Ismét legyőztük a Salzburgot

Sapa Fehérvár AV19 - Red Bull Salzburg 5-4 (3-0, 1-1, 1-3)
Székesfehérvár, 3200 néző, vezette: Trilar, Korosec, Lesnjak.
Sapa Fehérvár: Satosaari - Ackeström, Andersson, Palkovics, Fekete, Mihály, Horváth, Tokaji, Vas J., Martz, Kovács, Alén, Bornhammar, Kóger, Vas M., Ladányi, Jobb, Sofron, Nagy, Vaszjunyin. Vezetőedző: Jarmo Tolvanen.
Red Bull Salzburg: Leneveu - Lanz, Siklenka, Wilson, Pewal, Puschnik, Mühlstein, Regier, Latusa, Schiechl, Ulmer, Schwendinger, Isopp, Beiter, Aubin, Unterweger, Waldhauser, Franz, Fritz, Duncan, Filewich. Vezetőedző: Pierre Pagé.

 

Meglehetősen tartalékos összeállításban érkezett a Red Bull Salzburg, Pierre Pagé vezetőedző ugyanis úgy döntött, hogy jónéhány fiatalt bedob a mélyvízbe. Kicsit talán lámpalázasan is kezdtek a vendégek, bő egy percnyi játék után ugyanis a kapujukban táncolt a korong. Martz szenzációs átadással hozta helyzetbe a középen érkező Vas Jánost, ő pedig pompásan fejezte be az akciót (1-0). Hatalmas iramot diktált mindkét csapat a folytatásban, ebből azonban a vendégek jöttek ki rosszabbul. Be-becsúsztak ugyanis szabálytalanságok salzburgi oldalon. Az első emberelőnyünk alatt egy bődületes Red Bull-kapuvas fagyasztotta meg a vért a szurkolók ereiben, ám a kontránk után már boldogan csaphattak a levegőbe a drukkerek. Palkovics mesteri centerezését Ladányi varázsolta fel a pipába (2-0). Továbbra is a mi akaratunk érvényesült, a második fórunk lejárta után pár másodperccel pedig tovább növeltük az előnyünket. Kovács szerzett korongot a vendégharmadban, Feketével ketten vezetheték Leneveu-re a pakkot. "Süti" önzetlenül lepasszolta csatártársának a korongot, Feketének tuti ziccerbren pedig volt szíve visszaadni Kovácsnak a pakkot, aki így az üres kapuba emelhetett. Csodálatos összjáték volt! (3-0) A harmad hátralevő perceiben is jól játszott a Sapa Fehérvár, így megérdemelten kísérte vastaps az öltözőbe a fiúkat.

 

A középső húsz perc is ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. Már Ladányi bombáját is csak üggyel-bajjal tudta hárítani Leneveu, ám aztán Sofron lövésénél már tehetetlen volt. Az egész onnan indult, hogy Ackeström fantasztikusan indította Nagy Gergőt, aki kecsegtető helyzetben a még jobb lehetőség előtt álló Sofron elé tálalt, fiatal szélsőnk pedig még egy cselt is bevetet, mielőtt mattolta volna a vendégkapust (4-0). Kisvártatva megkaptuk az első kiállításunkat, de nem sok híja volt, hogy ne mi szerezzünk újabb gólt. Vas János ugyanis egyedül vezethette a kapusra a korongot Kovács fonákátadását követően, a felső sarkos kísérletét elképesztő bravúrral védete Leneveu. A következő hat percben futószalagon jöttek a Sapa Fehérvár-helyzetek. Vas Márton, Vas János, Mihály Árpád és Horváth is növelhette volna az előnyünket - egytől egyig hatalmas gólszerzési lehetőségek voltak. Nagyon jól játszottunk ekkor: gyorsan, pontosan, szellemesen. A 33. percben Sofron ugrott ki, elkaszálták. Trilar játékvezető - némi hezitálás után - büntetőt ítélt. A rávezetésnek Mihály futott neki, nem tudta azonban becsapni a remek napot kifogó kanadai hálóőrt. A folytatásban a tekintélyes vezetésünk birtokában egyre több könnyelmű megoldást követtünk el, ebből pedig az időközben támadótaktikát váltó Salzburg kecsegtető kontratámadásokat tudott vezetni. Sajnos több ízben is szabálytalankodára kényszerültünk, hogy elhárítsuk a nagyobb bajt, a kiállítások pedig megtörték a lendületünket. Tetézte a problémákat, hogy Nagy Gergő egy palánkcsata során megsérült, így a centerre nem számíthatott a hátralevő játékidőben Tolvanen mester. Bár a hátrányokban jól védekeztünk, a liga egyik legjobban lövő hátvédje, Mike Siklenka ismét igazolta klasszisát: hatalmas gólt lőtt a kék vonalról - Satosaari semmit nem láthatott a löketből az előtte tornyosuló játékosoktól (4-1). A Red Bull-szépítés előrevetítette, hogy izgalmas húsz perc következik a szünet után, és nem is lett másként.

 

A Salzburg nagy erőket mozgósított a harmadik harmad elején a felzárkózás érdekében, egy kicsit talán túl is pörögtek az elején - fehérvári emberelőny lett a következménye. Ezúttal nem sikerült kihasználni a fórt, és ez azért volt különösen kár, mert amikor viszont Vas Márton magas bottal való játékért 2+2 percet kapott, a Salzburg élt az eséllyel: Wilson 10 méterről zúdította a játékszert Satosaari mögé (4-2). Schiechl kiállítása felkínálta a lehetőségét, hogy visszaálljon a háromgólos differencia, és ezúttal mi is meg tudtuk ragadni: Vas János második találatát jegyezte miután közvetlen közelről fonákkal a rövid saroknál meglepte Leneveu-t (5-2). Minden nyitott kérdés eldőlhetett volna, amikor Kovács passzából Sofron lendítette lövésre az ütőjét, ám Leneveu valahogy ezt is képes volt kivédeni. A hajrára rátett még egy lapáttal a Salzburg, egy éppen kivédekezett emberhátrányunk után még nem tudtunk felszabadítani, Wilson pedig újfent lövéshez jutott, és ha ez így történik, abból általában semmi jó nem származik. Most sem származott: lövése mindkét kapuvasat is érintve haladt át a gólvonalon (5-3). A játékvezető a biztonság kedvéért visszanézte videón az esetet, de természetesen megadta a nyilvánvaló gólt. Volt még hét perc hátra, így kezdtek a dolgok egyre izgalmasabban alakulni. Egyre többször keletkezett zavar a védekezőharmadunkban, fogcsikorgató küzdelemben őriztük a vezetésünket. Szűk három perccel a vége előtt mi kerültünk emberelőnybe, pontot tehettünk volna a meccsre, ám nem tudtuk megszerezni a hatodik gólunkat. Ehelyett a jégre visszatérő Wilson 18 másodperccel a vége előtt mgeszerezte saját harmadik, csapata negyedik találatát (5-4). Az utolsó másodpercek hihetlenül lassan peregtek le, a kapunk előtt flipperezett ide-oda a korong, ám végül csak megszólalt a duda.

 

A Sapa Fehérvár ezzel újfent két vállra fektette a Red Bull Salzburgot, így még az alapszakasz ötödik helye is elérhető közelségben van.

 

Mestermérleg, Jarmo Tolvanen: Az első harminc percben az eddigi legjobb hazai játékunkat mutattuk. És ezt nemcsak a gólok miatt mondom, hanem amiatt is, amilyen taktikusan és harcosan jégkorongoztunk. Utána aztán a második játékrész második felében a kiállítások megtörték a lendületünket, a harmadik harmad pedig nagy csatát hozott. Ekkor kicsit passzívvá váltunk, mondjuk a legtöbb csapatra ez jellemző, amikor az előnyét kell védenie. A Salzburg nagyon jól játszott a végén, de a két pont a miénk lett. Sok pozitívumot láttam, az első harminc perc kimondottan örömteli volt számomra, mert így kell játszanunk a jövőben - persze nemcsak harminc, hanem hatvan percen keresztül.

 

Mestermérleg, Pierre Pagé: Ez egy vizsga volt a végső vizsga előtt. Lehetőséget adtunk jópár játékosnak, hogy megmutassa, mire képes. Túl idegesen kezdték a mérkőzést, de az volt a szándékunk, hogy arra kényszerítsük a játékosokat: tegyék próbára magukat. Mert az osztrák jégkorongozásnak meg kell tennie a következő lépést. Mindig a múltról beszélünk. Hogy nem tudjuk megverni Oroszországot, Finnországot, Csehországot,, Kanadát, az USÁ-t, de meg tudjuk verni Svájcot, Németországot vagy Szlovákiát. Ez nevetséges! Honnan jön ez a hozzáállás? Keményen kell játszani és elkerülni a kiállításokat! Ma a kiállításaink a fegyelmezetlenségeink következményei voltak, de a végén rájöttünk, hogy akár nyerhetünk is. Jesenicébe is ezzel az összeállítással mentünk, 24 gólhelyzetünk volt, az ellenfélnek pedig 13. Hinnünk kell magunkban, meg kell tanítanunk az osztrákokat, hogy higgyék el: bármi lehetséges. Ezt csináljuk Kanadában, és szerintem ezt csinálják Svédországban is. Ha 1-4, 1-5 is az állás, sosem állunk le, az NHL-ben a minap a New Jersey kétgólos hátrányban volt a Toronto ellen 3:40-nel a vége előtt, és három gólt lőttek és nyertek! Erre a hozzáállásra van szükségünk! De ez nem 25 éves korban kell elkezdeni. Ezt 10, 15, 16 éves korban kell elkezdeni, mert ezt a szülők, a nevelőedzők, a barátok taníthatják meg a játékosoknak. Ez tanulható. Ha megtanuljuk, meg fogjuk verni az oroszokat, a finneket és Kanadát. A mai este az volt a fiataljaink előtt a vizsgafeladat, hogy győzzék le a magyar válogatottat, hiszen gyakorlatilag a magyar válogatott ellen játszottunk. Legközelebb majd valaki mást kell legyőzniük. Egész nyáron ezt csináltuk. Játszottunk a Slavia Prágával, Züricchel - próbáljuk a játékosok hozzáállását fejleszteni, megváltoztatni. Három éve zajlik ez a munka, majdnem célba értünk. Nem tudom, mennyi idő kell még. Ma néhány játékosomnak rá kellett jönnie, hogy megbukott ezen a vizsgán. De sok remek sportoló azt mondja, hogy néhány kudarcra volt szüksége, mielőtt sikereket ért el. Ez a folyamat része. Hogy optimista vagyok-e az osztrák hoki jövőjét illetően? Nézzük meg az osztrák másodosztályt: hány csapat játszat fiatalokat? Az az álláspont, hogy az nem egy utánpótlás-nevelő liga. Nem akarnak fiatalokat szerepeltetni. Nem tudom. A válogatottnál Bill Gilligan lehetőséget adott fiataloknak, ami jó kezdet. De a klubokban is több lehetőséget kellene adni a fiataloknak. Nincsnek 1991-es, 1992-es, 1993-as születésű játékosok a ligában. Ennek nincs értelme. Nézzük meg a finn vagy svéd ligát: ott bizony igenis szerepet kapnak 91-es, 92-es, 93-as hokisok. Néhány 1990-es van az EBEL-ben, jópár 1988-as, 1989-es, 1987-es és 1986-os. Ez nem a jövő útja. Ez nem tiszteletlenség ezen játékosok irányába, de a jövő az 1990-es, 1991-es és 1992-es hokisokban van. Jövőre pedig majd az 1991-1994 között születettekben, utána pedig már az 1995-1996-osokban. Mindenhol a világon így megy ez, kivéve Ausztriában. Nem tudom, Magyarországon mi a helyzet. Mindenesetre amit ma láttam, Kóger és Nagy gólt lőnek, gólpasszokat adnak - ez jó dolog. Jarmo Tolvanen nagyszerű munkát végez Székesfehérváron.