Így láttuk mi 5. - Kóger Dániel

Egy Magyar kupa selejtező mérkőzésen térdsérülést szenvedtél a klubidény végén, de így is ki tudtad harcolni a világbajnoki keretbe kerülést. Hogy érzed, mennyire volt hatással a szentpétervári teljesítményedre ez a sérülés?

Először is innen is szeretném megköszönni a szövetségi kapitánynak és a stábnak a bizalmat, amit kaptam tőlük. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hátráltatott ez a sérülés. Mindössze két felkészülési meccsen tudtam játszani emiatt, az utolsó éles tétmérkőzésem az EBEL középszakaszának utolsó találkozója volt, úgyhogy komoly meccshiánnyal küzdöttem. Nem is a térdem fájt a visszatérésem után, sokkal inkább ezt a hosszú kihagyást éreztem meg.
Tisztában voltam vele, hogy emiatt más szerep hárul majd rám a világbajnokságon, de úgy érzem, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy megfeleljek az elvárásoknak és 100%-ot nyújtottam. Persze, egy kis hiányérzet van bennem. Amikor megsérültem, az első gondolatom az volt, hogy mi lesz így a vb-vel, felépülök-e addigra. Ez sikerült, de ha jobb állapotban, a teljes felékszülést végig tudtam volna csinálni a csapattal, akkor többet vártam volna magamtól.

Van-e hiányérzeted a csapat teljesítménye miatt?

Vegyes érzésekkel gondolok vissza a világbajnokságra.
A célunk egyértelműen a bentmaradás volt, bár tudtuk, hogy elképesztően nehéz dolgunk lesz, hiszen a németek és a franciák is védettséget élveztek. Úgy számoltunk, hogy legalább két meccset nyernünk kell majd a kiesés elkerülése érdekében, és így is  volt. Úgy gondolom, hogy bár nagyon színvonalas és gyors meccset játszottunk a németek ellen, azt a mérkőzést kellett volna még megnyernünk, és akkor nem a franciákon múlott volna a bentmaradásunk. Bár bíztam, reménykedtem benne, hogy elkapják a fehéroroszokat, de általában nem szokott jól alakulni számunkra, ha más csapatok kezében van a sorsunk.

Viszont nem szabad elfelejteni, hogy történelmi sikert értünk el Fehéroroszország ellen, ami miatt áll is náluk a bál. Nem is azt mondom, hogy a hab a tortán, hiszen az ez a győzelem volt, de a cseresznye mindennek a tetején az lett volna, ha a németek legyőzésével sikerül kiharcolni a bentmaradást.

Jövőre Kijevben kell kiharcolni a visszajutást.

Így van. Bár én nagyon örültem volna, ha Bécsben játszhatunk, hiszen ott szerintem tulajdonképpen hazai pályán érezhettük volna magunkat, azért úgy gondolom, hogy Kijevbe is jó pár magyar szurkoló ellátogat majd. Nekünk viszont nem azzal kell törődnünk, hogy hol lépünk jégre, hanem azzal, hogy minden ellenfelünk ellen jól játsszunk, és lehetőleg győzzük le őket.

(Photo by Minas Panagiotakis/HHOF-IIHF Images)