Tyler Dietrich: "Azon dolgozunk, hogy senki ne dőljön hátra"

A szezon egy része lement, a csapat teljesítményének mely aspektusaival elégedett? 

Igazán elégedett vagyok a srácok fizikális teljesítményével, ahogy kimennek és küzdenek az idősebb játékosok ellen. Ezt különösen a fiatalabbakra értem, akik most kerültek fel a junior csapatból. Ez az egyik terület, ahol előzetesen nem tudtuk, mire is számíthatunk. A srácok azonban rögvest beleugrottak a sűrűjébe, a jégen kívül is rendkívül keményen dolgoztak, és úgy látom, hogy ennek meg is lett az eredménye. A szezon elején érdekes volt látni, ahogy a 17-18 éves játékosaink mennek és küzdenek azon legendás, magyar játékosok ellen, akik gyerekkorukban a példaképeik voltak. Jó érzés látni ezt a meccseken. Szóval a fizikális felkészültségünk, és hogy a legfiatalabb játékosaink is versenyképesek a top játékosok és a légiósok ellen is, igazán elégedettséggel tölt el. Még persze vannak bőven olyan területek, amelyeken fejlesztenünk kell. Ha visszanézünk, hogy honnan indultunk, azért van ok az örömre. 

Más edzőkkel beszélgetve gyakran kiemelik, hogy a Fehérvár egy gyorsan korcsolyázó csapat, amely dinamikusan játszik. Ez az, amilyennek látni szeretné a csapatot? 

Számomra elismerés, amikor ezt hallom a csapatomról. Vannak gyors játékosaink, de ahhoz, hogy gyors legyen egy csapat, mindenkinek egy hullámhosszon kell lennie. Ebbe pedig beletartozik a képességek mozgósítása teljes sebességnél. Ez az egyik terület, ahol a múltban egy kicsit könnyebb volt a játékosainknak. Sok olyan srác van, akik juniorban top játékosok voltak, de abban a mostaninál gyengébb bajnokságban elég volt, ha a technikai tudásukra hagyatkoznak. Most a sikerhez nagy tempó mellett kell használniuk a képességeiket is. Az volt mindig is a véleményem, hogy a leggyorsabb csapatok nem feltétlenül a legjobban korcsolyázó csapatok, hanem azok, amelyek teljes sebességnél is jól tudnak passzolni és együtt dolgozni, továbbá védekezésben is teljes sebességnél jól működnek együtt, hogy visszaszerezzék a korongot és azzal támadást indítsanak. Gyors és érdekesen játszó csapat akarunk lenni. Hosszú út áll még előttünk e téren is, de sok munkát teszünk bele, hogy folyamatosan gyorsítsuk a csapatot. 

A gyorsaság gyors gondolkodást, a játék olvasását is feltételezti. Azt, hogy sikerüljön kiválasztani a fontos dolgokat és arra figyelni a mérkőzés folyamán. Fiatal játékosoknál mindig kérdés, hogyan tudnak a gyorsabb gondolkodás követelményéhez alkalmazkodni. 

Ez egy másik olyan terület, amelyről úgy gondolkodtunk előzetesen, hogy majd meglátjuk. Az derült ki eddig, hogy a játékosaink határozottan tanulnak, ez persze néha frusztrációval jár. De ez nagy elszántsággal párosul mindenkinél. Csak pozitív jeleket látok. Mindig arra késztettük a játékosainkat az edzések alatt is, hogy kihívás elé állítsák magukat és társaikat, ezáltal fejlesztve egymást. Ezt fogjuk a jövőben is tenni. Az ellenfeleink minden este minket tesznek próbára, ez alapozza meg azt a fejlődésorientált szemléletet, amelyet képviselünk. Ha a játékosok sikeresek akarnak lenni, akkor a gondolkodás és a kivitelezés gyorsaságában is fejlődniük kell. Az edzéseken is azt látom, hogy olyan dolgokat csinálnak a srácok, amelyeket korábban nem, és olyan szinten, ahogy korábban nem. Látható az előrelépés, a fejlődés, és elégedett vagyok ezzel. 

Az első mérkőzések után sokszor beszéltünk arról, hogy meg kell tanulni nyerni és önbizalomra kell szert tenni, hogy a csapat elhiggye: képes megállni a helyét ezen a szinten is. Ez mentális szempontból kulcsfontosságú. Most azt látni, hogy a csapat képes győzni és izgalmas végjátékokat is profin megoldani. 

Igen, amikor a szezon elején elvesztettünk négy meccset sorozatban, leültem a csapatkapitányokkal, és azt kértem tőlük: tegyenek meg mindent azért, hogy az öltözőben megmaradjon a pozitív szemlélet. Nem voltunk messze akkor sem a győzelmektől, nem az a csapat voltunk, amely arra predesztinált, hogy négy találkozót sorozatban elveszítsen.  Jó dolgokat csináltunk akkor is, hinni kellett ebben, és meg kellett tanulni, hogyan lendülünk túl a fiaskókon. Utána jöttek a győzelmek, megszilárdult az önbizalmunk. Nagyon fontos ez. Most a csapatnak abszolút megvan a hite, hogy bármelyik meccsét megnyerheti. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ez sosem lesz könnyű, egyik csapat ellen sem. A liga élcsapatai, a DVTK , a MAC és a többiek is úgy lépnek pályára ellenünk, hogy izgalommal várják a meccset, kihívásnak tartják és motiváltak. Mi tudjuk, hogy vezet út a sikerhez, és csak rajtunk múlik, hogy eljutunk-e oda. Minden ligában és minden szinten az a lényeges, hogy elhidd:  a jó dolgokat csinálod és jól csinálod. Ez megadja az esélyt, hogy kivívd magadnak a sikert, és ne kelljen a másik csapat hibáira várni. Ez a szemléletünk. 

Már mindenkitől vettünk el pontot, nagyon fontos, hogy nincs „mumusunk”.  

Ez valóban remek. A szezon előtt sokat beszélgettünk arról, hogy ki kell alakítani azt a szilárd meggyőződést, különösen a rájátszásra tekintettel, hogy bárkitől el tudunk venni pontokat, bárki ellen versenyképesek tudunk lenni. Jól teljesítettünk e tekintetben. A szezon ezen szakaszában is már lehet látni, hogy mennyire szoros a tabella, a 3 pontos rendszer hamar változtathat a sorrenden. Biztosra kell menjünk, hogy nem szórunk el pontokat, mindent megteszünk, hogy a helyezésünk a lehető legjobb legyen. 

A jó kezdés az érintetti kör elvárásainak emelkedésével jár. A fiatal játékosoknak meg kell tanulni ezt kezelni. Hogy látja, pszichológiailag hogyan kezeli a csapat a növekvő elvárásokat? 

 Azt mondtam a játékosaimnak a szezon előtt, nehogy bármilyen védelmet vagy mentséget keressenek vagy találjanak abban, hogy fiatal csapat vagyunk, mert ez igen veszélyes. Ha úgy állunk hozzá, hogy bármilyen vereség belefér, bármilyen okból. Igenis magunkkal szemben azt az elvárást kell támasztani, hogy kiemelkedően teljesítünk minden nap. A győzelmeink fellelkesítették a csapatot, és a környezetünkben is egyre többen számítanak a sikereinkre. Ez nagyszerű. A játékosok megérdemlik ezt. Amikor arról beszélünk, hogy profi játékosokká képezzük őket, annak az is a része, hogy megtapasztalják a magas elvárásokat. És azt, hogy van, amikor sikerül ezeknek megfelelni, és van, amikor nem. Mindig lesznek olyanok, akik elégedettek a teljesítménnyel, és olyanok, akik nem értenek egyet ezekkel a véleményekkel és bírálnak. Most ez nagyobb színpadon zajlik, mint eddig, és ez jó. 

Ennek egy vetülete a professzionális jégkorongozó identitás kialakítása, hogy a játékosok úgy nézzenek saját magukra mint hivatásos élsportolókra, nem pedig, úgy mint gyerekekre, utánpótlás-játékosokra. Haladunk e téren? 

Vannak lépések, amelyeket ennek kapcsán többeknek még meg kell tennie. De azon dolgozunk a kollégáimmal és a menedzsmenttel, hogy úgy kezeljük ezeket a játékosokat mint profikat, és megadjunk nekik mindent, ami a magas színvonalú teljesítményhez szükséges. És ennek része, hogy számon is kérjük rajtuk a teljesítést. Mindent megtennék a játékosaimért, de cserében el is várom a kemény munkát, a teljesítményt, a megfelelő hozzáállást. A professzionális sportolói szemléletmód nagyon átfogó dolog, része az életvitelük, az edzésmunka, a mérkőzésen nyújtott teljesítmény, a táplálkozás, a pihenés, az alvás – minden. Arra ösztönözzük őket, hogy mindegyikre fordítsanak figyelmet, és professzionális játékosként kezeljük őket. Megadjuk a tiszteletet nekik, ezt érzik is, és nagy erőfeszítést tesznek azért, hogy előrelépjenek e téren. 

A személyiség formálásában, a magatartás mögött meghúzódó értékek formálásában a szervezeti kultúra, a csapatnormák szerepe is jelentős. Fiatal csapatnál rendkívül fontos, hogy legyenek olyanok, akik jó példával járnak elöl, és őket kövessék is. Úgy tűnik, ez kialakult, és például a légiósválasztás ilyen tekintetben is igen jól sikerült. 

 Rendkívül elégedett vagyok a teljes csapat összeállításával. Nem igazságos különválasztani a csapatot külföldiekre és magyarokra, de persze ez természetes. Ha megnézzük a légiósokat, mind különböző személyiség, de egy valami közös bennük: mindegyik remek jellem. Igen jól beépültek a csapatba, és nagyon élvezik, hogy a tagjai lehetnek a csapatnak és a klubnak. Sokat adnak hozzá a csapathoz, elégedettek vagyunk velük. Sok mindenen mentünk át együtt rövid idő alatt, gondolva itt Devon Krogh sérülésére például. Nehéz volt megküzdeni lelkileg azzal, hogy így esik ki hosszú időre egy játékos. Tiszteletet parancsoló, ahogy a csapat ezt kezelte, és az is, ahogy a légiósaink beilleszkedtek, és húzóembereivé váltak a csapatnak. 

Mi volt a légiósválasztás fő szempontja? Sok irányba el lehet indulni, lehet hozni kiöregedőfélben levő játékosokat, akik már sok mindent megtapasztaltak, lehet fiatalokra építeni. Nem is mindig egyszerű a koncepciót felállítani. 

A szezon előtt hosszasan beszélgettünk erről a menedzsmenttel, és azon voltam, hogy a klub érintetti körében a lehető legtöbb véleményt becsatornázzunk a döntésbe. Egyetértés alakult ki abban a tekintetben, hogy motivált légiósokra van szükség – ez volt a fő szempont. Olyan játékosokat akartunk a csapatban látni, akik nem egyszerűen csak hajlandóak a MOL Ligában játszani, hanem azért jönnek, hogy itt játsszanak, de eközben fejlődjenek és előrelépjenek. A célunk a magyar játékosaink fejlesztése, de ennek eléréséhez lényeges, hogy  olyan légiósaink legyenek, akik maguk is egyre jobbá akarnak válni. Az alapelvek lefektetése után hosszas telefonálgatás kezdődött, igyekeztünk a mozgásterünket meghatározni, és kialakítani egy listát olyan játékosokból, akik beleillenek a képbe. Minden egyes leigazolt játékos olyan sportoló, aki jó vezetői képességekkel rendelkezik, mindegyikük volt csapatkapitány vagy –helyettes a múltban. Jellemes emberek, erről a kiválasztási folyamat során interjúk révén meg is győződtem. Csak azok körében kezdtünk el arra fókuszálni, hogy mire képesek a jégen, akik megfeleltek az említett kritériumoknak. Mindegyik légiósunk nagyszerű jégkorongozó, akiket a korábbi edzőik és csapattársaik is jó szívvel ajánlottak. Élveztem a kiválasztási folyamatot, de nem tagadható le, hogy szerencse és a csillagok jó együttállása is kellett ahhoz, hogy így belenyúljunk. Igen szerencsések vagyunk, hogy ezek a sportolók ennyire jól beilleszkedtek a fejlődésorientált szemléletünkbe, ennyi munkát tesznek a saját maguk és a csapat fejlődésébe. 

Olyannyira, hogy Bodo és Orban kiemelkedően teljesít, sokan az EBEL-keretben szeretnék látni őket (az interjú a két játékos EBEL-keretbe felhívása előtt készült – a szerk.). 

Meggyőződésem, hogy mindkét játékos képes teljesíteni az osztrák liga szintjén. A klub egyedülálló helyzetben van azáltal, hogy a MOL Ligás keretre is építhet, és a szezon korábbi részében is már folytak egyeztetések arról, miként legyen ez. Amikor a tengerentúlról játékosok érkeznek Európába, mindannyiuknak az a célja, hogy sikeresek legyenek, és egyre jobb lehetőségeket kapjanak. Már a szezon eleji sérüléshullámkor is beszélgettünk arról a klubon belül, hogy lehetőséget kapnak, akkor ez nem történt meg, de úgy vélem, hogy a képességeik alapján meg fogják állni a helyüket azon a szinten is. Nagyon egyértelmű kommunikációt folytattam velük eddig is a felhívásuk elmaradása kapcsán, arra biztattam őket, hogy a nagy képet figyeljék, ne rövid távra optimalizáljanak. Nyújtsák a legjobbjukat, és ne feltétlenül az azonnali jutalmakat értékeljék. Biztos vagyok benne, hogy örömmel fogadják a lehetőséget, ha eljön az ideje, és élni fognak vele. 

A csapat több tagja lehetőséget kapott a szezon folyamán és jelenleg is, hogy megmutassa magát az EBEL-ben. Hogyan hat ez rájuk és hogyan a többiekre? 

Ez nagyon jó dolog. Mindig van az emberben egy kis aggodalom, hogy ha egy adott játékos megkapja ezt a tulajdonképpeni elismerést és jutalmat, amit a feljátszás jelent, hogy a többiek vajon nem lesznek-e irigyek, nem lesz-e bennük negatív érzés. De egy egészséges és összetartó csapat büszkeséget sugároz a társak felé. A játékosaim körében szoktam az EBEL-meccseket nézni, és azt látom, hogy büszkék a csapattársaikra, örülnek a társaik sikerének, és maguk is részesének érzik magukat. Hiszen együtt játszanak évek óta, együtt fejlődnek. Ez tehát olyan kérdés, amelyre figyelnünk kell, de jelenleg pozitív a hangulat. Nekem személyesen is izgalmas, hogy gyerekek voltak, amikor elkezdtem dolgozni ezekkel a srácokkal, és most egy igen erős bajnokságban, neves profik ellen csinálnak ügyes dolgokat.  

Számos játékosa a válogatottban is pályára léphetett. Ez az edzőnek is elismerés és egyfajta jutalom. 

Amikor a szövetség elküldte emailen a válogatott keretet, a torkomban dobogott a szívem, ahogy megnyitottam a fájlt, és böngészni kezdtem a listát. Nagyon örültem, hogy számos játékosomat a keretben láthattam, pláne, figyelembe véve, hogy Magyarország A-csoportos világbajnokságra készül. Nagyon nagy dolog, hogy több játékosunk is benne lehetetett ebben a kiinduló keretben, megküzdhetnek a helyükért a válogatottban. Reálisan nézve a végső, oroszországi keretbe nincs olyan játékosunk, aki bekerülhetne, de a sportban nem mindig az előzetes papírforma igazolódik. Rich Chernomaz megmutatta, hogy bátran ad lehetőséget azoknak a fiataloknak, akik arra érdemesek – ezt tavaly Erdély és Vincze példája is igazolta. Minden játékos a csapatunkból, aki meghívást kapott most a tornára, megérdemelte ezt, és ott a remény számukra, hogy ha jól teljesítenek, számítani fognak rájuk. 

Mik a fő prioritások a szezon következő részére a fejlődési irányokat illetően? 

Általánosságban az 5-5 elleni támadás. A ligában jó kapusok és védők vannak. Sok gólt szerzünk, az Orban-Bodo-Holmberg sor igen ponterős, de ha ezt a sort nem nézzük és az emberelőnyöket sem, akkor árnyaltabb a kép. A célunk, hogy az emberelőnyünk továbbra is jó maradjon, ez mindenképpen olyan terület, amelyre erősen fókuszálunk, mert ez eldöntheti a mérkőzést. De az 5-5 elleni támadás is nagyon lényeges, hiszen nem mindig adódik sok fór. Az 5-5 elleni védekezésünk sokat javult a szezonkezdet óta, ez nem a csodával határos kapusteljesítmény miatt van, hanem azért, mert a csapat védekezése javult. A játékunkban nagy előrelépést jelent majd, ha az 5-5 elleni támadásban fejlődünk, és ez minden sorunkra igaz kell, hogy legyen. Nincs tipikus negyedik, harmadik, ütköző és pontszerző sorunk. Négy ütőképes sor kialakítása a célunk, amely jól védekezik és hatékonyan támad. 

Ezért is veszélyes olykor, ha van egy húzó sor, megtörténhet ugyanis, hogy a többiek elbújnak az árnyékukban, mondván a társak úgyis megoldják. 

Ez megtörténhet a jégkorongban, de nem hiszem, hogy velünk ez lenne a helyzet. Mindenki gólra éhes. Ez olyan, mint a répa a lónak. Ha belengeted előtte, motivált lesz, hogy elérje. A jégkorongozó gólt akar lőni. A juniorban átlagos játékkal is 3-4 pontot lehetett szerezni, ezt a helyén kell értékelni. Most nehéz pontokat szerezni, emiatt sok, korábban ponterős játékosunk éhes a pontra, motivált. Azon dolgozunk, hogy senki ne dőljön hátra és hagyatkozzon az első sorra vagy másra. Mindenki komolyan veszi a munkáját.