„Elég lelkes társaság a magyar válogatott ahhoz, hogy újra átélje a csodát”
- 2011.04.11. 14:44
- FehervárAV19
Most már tényleg csak napok választanak el bennünket a várva várt nagy eseménytől, a hazai rendezésű jégkorong-vb-től. Ilyenkor az esélyek latolgatásáé a főszerep. Ezúttal Kovács Csabát, a Magyar Jégkorong Szövetség szakmai alelnökét faggattuk.
Vasárnaptól kezdetét veszi a nagy torna, amelyen ismét esélyt kapunk arra, hogy 2008 után kiharcoljuk a feljutást az A-csoportba.
Azaz: a világ legjobbjai közé.
Hetven év után ez már egyszer, három éve Szapporóban sikerült.
Éppen akkor, amikor az illetékesek nem sok esélyt adtak volna a magyar diadalra.
De vajon most mekkora az esélyünk az újabb bravúrra, tudva, hogy Japán nem jön, így „csak” az olaszok maradtak ellenfélnek?
Csak a nálunk előrébb rangsorolt Olaszországgal kell megbirkóznunk?
És tényleg a világ 16 legerősebb válogatottja között van a helyünk?
A Magyar Jégkorong Szövetség szakmai alelnöke, Kovács Csaba nem kertel: szerinte Magyarországot nem hiába sorolják „csak” a huszadik hely környékére, ebből kifolyólag nem férünk be az A-csoportba, viszont egy meccsen – bármi előfordulhat…
- Kezdjük az elején: minek köszönhető a hatalmas érdeklődés, hiszen a jegyek és bérletek hónapokkal ezelőtt elfogytak?
- Szerintem egyrészt Szapporónak, hiszen az maga volt a csoda, s ezt a csodát most hazai környezetben is át akarják élni a szurkolók. A 2008-as feljutás nagyon nagy eredménynek számít, erről elég csak annyit, hogy hetven év után sikerült bejutnunk az elitszériába. Ráadásul a jégkorong a világon nagyon népszerű csapatsportág, fejlődik, s egyre több ország veszi komolyan. Így aztán az elitbe bekerülni óriási dolog, még akkor is, ha egyelőre nem tudunk ott megragadni.
- De ott a helyünk?
- Változatlanul megerősítem: a magyar válogatott a nemzetközi megítélés és a világranglista szerint is a huszadik hely környékén áll, ez pedig azt jelenti, hogy nem vagyunk A-csoportos szinten. A középtávú tervünk nem is lehet más, mint feljutni és kiesni, feljutni és kiesni, s ez eltarthat öt-hat éven keresztül. Aztán ezután már jöhet egy olyan fázis, amikor biztos tagjai lehetünk az élmezőnynek. Reméljük, el tudjuk ezt érni. Fontos, hogy a hoki bekerült az öt támogatott látványsportág közé, márpedig ez szükséges ahhoz, hogy a terveinket egyáltalán elkezdhessük, gondolok itt a komoly utánpótlás és létesítményhelyzet hiányosságaira.
- Egy hazai rendezésű vb előtt muszáj ennyire a realitások talaján állni?
- Persze, én is tudom, hogy most nem mondhatok mást: elég lelkes társaság a magyar válogatott ahhoz, hogy újra átélje a csodát. S nagyon őszinte leszek, ha azt mondom: egy olyan vb előtt, ahol hónapokkal a kezdés előtt elkapkodják a belépőket, nem lehet más a célunk, mint a feljutás. Az olasz válogatottat elénk rangsorolják, de egy mérkőzésen bármi lehet. Bízzunk benne, hogy felnövünk a feladathoz, hiszen a cél az A-csoport.
- Kérdés, kikkel folytatjuk, hiszen Palkovics, Szélig, Ladányi – s még vannak néhányan – 35-36 évesek. Zajlik a generációváltás a magyar jégkorongban?
- Valóban nem fiatalok, udvariasan azt szoktam mondani, hogy ők érett játékosok. A generációváltás pedig elkezdődött, ami egy egészséges megoldás, viszont csak azért, mert elértek egy kort, még nem szabad elköszönni tőlük. A fiatalok pedig vívják ki a helyüket! Kíváncsian várom, hogy a vb után ki az, aki marad, s ki fejezi be a pályafutását. Erre most még nem lehet válaszolni, mert ne tudjuk, ki hogy érzi magát a pályán. Azért remélem, páran közülük még folytatják, s nem adják olcsón a bőrüket.
AG
AG