Fordulóponthoz érkezett az Akadémia

Idén a Fehérvári Titánok csapatánál irányváltás történt, majdnem teljesen az akadémistákra épül. Milyen hatással van ez a felsőbb korcsoportokra?
Az elmúlt évekhez képest most a legnagyobb változás az, hogy a két felnőtt csapattal összesen 15, még junior korú játékosnak van szerződése. Az Erste Ligás csapat a végső kimenete az akadémia legfelső korosztályának, szerkezetileg teljesen különálló egységet alkot az EBEL-csapattal a Fehérvár AV19 SC keretein belül. Ez teljesen új irány az utánpótlás-fejlesztés lehetőségeinek területén, mert olyan játékosok kapnak nagy számban, egyszerre lehetőséget, akik az elmúlt években már együtt játszottak és készültek Fehérváron és egy nagyon sikeres generáció tagjai - az elmúlt három évben mind magyar, mind EBEL szinten minden sorozatot meg tudtak nyerni. Ennek tükrében az akadémia és a klub vezetése közösen úgy döntött, hogy így próbálja az Erste Ligás csapaton keresztül átvezetni az arra alkalmas játékosokat az EBEL- csapatba, illetve távoli célként a felnőtt magyar válogatottba. Ez a változás az akadémián egy olyan spirált generált, amivel a felső korcsoportok eltolódtak. A juniorkorú játékosok helyén keletkezett hiányt alulról kellett pótolni. Ez azt eredményezi, hogy az U20-ban rendszerint hat-nyolc ifiben játszó játékos kap lehetőséget, és ezáltal ugyanez vonatkozik az U18-as csapatra is, amely az itt játszó serdülőkkel egy szintén nagyon fiatal csapat. Ez a változás gyakorlatilag az egész képzési rendszerünkre hatással lesz. Ami nagyon jó ebben, hogy a játékosok is több lehetőséghez juthatnak és a saját csapatukban betöltött kulcsszerepük mellett előbb-utóbb meghatározó játékosokká válhatnak a felsőbb korosztályban is.

Hogyan működik mindez a gyakorlatban?
Minden feljátszó játékosnak - igaz ez az Erste Ligában pallérozódó juniorokra is - edzenie és játszania kell a saját korcsoportjában is. Fejlesztésük szempontjából rendkívül fontos az itt végzett edzésmunka és mérkőzéseken való játék, mert pedagógialiag és szakmailag is nagyon nehéz helyzetet eredményezne, ha kihagynának egy lépcsőt pályafutásuk fontos szakaszában. Azt mondhatom, hogy nagyon sokat várunk ettől a lépéstől. Eddig gyakorlatilag fix keretekkel dolgoztunk minden csapatunkban, kevés volt a csere lehetősége. Most az edzők kezében nagy lehetőség van a variálásra, ami állandó versenyhelyzetet teremt a játékosok között. Senki nem érezheti magát biztonságban, mert a felfelé mozgást elsősorban a saját korosztályukban mutatott - az edzések és mérkőzések során nyújtott - hozzáállás határozza meg. Nem megfelelő teljesítmény esetén a következő játékos fog lehetőséget kapni a felsőbb korcsoport edzésein, illetve mérkőzésein. Ez nagyon jó, hiszen a fejlődés legfontosabb kulcsa, hogy a fiatalok napi szinten meg mérettethessék magukat és állandó versenyhelyzetben tudjanak teljesíteni.

Milyen hatással van az akadémistákra az, hogy láthatják, hogy Fehérvári Titánok keretét innen kikerülő játékosok alkotják? 
A gyerekeknek mindenképpen motivációt kell, hogy jelentsen az, hogy láthatják, ahogy az egyik felnőtt csapat gerince gyakorlatilag junior korú játékosokból áll, akiknek nagy része nem mellesleg juniorválogatott is. Itt és most mindenki számára látható egy teljes csapat kifutása az akadémiáról, azonban ez nem jelenti azt, hogy minden korosztályunk tudja produkálni a jövőben. A realitás továbbra is az évi egy-két játékos bemutatkozása a felnőtt együtteseink valamelyikében.

A 2017/2018-as szezonban a Magyar Jégkorong Szövetség életre hívta a mentorprogramot. Ez a projekt azóta továbbfejlődött, milyen szerepe van ebben az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémiának?
A tavaly útjára indított program következő állomása a Szakmai erőtér program, amelynek keretében az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia regionális központtá vált. Ez azt jelenti, hogy hat kisebb klubbal van kapcsolatunk a környékről (Mór, Várpalota, Ajka, Veszprém, Zalaegerszeg és Kaposvár). Az ezekben az egyesületekben folyó szakmai munkáért is felelősek vagyunk, felügyelnünk és kontrollálnunk kell, útmutatásokat kell adnunk az ott dolgozó edzőknek. Lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy a hokiban kevésbé fejlett városokban jégkorongozó gyerekeknek alkalomadtán nálunk is lehessenek edzéseik, láthassák azt, hogy hol tartanak, miben kell fejlődniük, milyen munka folyik nálunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy tömegével meg fognak jelenni a játékosok a hat kis klub bármelyikéből, hanem azt, hogy az ottani fejlődést és fejlesztést helyi szinten kell professzionálisabbá tenni a mi szakmai iránymutatásaink alapján. Példának és mintának kell lennünk, meg kell mutatnunk, hogy hova tudnak fejlődni ezek a kis klubok. Három edzőnk szerepel a programban: Orgovány István a programért felelős regionális vezető, Kóger István és Árkovics Bálint pedig az ő segítői. Ahhoz, hogy regionális központtá válhassunk, bizonyos feltételeknek meg kellett felelni. Ennek keretén belül a konditerem is megújításra került, rengeteg új eszköz érkezik majd, ami még professzionálisabbá teszi az itt folyó munkát. A szakmai erőtér program egy nagyon jó kezdeményezés, hosszú távon mindenki profitálhat ebből az együttműködésből.

Milyen hatással van ez a program a régióra és a magyar jégkorongra?
Amennyiben a kis klubok nyitottak lesznek a tanulásra, a regionális központok pedig felelősséggel végzik a munkájukat, akkor ez egy nagyon jól működő modell lehet. Ha megfelelően képezzük az edzőket, megkapják a szakmai segítséget, akkor a kis egyesületek is nagyon jó munkát tudnak végezni, de csak akkor, ha az infrastrukturális háttér is biztosított a fejlődéshez. A válogatott- és tehetséggondozó programokra gyakorolt hatás is fontos, hiszen például az U14-es tehetséggondozó programok egy-egy alkalommal a regionális központokban kerülnek majd megrendezésre. Ezeken szerepelni fognak a programban közreműködő edzők is, tehát ez mindenképp előrelépést jelenthet. Fontos, hogy a kis klubokban is olyan minőségi munka folyjon, aminek eredményeképpen az ottani gyerekek helyi szinten minél magasabb színvonalon edzhetnek és játszhatnak.

Hogyan működik a régióközpont a gyakorlatban?
A program vezetője Jim Brithen, aki ettől a szezontól a Magyar Jégkorong Szövetség fejlesztési igazgatója. Az ő irányelvei alapján kell végezni a munkát a régióközpontokban. Visszajelzéseket kell adnunk arról, hogy hol milyen fejlődés folyik, hogyan tudunk segíteni a hozzánk tartozó kluboknak, így ő is betekintést kap a rendszerbe, a csapatok életébe. Hatalmas szakmai tapasztalatát kiaknázva még gyorsabbá és dinamikusabbá tehetjük a fejlődést a klubok, a régiók és az egész magyar jégkorong szintjén is.