Gyenge mérkőzéssel ért véget az év

 

Áthúzódó fór kínált egyenlítési esélyt a második menet elején, de nem tudtunk mit kezdeni vele. Keveset játszottak teljes létszámban a felek, az állás mégsem változott. Az összejátékba mindig becsúszott egy-egy hiba. A legkecsegtetőbb gólhelyzetünk Palkovics nevéhez fűződik, aki a 29. percben emberelőnyben a bal oldalon betört a támadóharmadba, lövését azonban védte a kapus. A 35. percben aztán összejött a hőn áhított egyenlítés: Mihály szerzett harcosan korongot a támadóharmadban, átadta Johanssonnak, aki Palkovics elé tálalt. Ő pedig laposan a hálóba bombázott (1-1). Elkaptuk a fonalat, kisvártatva a vezetést is megszerezhettük volna, de Ladányi szenzációs kék vonalas kapáslövése a kapuvason csattant. A vendégek több szerencsével jártak: ugyanebben a percben a védőharmadukbeli buli után 3-1-ben vezethettek kontrát, ismét Paré volt az előkészítő, a befejező ember pedig ezúttal Norris (1-2). Nagyon durva, ezen a szinten kirívónak számító hiba előzte meg ezt a gólt a Sapa Fehérvár részéről. A harmad végét emberelőnyben tölthettük, ziccereket is alakítottunk ki, de nem sikerült a kapuba tuszkolni a pakkot.

 

A befejező húsz perc meglehetősen eseménytelenül indult. A vendégek klasszikus "antihokit" mutattak be, és ezt nem rossz értelemben írjuk. Hallatlan fegyelemmel védekeztek, lezárták a területeket, és kiválóan semlegesítették főbb taktikai fegyvereinket. Nem is meglepő, hogy mindössze négy alkalommal tudtunk kapura lőni az egész játékrészben. Az ellenfél kivárásra játszott, és ez ki is fizetődött nekik. Az 55. percben jött is a hiba a mieinknél: Sofron célt tévesztett passzát lefülelték a harmadunkban, a helyzetet Horváth csak szabálytalanság árán tudta megmenteni. A fórban aztán Werenka a kapunk elé keveredett, kézzel maga elé tette a korongot - teljesen szabálytalanul egyébként, hiszen nem maga elé ütötte a pakkor, hanem a mozdulatával szándékosan irányította a korongot úgy, hogy helyzeti előnyt szerzett - és közelről a kapuba lőtte (1-3). Kezdett elmenni a hajó, és ez néhány játékosunk idegállapotát is kedvezőtlenül befolyásolta. Különösen Satosaari kapusét, aki érthetetlen magánszámba kezdett: elvesztette a fejét, és verekedést provokált. Az osztrákok is csak mosolyogni tudtak ezen a jeleneten, amellyel kapusunk cseppet sem növelte az ázsióját. Jelinek játékvezető megkönyörült a hálóőrön, és csak 2+10 perces büntetést szabott ki rá; a bunyó másik szereplője, Ouellette pedig szimpla 2 percet kapott. A fegyelmit egyébként Johansson ülte le, aki nem volt jégen az esetnél - sőt, az egész harmadban nem játszott vállsérülése miatt. Ez szintén megmagyarázhatatlan bírói hiba, hiszen a szabály egyértelműen fogalmaz: ilyenkor a jégen levő játékosok közül kell valakinek kiülnie. A zűrzavaros percek után újra a hokié lett a főszerep: az 59. percben Sofron éles szögből kilőtte a hosszú felsőt (2-3). A hátralevő időre lehozta kapusát Primeau mester, de az egyenlítés már nem sikerült. Ezzel két fontos pontot veszített a Sapa Fehérvár.

Mestermérleg, Kevin Primeau: Az első öt percben nem voltunk fejben itt, aztán feljavultunk. Egy emberelőnyös helyzet döntötte el a mérkőzést, ez benne van a hokiban. Azon dolgozunk, hogy ne legyenek olyen periódusok a játékunkban, amikor mentálisan nem vagyunk rendben, mert ezeken rendre elmegy a meccs.
Mestermérleg, Bill Gilligan: Nem játszottunk jól, szerencsére a kapusunk ma remekelt. Neki köszönhetjük a győzelmet.