkinek a szemébe nézni, egyben legyen önkritikus azért, hogy mindig el tudjon számolni magával. 

50 éve jégpálya közelében vagyok és megmondom férfiasan,  kevés olyan ütés ért életemben - pedig már volt néhányban részem - hogy valaki ily módon orvul támad személy szerint engem, a klubot, és nem utolsó sorban a szakosztály menedzsmentjét, mint most. Nagyon sajnálom, hogy Robnak a közvetlen kollégáim között többekkel is meglehetősen megromlott a viszonya, és ebben koránt sem 50-50 százalékban vannak a hibapontok.

Ezekkel a sorokkal csak a dolgokat szeretném helyretenni, mindenki vonja le a megfelelő következtetést. Én úgy érzem, hogy a magam és a menedzsment nevében ezt a történetet péntek este lezárjuk, a szám íze csak azért keserű, mert azt hittem, kulturált és jellemes edzőtől köszönünk el. Kijelentem, hogy január 8-án nyilatkoztam utoljára Rob Pallinnel kapcsolatos bármilyen dologról és ezentúl minden erőmmel azon dolgozom majd, hogy a fehérvári hoki előre menjen, fejlődjön, és olyan sikereket érjen el, mint az elmúlt 15 évben.