"Bármi lesz a verseny végeredménye, büszke vagyok Nátánra"

A feltörekvő magyar edzői generáció egyik rendkívül elhivatott és felkészült tagja Kiss Dávid, aki kora reggeltől késő estig csapatáért és a magyar jégkorongért dolgozik. A szakembernek a hosszú hetek, hónapok során aprólékosan megtervezett és kivitelezett edzésmunkája hamarosan elnyerheti jutalmát, amikor is tanítványa, Vértes Nátán a téli olimpián összeméri tudását a világ minden tájáról érkező mezőnnyel. A fáradhatatlan mesterrel elutazásuk előestéjén beszélgettünk.

Azon olvasóink kedvéért, akik nem követték eddig a történetet, foglaljuk össze, pontosan milyen versengésről van itt szó?
A neve Skills Challenge, ami egy egyéni versenyszám. Párhuzamosan természetesen lesz jégkorong-torna is az olimpián, de ez egy másik verseny, amelyben a sportolók hat versenyszámban küzdenek: három korongos és három korong nélküli feladatuk van. Az egyik az egészpályás korcsolyázás korong nélkül, amely során az egyik félpályás kört hátrafelé, a másikat előre teszi meg a sportoló. Itt a sebességet nézik, pontosabban az időt, a cél minél előbb teljesíteni a kört, miközben meg van adva, hol lehet megfordulni. Egy másik feladat szintén korong nélküli, a neve az ún. butterfly-gyakorlat. A lényeg itt a gyors fékezés, hátrafelé és előre korcsolyázás. Ami a korongos gyakorlatokat illeti, ezeket az NHL All Star gálán látott feladatokhoz lehet hasonlítani. Kívülről szemlélve egyszerűnek tűnik ezek kivitelezése, de a gyakorlatban végrehajtani, még a profi jégkorongozóknak sem egyszerű. Persze, először ők is rávágják, hogy az, de aztán amikor meg is kell csinálni, már megváltozik a véleményük.

Milyen alapelvek mentén tervezte meg tanítványa felkészülését?
Nagyon tetszett a kihívás, izgalmas volt átgondolni az edzéstervet. Az egészben az volt a legjobb, hogy egy játékosra tudtam koncentrálni, minden egyes apró mozdulatát áttekinteni és kijavítani. Ezzel foglalkoztunk az elején. Ezután a hat versenyszámot lebontottuk elemeire, és a feladatokat egyesével véve minden egyes gyakorlatot a végsőkig lebontottunk, alapelemeire szedtünk és kielemeztük. Például, hogy milyen íven menjen a pályán, melyik lábbal terheljen jobban, melyik lába az erősebb, melyikkel indítsa a hátrafelé korcsolyázást, hányat koszorúzzon annak érdekében, hogy minél gyorsabban haladjon előre, és hogy biztosabban tegye. Javítottunk a lövéstechnikáján, kidolgoztuk, hogy hol feküdjön rá az ütőre, hogy használja annak rugalmasságát a nagyobb lövés érdekében stb. A kiindulási alap a jégkorongsport volt, tehát miközben a feladatokra készültünk, olyan dolgokat igyekeztem javítani, amelyeknek a későbbiekben is hasznát látja majd. Ez nyugtatólag is hatott Nátánra, tapasztalta, hogy megy neki és mennyire izgalmas. Például az elején még nem is videóztunk, aztán ahogy haladtunk előre, és fel lett véve videóra, kívülről is látta magát. Az volt neki a legfeltűnőbb, hogy változik a korcsolyázási stílusa. Amikor visszanézte magát az egyik bajnoki mérkőzésen, akkor ő maga is rádöbbent, hogy látványos a fejlődés.

Mi volt Önnek a legnagyobb szakmai kihívás a felkészítésében?
Elhitetni vele, hogy képes rá. Hogy akár aranyérmet is szerezhet. Izgult az elején, de ahogy látta, hogy meg tudja lőni a célpontokat és gyorsan tud korcsolyázni is, akkor egyre jobban elkezdett hinni az elvégzett munkában és önmagában. Szerencsére nagyon motivált és fejben erős sportoló. Reméljük, le tudja gyűrni majd az abból fakadó drukkot, hogy sok ember előtt kell szerepelnie, de nem hiszem, hogy ebből problémái lesznek. A mentális felkészítést illetően Fischer Miklóssal is készült, valamint mi is sokat beszélgettünk, hogy bizonyos szituációkat hogy kezeljen.

Hogy találta Önt meg Nátán felkészítésének a feladata?
A Skills Challenge olimpiai selejtezője először Magyarországon belül indult. Ekkor Fekti István kért fel, hogy készítsem fel azt az 5-6 jelöltet, aki a magyar válogatóra megy. Ezen a fordulón Nátán továbbjutott. A következő selejtező kör Finnországban, Vierumakiban volt, ahova amúgy is hivatalos voltam edzői továbbképzésre, így egyértelmű volt, hogy együtt megyünk. Aztán Nátán innen kvalifikálta magát az olimpiára, így egyértelmű volt, hogy ha már ennyi ideje együtt dolgozunk, akkor folytatjuk az együttműködést.

A mezőnyt ismerve milyen eredménnyel lenne elégedett?
Én már most is elégedett vagyok. Óriási eredmény, hogy Nátán kijutott egy olimpiára, nem sokan mondhatják ezt el magukról 15 évesen. Meggyőződésem, hogy remek eredményt érhet el, de hangsúlyozni szeretném, hogy ennek az egésznek minden perce innentől kezdve számunkra egy ajándék. Komolyan vesszük és keményen készültünk rá, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy élvezni is kell. Ennyi idősen nem szabad, hogy teherként rakódjon rá az a nyomás, hogy ez egy olimpia. Egészséges versenydrukkra van szükség, amely mellett élvezni is tudja. A helyszínen figyelünk majd arra, hogy változatos programokon vegyünk részt, ne beszűkülten csak a verseny körül forogjanak a gondolatok. Itthon is volt egyébként erre lehetőség, felmehetett a MOL Ligás csapattal edzeni, ennek nagyon örült. Az egyik reggeli edzésünkre eljött Bartalis István, jó hangulatban cselezgettek, élvezték a játékot. Izgalmas, élményekkel teli napok előtt állunk, és bármi lesz a verseny végeredménye, büszke vagyok Nátánra.