Idénynyitó a hullámvasúton
- 2010.09.10. 22:16
- FehervárAV19
A Sapa Fehérvár AV19 emlékezetes mérkőzéssel indította a 2010/2011-es EBEL-szezont. Az Acroni Jesenice hallatlan szerencsével 0-5-re is vezetett, innen sikerült kis híján egyenlítenünk. Ám a hajrá későn kezdődött, így vereséggel kezdtünk.
Sapa Fehérvár AV19 - Acroni Jesenice 4-5 (0-3, 2-2, 2-0)
Székesfehérvár, 3000 néző, vezette: Cervenak, Smeibidlo, Siegel.
Sapa Fehérvár: Hetényi - Horváth, Tokaji, Sofron, Vas M., Ladányi, Jobb, Ackeström, Fekete, Martz, Kovács, Orbán, Kranjc, Palkovics, Holéczy, Mihály, Maklári, Benk, Fodor, Nagy, Vaszjunyin. Vezetőedző: Ulf Weinstock.
Acroni: Suomalainen - Pretnar, Skolney, Zidan, Hafner, Lysak, Werner, Robar, Sabolic, Ticar, Jeglic, Erman, Magovac, Brus, Dolinsek, Manfreda, Susanj, Zupancic, Kuralt, Bizalj, Vovk. Vezetőedző: Heikki Mälkiä
Gazdag programkínálatból szemezgethettek péntek este a székesfehérvári polgárok, hiszen az EBEL-szezon kezdete éppen a nyári fesztiválszezon végével esett egybe. Egy izgalmas jégkorong-mérkőzés, majd a Fehérvári Zenei Napokon nívós koncertek - igazán tartalmas péntek esének nézhettünk elébe. Sok forgatókönyv megfogalmazódott a Jesenice elleni fellépésünk előtt, ám még a legpesszimistábbak sem valószínű, hogy számítottak arra, ahogyan az első 30 perc alakult.
Pedig nem kezdődött rosszul a történet, hamar emberelőnybe kerültünk, és sikerült is veszélyt kialakítani a szlovén kapu előtt. Aztán a 4. percben ritkán látható, balszerencsés körülmények között kerültünk hátrányba. Ticar a felezővonal tájékáról a harmadunkba igyekezett lőni a korongot, ám az egy ütőn irányt változtatott, és hosszú röppályát leírva, klasszikus "hulló falevélként" esett Hetényi mögé. Kapusunk semmit nem láthatott a szokatlan helyről, szokatlan ívben érkező és a háttérbe teljesen beleolvadó fekete korongból (0-1). Ezzel nem volt vége a megpróbáltatásainknak, az első emberelőnyét ugyanis egy villámgyors 3-2 elleni támadás végén értékesítette az Acroni: Ticar ezúttal előkészítő volt, elszaladt a bal oldalon, centerezését Jeglic vágta a léc alá (0-2). Újabb emberfór kínálta fel a felzárkózást a hazaiak számára, ám Kovács nagy helyzetben hibázott. A 9. percben 4-4 elleni játékhelyzetnél tovább növelhette volna előnyét a Jesenice, Hetényi azonban bravúrok sorát mutatta be. Ulf Weinstock időt kért, érezte, hogy nem jó vágányon halad a szerelvény. De nem tudta átállítani a váltót, sőt, a 19. percben Ticar váratlan és egyben bravúros mozdulattal, háttal a kapunak a hosszú sarokba emelte a korongot az ütő tollával (0-3). Ebben a harmadban minden bejött a Jesenicének, nekünk pedig semmi.
A folytatásban is rémesen alakultak a dolgok. Előbb a 25. percben Hafner maradt üresen a kapunk előtt, és be is lőtte Zidan feladását (0-4), majd 4-4 ellen sakk-mattra kijátszott akció végén Skolney tette kiütésessé az állást (0-5). Úgy tűnt, hogy csak a csoda segíthet a teljesen megzavarodott Sapa Fehérváron. És lám: egyszeriben Münchausen báró módjára elkezdtük saját hajunknál fogva kihúzni magunkat a sárból. A meccs derekán Vas Márton távoli köténygóllal fújt ébresztőt (1-5), majd öt perc múlva Mihály közelről mattolta Suomalainent (2-5). Ébredeztek a remények, pláne a szünet előtti emberfórunkban. Hiába dolgoztunk ki két ziccert is, három gólos hátránnyal vonulhattunk pihenőre.
A Sapa Fehérvár megérezte, hogy lehet itt még keresnivalója, lélektani tényezőknek köszönhetően a fiúk egész más fordulatszámon pörögtek, mint az első harmadban. Weinstock edző a sorok összeállításán is változtatott: beküldte Benket és Maklárit is - mindkét húzása remekül bevált. Tokaji bombájánál a kapuvas még megmentette a Jesenicét, ám Sofron kiugrásánál már nem volt mese: "Sofi" szépen elhúzta a korongot a kirontó kapus mellett (3-5). Vérszemet kapott a Sapa Fehérvár, a középkezdés után közvetlenül Vas Márton, Benk is ajtó-ablak helyzetben találta magát. Sajnos azonban a finn kapus a helyén volt. Persze Hetényinek is figyelnie kellett a szórványos szlovén kontráknál, de kapusunk kifogástalanul tette a dolgát. Az 50. percben aztán belátható közelségbe került az egyenlítés: Vas Márton a kapuvasat találta telibe, a kipattanót azonban Ladányi kíméletlenül bezúdította a kapuba (4-5). Mindent beleadtak a mieink az egalizálásért, futószalagon jöttek is a helyzetek, Sofron ziccere ezek közül is kiemelkedett. Az Acroni szeme előtt egy cél lebegett, megúszni a fehérvári rohamokat. A végére még emberelőnyünkben Hetényit is lehívta Weinstock mester, 6-4 ellen támadhattunk, de a legnagyobb ellenfél az óra volt. Leperegtek a másodpercek, elvitte a pontokat Székesfehérvárról az Acroni Jesenice.
A Sapa Fehérvárt a peches kezdés lélektani mélypontra küldte, ahonnan kis híján sikerült felállni. A csoda azonban ezúttal elmaradt. A meccs első feléből le kell vonni a tanulságokat, a második felében mutatott elszánt és szellemes játékra pedig lehet építeni a folytatásban is.
Mestermérleg, Ulf Weinstock: Minden felelősséget magamra vállalok a mai mérkőzésért. Már a bemelegítésnél láttam a játékosokon, hogy nem megfelelően koncentrálnak, de nem csináltam semmit. Rosszul kezdtünk, nem korcsolyáztunk eleget, nem működött jól a csapatjáték és a védekezés. Amikor egy, majd két gólos hátrányba kerültünk, bíztam benne, hogy a folytatásban nem követünk el ugyanekkora kapitális hibákat, de mégis elkövettünk. A korai időkérésemmel reméltem, hogy változtatni tudok a dolgok menetén, de teljesen hatástalan volt. Aztán muszáj volt belenyúlnom a sorokba, mert ha tétlenül állok, akkor 7-8 gól lett volna közte a végére. Kicsit stabilabbak is lettünk, az első gólunk pedig lélektanilag sokat jelentett. Elkezdtünk jobban védekezni és támadni, rengeteg helyzetünk lett, és meg is voltam győződve, hogy kiegyenlítünk. Nem sikerült. A folytatásban muszáj bravúrral kompenzálnunk a most elvesztett meccset.
Székesfehérvár, 3000 néző, vezette: Cervenak, Smeibidlo, Siegel.
Sapa Fehérvár: Hetényi - Horváth, Tokaji, Sofron, Vas M., Ladányi, Jobb, Ackeström, Fekete, Martz, Kovács, Orbán, Kranjc, Palkovics, Holéczy, Mihály, Maklári, Benk, Fodor, Nagy, Vaszjunyin. Vezetőedző: Ulf Weinstock.
Acroni: Suomalainen - Pretnar, Skolney, Zidan, Hafner, Lysak, Werner, Robar, Sabolic, Ticar, Jeglic, Erman, Magovac, Brus, Dolinsek, Manfreda, Susanj, Zupancic, Kuralt, Bizalj, Vovk. Vezetőedző: Heikki Mälkiä
Gazdag programkínálatból szemezgethettek péntek este a székesfehérvári polgárok, hiszen az EBEL-szezon kezdete éppen a nyári fesztiválszezon végével esett egybe. Egy izgalmas jégkorong-mérkőzés, majd a Fehérvári Zenei Napokon nívós koncertek - igazán tartalmas péntek esének nézhettünk elébe. Sok forgatókönyv megfogalmazódott a Jesenice elleni fellépésünk előtt, ám még a legpesszimistábbak sem valószínű, hogy számítottak arra, ahogyan az első 30 perc alakult.
Pedig nem kezdődött rosszul a történet, hamar emberelőnybe kerültünk, és sikerült is veszélyt kialakítani a szlovén kapu előtt. Aztán a 4. percben ritkán látható, balszerencsés körülmények között kerültünk hátrányba. Ticar a felezővonal tájékáról a harmadunkba igyekezett lőni a korongot, ám az egy ütőn irányt változtatott, és hosszú röppályát leírva, klasszikus "hulló falevélként" esett Hetényi mögé. Kapusunk semmit nem láthatott a szokatlan helyről, szokatlan ívben érkező és a háttérbe teljesen beleolvadó fekete korongból (0-1). Ezzel nem volt vége a megpróbáltatásainknak, az első emberelőnyét ugyanis egy villámgyors 3-2 elleni támadás végén értékesítette az Acroni: Ticar ezúttal előkészítő volt, elszaladt a bal oldalon, centerezését Jeglic vágta a léc alá (0-2). Újabb emberfór kínálta fel a felzárkózást a hazaiak számára, ám Kovács nagy helyzetben hibázott. A 9. percben 4-4 elleni játékhelyzetnél tovább növelhette volna előnyét a Jesenice, Hetényi azonban bravúrok sorát mutatta be. Ulf Weinstock időt kért, érezte, hogy nem jó vágányon halad a szerelvény. De nem tudta átállítani a váltót, sőt, a 19. percben Ticar váratlan és egyben bravúros mozdulattal, háttal a kapunak a hosszú sarokba emelte a korongot az ütő tollával (0-3). Ebben a harmadban minden bejött a Jesenicének, nekünk pedig semmi.
A folytatásban is rémesen alakultak a dolgok. Előbb a 25. percben Hafner maradt üresen a kapunk előtt, és be is lőtte Zidan feladását (0-4), majd 4-4 ellen sakk-mattra kijátszott akció végén Skolney tette kiütésessé az állást (0-5). Úgy tűnt, hogy csak a csoda segíthet a teljesen megzavarodott Sapa Fehérváron. És lám: egyszeriben Münchausen báró módjára elkezdtük saját hajunknál fogva kihúzni magunkat a sárból. A meccs derekán Vas Márton távoli köténygóllal fújt ébresztőt (1-5), majd öt perc múlva Mihály közelről mattolta Suomalainent (2-5). Ébredeztek a remények, pláne a szünet előtti emberfórunkban. Hiába dolgoztunk ki két ziccert is, három gólos hátránnyal vonulhattunk pihenőre.
A Sapa Fehérvár megérezte, hogy lehet itt még keresnivalója, lélektani tényezőknek köszönhetően a fiúk egész más fordulatszámon pörögtek, mint az első harmadban. Weinstock edző a sorok összeállításán is változtatott: beküldte Benket és Maklárit is - mindkét húzása remekül bevált. Tokaji bombájánál a kapuvas még megmentette a Jesenicét, ám Sofron kiugrásánál már nem volt mese: "Sofi" szépen elhúzta a korongot a kirontó kapus mellett (3-5). Vérszemet kapott a Sapa Fehérvár, a középkezdés után közvetlenül Vas Márton, Benk is ajtó-ablak helyzetben találta magát. Sajnos azonban a finn kapus a helyén volt. Persze Hetényinek is figyelnie kellett a szórványos szlovén kontráknál, de kapusunk kifogástalanul tette a dolgát. Az 50. percben aztán belátható közelségbe került az egyenlítés: Vas Márton a kapuvasat találta telibe, a kipattanót azonban Ladányi kíméletlenül bezúdította a kapuba (4-5). Mindent beleadtak a mieink az egalizálásért, futószalagon jöttek is a helyzetek, Sofron ziccere ezek közül is kiemelkedett. Az Acroni szeme előtt egy cél lebegett, megúszni a fehérvári rohamokat. A végére még emberelőnyünkben Hetényit is lehívta Weinstock mester, 6-4 ellen támadhattunk, de a legnagyobb ellenfél az óra volt. Leperegtek a másodpercek, elvitte a pontokat Székesfehérvárról az Acroni Jesenice.
A Sapa Fehérvárt a peches kezdés lélektani mélypontra küldte, ahonnan kis híján sikerült felállni. A csoda azonban ezúttal elmaradt. A meccs első feléből le kell vonni a tanulságokat, a második felében mutatott elszánt és szellemes játékra pedig lehet építeni a folytatásban is.
Mestermérleg, Ulf Weinstock: Minden felelősséget magamra vállalok a mai mérkőzésért. Már a bemelegítésnél láttam a játékosokon, hogy nem megfelelően koncentrálnak, de nem csináltam semmit. Rosszul kezdtünk, nem korcsolyáztunk eleget, nem működött jól a csapatjáték és a védekezés. Amikor egy, majd két gólos hátrányba kerültünk, bíztam benne, hogy a folytatásban nem követünk el ugyanekkora kapitális hibákat, de mégis elkövettünk. A korai időkérésemmel reméltem, hogy változtatni tudok a dolgok menetén, de teljesen hatástalan volt. Aztán muszáj volt belenyúlnom a sorokba, mert ha tétlenül állok, akkor 7-8 gól lett volna közte a végére. Kicsit stabilabbak is lettünk, az első gólunk pedig lélektanilag sokat jelentett. Elkezdtünk jobban védekezni és támadni, rengeteg helyzetünk lett, és meg is voltam győződve, hogy kiegyenlítünk. Nem sikerült. A folytatásban muszáj bravúrral kompenzálnunk a most elvesztett meccset.