Így láttuk mi 4 - Benk András

Benk András második „A” csoportos világbajnokságán van túl. Csapatunk támadójának a 2009-es, zürichi VB vállsérülése miatt ideje korán véget ért, Szentpéterváron azonban végig a szövetségi kapitány rendelkezésére állt. Így nem meglepő, hogy jobb emlékekkel tért haza Oroszországból.

Milyen élmény volt neked az idei világbajokság?

Óriási elmeny volt nekem ez a VB. A zürichi torna sajnos viszonylag hamar véget ért számomra, most viszont nemcsak, hogy mind a 7 meccset végig küzdhettem, de még egy győzelmet is besöpörtünk a fiúkkal.
Ami a külsőségeket illeti, minden egyes pillanatban látszott, hogy egy "A" csoportos világbajnokságon veszünk részt. Minden a helyén volt, bármit kértünk, azt megoldották, és igazából tényleg csak a hokival kellett foglalkoznunk.
A jég minőségéről nem is beszélve, én még életemben nem játszottam ilyen szuper jégen.

Hogy tetszett Szentpétervár?

Gyönyörű szép a belváros, szerintem nagyon hasonlít Budapestre, szinte minden épületnek megtalálhatjuk a hasonmását a fővárosunkban is. Persze ez egy sokkal nagyobb város, és ehhez mérten jóval több a látványosság is. Nekünk azért annyira sok időnk nem adódott turistáskodni, de a legfontosabb nevezetességeket persze megnéztük mi is.

Mennyiben volt ez más, mint az első „A” csoportos VB?

Én úgy érzem, hogy azért sokat számított az azóta eltelt 7 év. Sokkal jobban ki tudtam venni a részemet a csapat teljesítményéből. Idén már az idősebbek közé tartoztam én is, az öltözőben is nagyobb szerep hárult ránk. Fontos volt, hogy minden pillanatban a helyes irányba húzzuk a csapatot, ha véletlenül esetleg jött volna egy kis kisiklás. Úgy érzem, hogy egy meccs kivételével, ez sikerült is.

Hogyan élted meg a fehéroroszok elleni győzelmet?

Óriási élmény volt és öröm, hogy le tudtunk győzni egy papíron nálunk sokkal erősebbnek tartott brigádot. Az elejétől kezdve éreztem, hogy ez bennünk van, de én úgy gondoltam, hogy a inkább a francia meccs lesz az.

Az a mérkőzés akkor nagy csalódás volt, de lehet, hogy pont ez kellett ahhoz, hogy jöjjön egy kis lökés, és pár nappal később tényleg mindenki tökéletesen kivitelezze az edzők kéréseit, es összejöjjön a győzelem. Utoljára az Arénában a kazah csapat ellen aratott sikerünk volt nekem ilyen emlékezetes. (2013. április 17-én, a budapesti Divízió 1-es világbajnokságon Magyarország 2:1-re verte Kazahsztánt – a szerk.)

(Photo by Minas Panagiotakis/HHOF-IIHF Images)