„A világ legjobbjaival játszottunk”
- 2016.05.09. 09:45
- Fehérvárav19
A szokásos realitásérzékét alkalmazva nyilatkozott a címvédő Kanada ellen 7-1-re veszítő magyar férfi felnőttválogatott minden tagja az icehockey.hu-nak a második csoportmérkőzésünk után.
Rich Chernomaz: „Ugyan kikaptunk 7–1-re, nem sokat rosszat tudok mondani a teljesítményünkre. Az első harmadban kibillentettük őket az egyensúlyukból az agresszivitásunkkal. Van egy elképzelésem, hogy miként is kell jégkorongozni, szerintem az egyetlen lehetőség, hogy előre korcsolyázzunk, ne hátra. Ebben a tekintetben elég jók voltunk, csak aztán öt perc alatt négyet kaptunk, ez volt a különbség. A kapusteljesítmény mindig kritikus az ilyen tornákon, ez most nem volt elég stabil. De az ilyesmi is előfordul.
Ez a negyedik vb-m: az elsőn huszonöt játékosból választhattunk, idén pedig hetvennek kezdtük az edzőtábort. Fejlődik az utánpótlás-programunk, így voltunk képesek évente két-három fiatalt beépíteni a csapatba, és ez a tervünk a jövőre nézvést is, mert Kanada, tehát a világ legjobb játékosai ellen nem a veteránjaink, hanem az ifjak voltak a legjobbjaink. A fiatal lábak gyorsabban regenerálódnak, ami nagyon fontos, ha tíz nap alatt hétszer kell játszani, márpedig a vb-n így van. Persze még értünk oda, ahova szeretnénk, ahhoz idő kell.
A legmagasabb szinteken a folyamatosság a legfontosabb, ez választja el a jókat a legjobbaktól. Az edzők és az igazgatók az NHL-színvonalán azokat a játékosokat választják, akik minden nap képesek ugyanarra a színvonalas teljesítményre. Namost nekünk egyetlen NHL-esünk sincs, AHL-esünk se, ketten játszanak a svéd, egy a finn élvonalban, és tizenketten az EBEL-ben… A sztárok azért kapnak olyan sok pénzt, mert cserébe sokkal többet áldoznak fel az életükből. Tanóraként fogtuk fel ezt a meccset, amely után az öltözőben megkérdeztem a fiúkat, mi jelentette a különbséget Kanada és köztünk. Felsorolták az összes igaz klisét, mire azt mondtam: hatvan millió dollár…
Ha bent akarunk maradni, pontokat kell szereznünk Francia- és Németország ellen, és pontot csennünk Fehéroroszországtól – ezek azok a nemzetek, amelyek a hátralévő ellenfeleink közül alacsonyabban rangsoroltak. Meccsről meccs, harmadról harmadra, cseréről cserére haladunk, miközben továbbra is hiszünk magunkban.”
Bill Peters (Kanada): „Nagyon tetszett a magyarok játéka, rendkívül szervezettek voltak, és akadnak jó hokisai is. Akinek kérdés volt, Kazahsztánnal miért ők jutottak fel tavaly, megkapták a választ. Ám a Szlovákia elleni mérkőzésüket elemezve mi tudtuk, mire számíthatunk majd, de az igazság, hogy nagyon rég láttam olyan ügyes emberelőny-módosítást menet közben, mint amit ezúttal a harmadik harmadban, amikor egy mögékerüléssel tisztán be tudtak jutni a harmadunkba. Szóval, akadtak gondjaink, főleg a harmadok elején – minden elismerésem Richnek és Magyarországnak!”
Bartalis István: „Kikaptunk 7–1-re, ugyanakkor szórakoztató is volt, jó tapasztalat, hiszen mégiscsak a világ legjobbjaival játszottunk. Az első harmadban, főleg az elején mintha megleptük volna őket. A másodikban hajtottunk az egyenlítésért, így kicsit megfeledkeztünk a védekező munkánkról, ebből születtek a kontráik, amikből rendre betaláltak. A harmadikban pedig igyekeztünk, hogy még visszakapaszkodjunk, ám ennyire futotta, pedig volt sok helyzetünk, lőhettünk volna sokkal többet ennél az egynél. Összességében azért jó meccs volt. Bent akarunk maradni, ezért jöttünk, és ez lehetséges is.”
Nagy Gergő: „Jól álltunk bele a meccsbe, Hetényi Zoli jól védett, tartást adott nekünk. A második harmad elején megvolt az esélyünk az egyenlítésre. Az ellenfél azonban rátett egy lapáttal, és öt perc alatt döntött. Az egyéni hibáinkat azonnal megbosszulták. Most fontos, hogy mielőbb elfelejtsük a meccset, és felálljunk. Híresek vagyunk arról, hogy utóbbira képesek vagyunk. A franciák elleni a vb legfontosabb meccse lesz számunkra.”
Sofron István: „Magyar hokisként minden topszinten lévő korongos ellen jó meccselni, ütközni, gólt szerezni, Kanada ellen vb-meccsen pedig maga az álom. A második harmad elején egygólos hátrányban rajta voltunk a kanadaiakon, sok helyzetünk, lövésünk volt. Nagy szó esetünkben, hogy nyomást tudtunk gyakorolni Kanadára teljes létszám mellett. Biztos, hogy van hová fejlődnünk, mert olyan öt perc nem fér bele a játékunkba, amit a második harmad közepén nyújtottunk. Ezt most Kanada világosan megmutatta, nyilván tőlük nem is számíthattunk másra. A kipattanókra nem értünk oda idejében, nem zártunk oda a lövőkre, és ezen a szinten ezt azonnal kihasználják, aztán elmegy a meccs is. A francia meccsünk következik, ami nekünk a vb talán legfontosabb ütközete lesz. Reálisan nézve ellenünk van igazán keresnivalónk. Van egy nap pihenőnk, készülünk, videózunk, aztán mindent beleadunk.”
Vas János: „Jó első harmad után a második közepén elvédekeztük magunkat, volt néhány rossz cserénk. Sajnálom Hetényi Zolit, alaposan megsorozták, pedig jól védett. Talán, ha nincs az a pár perc, akkor szorosabb lett volna a folytatás. Le kell vonni a mérkőzés tanulságait, megtalálni a pozitívumokat, amikre lehet építeni, és a negatívumokat, amikből meg lehet tanulni.”
Vay Ádám: „Mindig úgy készülök, hogy bármikor be kellhet ugranom, és nem azért, mert rosszak volnának a kollégák, hanem, mert történhetnek sérülések. Most esélyt kaptam, de igyekeztem lenyugodni, és élvezni kicsit. Sajnos kaptam egy gólt, amibe a saját hátvédünk beleért, de nem az ő hibája volt, nem is az enyém, hanem szerencsétlen eset. A Mol Ligával ezt össze sem lehet hasonlítani, eszméletlenül gyorsabb a tempó. Elképesztő, milyen sebességgel játszottak az NHL-es fiúk, akikkel vívni élmény.”