Dr. Fischer Miklós: „Számomra sokkal több ez a hely, mint munkahely”

Az élsportolók sikerei mögött napjainkban, nem csupán a játékosok tudása és tehetsége áll, hanem számos szakember segíti őket a háttérben, hogy minden alkalommal a maximumot hozhassák ki magukból. Dr. Fischer Miklós, csapatunk sportpszichológusa is számos játékosunk kiváló teljesítményéhez járult hozzá. A szakember karriere során dolgozott a női vízilabda válogatottal, a kajak-kenu válogatottal, Erdei Zsolttal, valamint a Riói olimpián a cselgáncsozók és a birkózok felkészüléséhez járult hozzá. Klubunkat pedig közel húsz éve segíti munkájával. Vele beszélgettünk munkájáról, a klubról és a játékosokról.

Mit takar a sportpszichológus munkája az akadémia esetében, vagy egy utánpótlás csapatnál?

„A sportpszichológia egy alkalmazott tudomány a pszichológián belül. Az alapjait tekintve, pszichológia, taralmában pedig legális teljesítményfokozás, hibajavás, csapatépítés, mentális fejlesztés tudománya.
Sok országban a sportpszichológust mentális trénernek is nevezik, aki a játékosok és az edzők lelkiállapotával, problémáinak feldolgozásával foglalkozik. Ez az akadémia sok olyan kiváló edzőt, gyereket, felnőttet foglalkoztat, akik szerelmesei a jégkorongozásnak, a győzelemnek és az újabb és újabb sikereknek. Folyamatosan küzdenek azért, hogy hétről hétre jobbak, erősebbek, és legyőzhetetlenebbek, vagyis bajnokok legyenek. A bajnokság pedig most már nem csak a városnak, hanem Magyarországnak is a dicsősége. Ha valakinek valami nem sikerül, azt nemcsak Fehérváron, hanem határainkon kívül is látják, viszont ha sikerül a világ beszél róla és ünnepli. A sikerorientáció létrehozása nemcsak az edzők, vezetők dolga, hanem a sportpszichológusé is, aki nagyon sokat tehet azért, hogy a srácok kevesebb hullámvölgyön menjenek keresztül és legyen bennük egy folyamatos vágy arra, hogy csúcsformájukat tudják mutatni, előbb szüleiknek, edzőiknek, később a városuknak és a világnak. Jó együtt dolgoznom olyan játékosokkal, akik bajnokságra, EBEL szereplésre, válogatottságra, nemzetközi kupákra, világbajnokságokra és téli olimpiára készülnek.
Minden játékost és edzőt más-más módon kell segíteni. Elakadásukat kell kezelni, személyre szabott célokat meghatározni, kiválasztani a súlypontokat a napi feladataikban, a tanulás, a sport, a személyiség fejlődés területén.
Munkám rendkívül szerteágazó. Szinte minden akadémistával kapcsolatban állok. Tudják, hogy hogyan találjanak meg, ha ők keresik a kapcsolatot. Más esetekben edzőik küldik őket néhány beszélgetésre.
Személyes vonatkozásokban a diszkréciót fontosnak tartom. Az egyéni fejlesztésen kívül, dolgozom csapatokkal, együttműködéseket építek, agressziót kezelek, kommunikációt fejlesztek.”

Ez az akadémia kezdete óta létezik?

„Igen, már körülbelül húsz éve foglakozom a Volán játékosaival, sokszor az edzőivel is. Az akadémia megnyitása óta munkám súlypontja az utánpótlásra, a feljövő generációk tagjaira helyeződött. Jó látni, ahogy szakembereink kezei közül az EBEL csapatba és a MOL Ligába nőnek fel tehetségeink.
Olyan srácok fejlődését segítem és szinte végig követem, akiket aggódó szüleik hoznak el a Raktár utcába, vagy a fizikai távolságtól megszeppenve érkeznek meg Erdélyből egy óriási kihívás és a jövő reményében.
Nagyon szeretem ezt az akadémiát, azokat az embereket, akikkel közös ügyért dolgozunk. Látom, hogy megbízunk egymás munkájában és közösen nagyon erős, jól gondolkodó, teljesítmény centrikus sportolókat tudunk nevelni.
Számomra ez a hely sokkal több, mint munkahely, érzelmi kötődés is. A világ számára is meghatározó játékosokkal, emberekkel tudtam itt kapcsolatba kerülni és segíteni őket. Szeretném kiemelni, hogy évekig dolgozhattam együtt ifjabb Ocskay Gáborral. Talán én vagyok az, aki a szülein, testvérén kívül a legmélyebben ismerhettem őt. Közös beszélgetéseinkből, -melyek róla és az általa fémjelzett csapatról szóltak,- a mai napig is tanulok. A fejemben van sok olyan gondolat Gábortól, amiből megértettem és most tovább tudom adni, a felelősség, az akarat, a tudás, az alázat és a játék tiszteletének filozófiáját. Óriás volt, nagyon büszke vagyok rá, hogy ismerhettem! Rengeteg történet van a fejemben itteni meghatározó játékosokkal, edzőkkel kapcsolatban is.
Amikor a felnőtt csapatunkkal is foglalkoztam, mindig pontosan éreztem, hogy hol vannak azok a pontok, ahol be kell avatkoznom. Különleges színt hoztak a sportpszichológusi munkába azok a játékosok, akik külföldről érkeztek és tisztában voltak, vannak a szakmám mibenlétével.”

A sportpszichológia milyen gyakorlati és egyéb folyamatokon segítheti át a sportolót? Mik azok a helyzetek, amiben ez tud nekik segíteni?

„A sportpszichológia a játékosok mindennapjait célozza. Nemcsak a meccseket, hanem a motivációt, a felkészülést, a napirendet, az álmokat, fáradságok kezelését is. Mert versenyszerűen hokizni nagyon megterhelő, egészséges testet, lelket igénylő dolog. Mindeknek meg kell tanulnia, hogy hol vannak a teljesítményének a határai és azt, hogy odáig el kell mennie. Fel kell készülnie arra, hogy koncentrálni tudjon egy meccsen vagy egy meccs sorozaton keresztül. Ráadásul ne csak saját magára, hanem társaira is. Ismernie kell 100%-os együttműködést edzőjével a feladatokra koncentrálva. Ehhez néhány olyan dolog is kell, amit iskolatársai nem csinálnak, például: mentális tréningek, autogén tréning, figyelem fókuszálási gyakorlatok, és a motiváció elsajátítása magas szinten. Mint említettem a sportpszichológus segít a felkészülésben és a nagyobb megterhelések után is, relaxációs gyakorlatokkal a levezetésben. Amit megemlítenék még, az az egyéni, családból, iskolából hozott problémák kezelése. Ez sok sportolónak okoz gondot.”

Vannak olyan jégkorong specifikus dolgok, amik más sportágakban, kevésbé de itt fontosabb erről beszélni, vagy minden élsportolónál ugyanazok a problémák jelentkeznek?

„A jégkorong egy különleges mozgáskultúrát igénylő sport, ami összetettségénél fogva szinte minden testrész mozgáskoordinációját igényli. A gyorsaságnak, az erőnek, az egyensúlynak, a figyelemnek, az ügyességnek, valami olyan elegye működik ebben a sportban, amit máshol nem lehet látni. Különlegessége még, hogy mindez jégen, nagyon komoly mentális igénybevétel mellett történik. Az agresszivitás és annak féken tartása, optimalizálása is kardinális kérdés. Ezzel a sportpszichológusnak foglalkoznia kell. Hogy mikor használják az erejüket, az ügyességüket, vagy a testük tehetetlenségének bombáját, ezt is meg kell tanulni.
Vannak olyan játékosaink, akiben ez a tudás pontosan megvan és működik, de vannak olyan szelíd, megengedő családokból érkezők, akiket sokat kell tanítanunk erre az edzőkkel.”

És ezek a normák, hogy mennyire agresszív, vagy mennyire koncentrál egy gyerek, erre van egy nemzetközi sztenderd, hogy belőjük, hogy ez egy jó hokis szintje, vagy ez általában csak érzésre jön?

„Ez mindenkinél természetesen más és más, de a játék megkívánja, hogy mindenki maximálisan tegye oda magát a csapatért és a győzelemért. Minden dolog fejben dől el itt is! A volán-os szív érzései, az elődök öröksége, átlengi azt a felkészülést, ami mindenkinek megadja a maximumhoz való ragaszkodást.”

A sportpszichológusnak a sporthoz is szakértőnek kell lennie, hogy az ember tudja, hogy hol van egy gyereknek a határa fizikailag és mentálisan is, vagy nem így van?

„Persze az élettani ismeretek, sajátosságok nagyon fontosak, de senki sem ugyan ott tart és senki sem ugyanonnan indul. Egy csapatban mindenkinek meg kell találni az optimális helyet, hozni kell saját magát, teljesíteni az edzői elvárásokat és a sportpszichológusnak tett ígéreteket.
Én tinédzser korom óta szeretem a jégkorongot sokat jártam meccsekre, de ma is szinte minden mérkőzésen rácsodálkozom valamire. Látom a fejlődést, látom a tehetségeket, és persze a kritikám is működik, amikor kell. Azt gondolom, hogy a mostani vezetés szakszerű, játékos és játékközpontú, valamint a jelenlegi játékosaink igyekeznek méltó utódai lenni azoknak, akikre örökre büszkék leszünk.”