"A védekezés az alapja mindennek"

Az előző szezon novemberi szünetére a harmadik, idén az első helyről fordul a csapat. Hogy értékeled ezt a teljesítményt?

Örömteli számomra, hogy a tavalyi szezon után idén is jó helyről várhatjuk a folytatást, hasonlóan szeretnénk teljesíteni az alapszakaszban idén is, mint tavaly, ez számunkra a mérce. A jó kezdés elengedhetetlen a sikeres szezonhoz, jó érzés, hogy ezt idén is meg tudtuk valósítani. Az előző évadban 14 mérkőzés után ugyanúgy 11 győzelemmel álltunk, 32 ponttal (az egyik győzelem akkor hosszabbításban esett – a szerk.), idén 33 ponttal az élről mehetünk a nemzetközi szünetre.

Vannak hasonlóságok a tavalyi és az idei szezon között, azonban számos különbség is. Hogy terveztétek idén a felkészülést, mi a jó szereplés kulcsa?

A felkészülés mindkét esetben teljesen más volt – tavaly alig volt időm rákészülni a csapatra, hiszen csupán két héttel a kezdés előtt tudtam meg, hogy én leszek a vezetőedző. Akkor az edzői stábbal úgy döntöttünk, hogy először a támadó játékrendszeren megyünk végig, és fokozatosan térünk ki a védekezésre, ez meg is látszott a játékunkon, sok gólt szereztünk a szezon elején. Idén a CHL és az olimpiai selejtező kettévágta a felkészülést, gyakorlatilag nem is tudtunk felkészülni, hiszen a CHL-re már készen kellett állni, és teljesíteni. Tudtuk, milyen ellenfelekkel állunk majd szemben, így a védekező játékrendszer elsajátításával kezdtük az augusztust, egyrészt azért, mert tudtuk, hogy a CHL rákényszerít bennünket arra, hogy jól védekezzünk, másrészt pedig a tavalyi szezon alapján, ahol tetszett az offenzív játék, tudtuk, hogy a védekezés az alapja mindennek. Most kevés gólt kapunk (a 23 kapott gól a legkevesebb az egész ligában – a szerk.), és pont annyi gólt lövünk, amennyi kell. A célunk most az, hogy kinyújtsuk ezt a jó teljesítményt, ne csak az alapszakaszban legyünk sikeresek, hanem később a playoffban is.

Edzőként, ráadásul magyar edzőként a nemzetközi színtéren, milyen érzés most a tabellára pillantani?

Egy edző mindig büszke a csapatára, de a magam részéről azt mondhatom, élvezem minden percét. Persze vannak olyan napok, amikor a jó eredmények ellenére keménynek kell lennem, mert nem szeretném, hogy a játékosok ellazuljanak, de ez egy igazi csapatmunka: a játékosok tisztességesen beleállnak a munkába, egészséges munkamorál jellemzi az öltözőt, mind a szakmai stáb, mind pedig a játékosok tekintetében. Sok jó karakter van az öltözőben, akik elhiszik, hogy képesek vagyunk jó teljesítményre. Mindannyian a kitűzött célt tartják szem előtt, és most úgy tűnik, ebben nem lehet őket megingatni. Az előző szezonban is voltunk már a tabella élén, örülök, hogy van abban egy állandóság, hogy ismét el tudtuk érni ezt a célt. Már nem az az alapelvárás velünk szemben, hogy bejussunk a rájátszásba, most igyekszünk állandóvá tenni azt, hogy az első ötben vagyunk, és a rájátszásban is a lehető legmesszebb jussunk. Magasra tesszük a lécet, és ehhez jól kell szerepelni az alapszakaszban is.

Milyen tanulságokkal szolgált a CHL a későbbi jó szereplés szempontjából?

Ugyan nem nyertünk mérkőzéseket, a folytonosság és a fokozatosság ott volt, és bár a végeredményben nem látszott, de egyre szorosabban tudtuk tartani a mérkőzéseket, egyre jobban fel tudtuk venni a versenyt az európai élcsapatokkal szemben. Végül a speciális játékok és a rutin eldöntötték a találkozókat, de ezek a mérkőzések rengeteget segítettek abban, hogy a bajnokságban már készen álljunk minden helyzetben. Amikor kellett, beszéltünk a kevésbé jó jelenetekről, és megmutattuk az erősségeiket is. Tudtuk, hogy ha a CHL-ben szereplő csapatok ellen jól tudunk megoldani helyzeteket, akkor azt majd a bajnokságban is sikerrel végre tudjuk hajtani. A CHL-nek köszönhető az is, hogy jól tudjuk menedzselni a meccseket, akkor is, ha vezetünk, vagy ha szorosan áll az összecsapás.

Jól jön most a nemzetközi szünet?

Ha a tavalyi szezonból indulunk ki, akkor utána felváltva jöttek a győzelmek és a vereségek, de összességében azt mondom, igen. Bár elkaptuk a fonalat, a játékosoknak mind mentális, mind fizikális pihenésre is szükségük van, bízom benne, hogy tudjuk folytatni a jó szériát.

Az elmúlt hetek sérüléshulláma miatt számos fiatal játékos kapott lehetőséget a csapatban. Milyen most az egyensúly ebben a tekintetben a csapaton belül?

Több csatárunk van, mint amennyit nevezhetünk egy mérkőzésre. Ez egy egészséges versenyhelyzetet eredményezett, ezen kívül pedig megadjuk a lehetőséget, hogy ha sérültünk van, akkor ne rövid paddal álljunk ki. A sérülések persze megtörténnek, bármelyik játékos kieshet, és így azok, akikre eddig más vagy kevesebb szerep hárult, élvezhetik a játéklehetőséget és a bizalmat. Amikor teljes kerettel játszunk, mindenkitől ugyanazt várjuk: magabiztos korongtartást, és hogy hozzák helyzetbe a következő sort, a játékrendszer minden egység esetén ugyanaz, a jégidőt a döntéseik és a képességek különböztetik meg. Amikor több sérültünk van, kicsit a pszichológia is színre lép – a játékosok összeállnak, és küzdenek, sokkal többet blokkolunk, jobban védekezünk, tudják, hogy hozni kell a gólokat. Örülök, hogy a fiatal játékosok is ilyen jól szerepelnek, beleálltak a feladatba, és kihozták a maximumot a kapott jégidőből. Az én feladatom az, hogy eltaláljam azokat a helyzeteket, amikor jégre küldöm őket, és megfelelő jégidőmennyiséget. Az, ha csak ülnek a padon, sem a csapatnak, sem nekem, sem pedig nekik nem segít, szeretném megnézni, mire is képesek.

Térjünk ki külön a kapusokra. Mindkét hálóőr 90 százalék feletti védési hatékonysággal rendelkezik, Rasmus Reijola 95,6 százalékkal vezeti a rangsort.

Mindkét kapusunk remek formában van, mind Rasmus Reijola, mind pedig Horváth Dominik teljesítménye kiemelendő. Mindketten bizonyították, képesek hozni a mérkőzéseket. Dominik sérült volt az utóbbi hetekben, de meg kellett találnunk a módját, hogy visszarázzuk, és mérkőzéseket adjunk neki. Mivel egy fiatal magyar kapusról van szó, ez nem csak a csapatnak, hanem a magyar jégkorongnak is fontos. Amikor sok mérkőzésünk van, mint most a túrán, amikor két nap alatt kellett kétszer jégre lépnünk, szeretjük cserélni a kapusokat. Ez egy kicsit a pszichológiai hadviselés része, hiszen az ellenfél úgy gondolhatja, hogy a „gyengébb” kapust nevezzük ellenük, de mi tudtuk, hogy Dominik mire képes, és hogy a legutóbbi Bolzano elleni találkozón is jó formában védett. Fontos, hogy ő is érezze a bizalmat, megdolgozott azért, hogy ilyen mérkőzéseket kapjon. Rasmus szempontjából pedig fontos, hogy ne játszassuk túl, hogy ezt a remek teljesítményt nyújthassa a következőkben is.

A Hydro Fehérvár AV19 számára november 13-án, hazai pályán, a spusu Vienna Capitals ellen folytatódik a bajnokság.