Csak hosszabbítás ne jöjjön!

Olaszország – Magyarország 3-2 (0-0, 1-2, 1-0, 1-0) – hosszabbítás után

 

Az itáliaiak elleni derbire jóval többen voltak kíváncsiak, mint pénteken a japánok vendégjátékára: nagyjából háromnegyed ház figyelte a jégen zajló eseményeket. A kilátogató nézők heves magyar rohamokat láthattak a találkozó elején: Vas Márton és Sofron István is közel járt a gólszerzéshez – de nem elég közel. A talpig kékben hokizó olaszoknál kicsit elhúzódott a délutáni szieszta: Rick Cornacchia legényeinek kellett közel 10 perc, mire ráeszméltek, hogy elkezdődött a meccs. Innentől kiegyenlítettebb lett a játék, amit az is jelzett, hogy igazán nagy helyzet egyik kapu előtt sem adódott, így 0:0-val vonultak le a felek az első pihenőre.

 

Rögtön „belecsaptunk” a második harmadba: játékosaink késve érkeztek meg a folytatásra, ezért olasz emberelőnnyel indult a középső húsz perc; a déliek azonban nem éltek az „ajándékunkkal”. A 26. percben Horváth András fogásért ült ki két percre a büntetőpadra, ám a vendégek ezzel a fórral sem tudtak mit kezdeni – köszönhetően a fegyelmezett védekezésünknek, és a miskolci hálóőr, Budai Krisztián védéseinek. Ám alig egészültünk ki, egy lecsorgó korong Diego Iori elé került, aki közelről megszerezte a vezetést Olaszországnak (1:0). Ám a mediterrán fieszta nem tartott soká, és erről Vas Márton gondoskodott: a Sapa Fehérvár támadója emberelőnyben védhetetlenül bombázott a bal felső sarokba 29:40-nél (1:1). Nem kellett egy perc sem az egyenlítéshez - és alig néhány újabb minutum a magyar vezetéshez! Három fehérmezes vezette egy kékre a pakkot a 34. percben, az ifjú Hári János passzolhatott is volna, ám inkább elfektette Tragust kapust, és a hálóba passzolt (1:2). A taljánokat láthatóan megviselte a hirtelen fordulat, egymás után Egger és Sullivan is két perces kiállítással bűnhődött, ám ezeket nem használtuk ki, így 40 perc után 2:1-es magyar vezetést mutatott a Miskolci Jégcsarnok eredményjelzője.

 

Ahogy várható volt, az utolsó játékrészben nagyon ránk jöttek Sirianniék: az első pillanatokban augusztus 20-át megszégyenítő tűzijátékot rendeztek a portánknál – számottevő hatás nélkül. Mi sem adtuk fel a támadásokat, különösen a góljától megtáltosodott Hári riogatta előszeretettel Thomas Tragustot. Az olaszok egy újabb sebességi fokozattal feljebb kapcsoltak, és egyre többet játszottak emberelőnyben. Csúsztunk, másztunk, bevetődtünk; foggal-körömmel őriztük minimális vezetésünket. A közönség is érezte, hogy kell a buzdítás fiainknak, ezáltal egyre forróbb lett a hangulat a csarnokban. Az 54. percben Pozsgai Tamás is megismerkedett a büntetőpaddal, amely felettébb kényelmetlennek bizonyult, ugyanis Iannone passzát Rocco kapásból bombázta a kapunkba (2:2). Bő egy perc volt már csak hátra, és a folyamatos olasz rohamok méregfogát időkéréssel próbálta meg kihúzni Kevin Primeau. Ez sikerült is, így maradt a 2:2, jöhetett a hosszabbítás! És még mondja valaki, hogy az élet nem ismétli önmagát…

 

A szabályok értelmében négy a négy ellen kezdődött az öt perc hosszúságú extra játékidő, amelyben magunkhoz ragadtuk az irányítást. Előbb Vas Márton, majd Sikorcin került lövő- és gólhelyzetbe, ám egyik támadónk próbálkozását sem kísérte szerencse. Fortuna ráadásul a saját kapunk előtt is magunkra hagyott minket: a mindent eldöntő találatot Iori gyötörte be néhány lépésről Budai mögé (3:2). Aki kezdte, az is fejezte tehát be a gólgyártást…

 

Nem sikerült a visszavágás, Olaszország ismét a hosszabbításban kerekedett fölénk.

Forrás: MJSZ