Hazai ízek

Az elmúlt két évtizedben, ha van két terület, amelyben forradalmi előrelépés szemtanúi lehettünk, az a magyar gasztronómia. A világ minden tájáról érkeztek hazánkba neves séfek, hogy a nemzetközileg is egyre jegyzettebb éttermeinkben különleges, itthon addig nem elérhető alapanyagból pazar ételkölteményeket, rafinált ízkombinációkat varázsoljanak az asztalokra. De bármily kifinomult és igényes is egy-egy fogás, ki ne érezte volna a már nosztalgiát a nagymamánk vagy édesanyánk pörköltje vagy éppen meggyes pitéje iránt. A házias fogások iránt, amelyek minden ízében igazán a mieink lehetnek és amelyek révén is azok vagyunk, akik.

Nem tagadhatjuk le a gasztroforradalommal a párhuzamot a magyar jégkorongsport fejlődését látva sem. A hazai jégcsarnokok mind jobban felszerelt konyháiban is jobbára külföldi „séfek” állítják elő, mind inkább import alapanyagokból a soha nem látott színvonalú szórakoztatóipari terméket, és akármennyire is magával ragadó oly sokszor a produktum, azért időről időre fel-felrémlik, hogy de jó lenne visszarepülni az időben és újra leülni a „nagymama asztala” mellé.

Ezt az élményt ígéri az Alba Volán – Dunaferr gálameccs, amely visszaidézi 1999-et, amikor még nem Jamie Oliver, hanem Benke Laci bácsi volt a tévében a sztárszakács. Pénteken az Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnokban mindannyian újra fellapozzuk a régi receptet, újra abból főzünk egy remek főételt, hozzáillő körítéssel. Jelen lesznek az akkori séfek, kukták, vendégek, az akkori rivalizálás csipetnyi fűszerének rég érzett íze, és minden más fontos hozzávaló. Azaz, majdnem minden. Fájóan hiányozni fog az oly csodálatos „fakanál”, de itt lesz a lelkünkben, mindazon emlékekkel és érzésekkel, amelyek visszahozzák azokat a bizonyos „hazai ízeket.”