Fehérvár-parádé

 

A középsõ felvonás elsõ helyzete Ferland nevéhez fûzõdött, ám ezután védekezésbe kényszerültek az osztrákok, Kromp ugyanis kisbüntetést kapott. Felálltunk, járt körbe a korong, majd a két perc lejárta elõtt nem sokkal Tokaji lõtt a kék vonalról, Horváth pedig remek érzékkel tette bele az ütõjét (1-1). Bõ fél perc telt el, amikor egy késleltett vendégkiállítás alatt Kóger csapott le a pakkra, pontosan centerezett, Martz pedig középrõl higgadtan becsúsztatta a játékszert a kapuba (2-1). Lélektanilag rendkívül jót tett a kék-fehéreknek az állás megfordítása, egycsapásra megváltozott a játékunk - elõnyére. Sokkal harapósabban, keményebben jégkorongoztunk, egymás után alakítottuk ki a gólhelyzeteket. A Villach jobbára kontrákkal próbálkozott ekkor. Aztán Tokaji kiállítása alatt nagyon hamar éltek az eséllyel: elhozták a bulit, Martin rálõtte, a korong Hetényirõl kipattant, pont Ban elé, aki a léc alá emelt (2-2). Egy perc sem telt el, amikor újra emberhátrányba kerültünk, szerencsére ezt a két percet sikerült kivédekezni. Ugyanezt megtette a folytatásban a Villach is a harmad hajrájában, de mégsem döntetlennel vonultak pihenõre a felek. Errõl Palkovics gondoskodott, aki Mihály pontos átadását lõtte Starkbaum lábai között a hálóba (3-2). Sokat javult a játékunk erre a húsz percre, teljesen megérdemelten jutottunk vezetéshez.

 

A befejezõ játékrész hatalmas iramban indult, a VSV szemmel láthatóan mielõbb igyekezett kiegyenlíteni az állást. Mi pedig azon voltunk, hogy megnyugtatóbbá tegyük az elõnyt. Ehhez kapóra jött egy újabb fór, hiába álltunk azonban fel és lõttünk rendesen, nem találtunk be. A 47. percben sajnálatos esemény történt, Kovács Csaba szemét eltalálta az ellenfél meglehetõsen magasan tartott ütõje. Csatárunk nem tudta folytatni a játékot, kórházba szállították kivizsgálásra. A játékvezetõnél nem ért kiállítást az eset... Három perc múlva végre harsant a síp, amikor Elick akadályozott, de csak kapuvasig jutottunk. A nézõk közül sokan bent látták az esetet, a bíró azonban nem volt hajlandó megnézni a videóbíró-rendszer felvételét. Igaz, a mieink sem nagyon reklamáltak. Igen jól játszottunk, és ennek eredményeképp az 55. percben már nem voltak vitás kérdések, Benk vezetett szép támadást, kitûnõ passzal hozta helyzetbe Vas Mártont, aki középrõl ellõtte Starkbaum mellett a pakkot, egyenesen a kapuba (4-2). Ez a találat megroppantotta a Villachot, szinte csak az õ harmadukban akadt gólveszély a hátralevõ percekben. Strömwall edzõ megpróbálkozott a kapuslehozatallal, de nem jött be a számítása: Fekete korongot szerzett, kiugratta Mihályt, akinek rutinmunka volt a befejezés (5-2). Ám a végeredmény nem ez lett, a 60. percben Ladányi bal oldalról leadott lövése is kifogott Starkbaumon (6-2), így komoly gólkülönbségû gyõzelmet ünneplhetett a Sapa Fehérvár és népes szurkolótábora.

 

A mai estén a Sapa Fehérvár kitett magáért, az ellenfél vezetése után rendezte sorait és jó játékkal kialakított meggyõzõ fölénnyel gyõzött.

 

Mestermérleg, Jarmo Tolvanen: Azt gondolom, hogy mindhárom harmadban jól játszottunk, még az elsõben is, dacára annak, hogy nem találtunk be. A második felvonásban tovább javult a teljesítményünk, a harmadik játékrész pedig az egész szezon egyik legjobb harmada volt hazai pályán. Számos pozitívumot láttam a játékunkban, kezdve a nagyszerû kapusteljesítménnyel - kimondottan tetszett, ahogy Hetényi együtt élt a játékkal, és gyorsan kitette a korongot, amikor csak tehette -. Kiemelném a védekezésünket is, különösen a harmadik húsz percben - edzõként ez mindig nagy öröm. Most 10 nap alatt 5 meccset kell vívnunk, ennek a nehéz sorozatnak ez kitûnõ kezdete volt.

 

Mestermérleg, Johann Strömwall: Az elsõ harmadban mutatott játékunkkal elégedett vagyok, betartották a fiúk a taktikát és okosan jégkorongoztak. A második hamradban azonban gyorsan kaptunk két gólt, elkezdtünk idegeskedni, a hazaiak pedig új energiával töltõdtek fel, többet kezdtek korcsolyázni és átvették a kezdeményezést. A mi játékunk szétesett, a végére pedig már semmi esélyünk nem maradt.