Kezdődhet az EBJL-rájátszás

Ifjúsági csapatunk címvédőként szerepel az Erste Bank Juniors League-ben, a középszakaszt a negyedik helyen zárták, a negyeddöntőben pedig a Miskolc együttese lesz az ellenfelük a két győzelemig tartó párharcban. Ennek apropóján Nagy András vezetőedzőt kérdeztük a mögöttük álló időszakról és a rájuk váró feladatokról.

Értékeljük egyben egy kicsit a szezon eddig eltelt időszakát! Hogyan alakult a csapat mögött álló időszak és miben látja a legnagyobb fejlődést?
Túl vagyunk a szezon nagy részén, volt benne jó és kevésbé jó egyaránt, utóbbi része talán egy kicsit tudatos volt. Értem ezalatt azt, hogy természetesen nem volt cél, hogy sokszor vesztísünk, de olyan terhelést adtunk a gyerekeknek, amit még a felnőtteknek is elég lenne végigdolgozni. Augusztus eleje óta december közepéig heti négy-öt edzés és egy két meccs terhelést kapni hosszabb pihenő nélkül embert próbáló egy csapat számára és persze jöttek is a szakadékok. Ez annak köszönhető, hogy elfáradtunk fejben és fizikálisan is, nem volt elég pihenőidő és nagyon sok mérkőzést játszottunk. A szezon eleje arra volt jó, hogy megismertük a játékosainkat olyan szinten, hogy tudjuk, ki, mikor és hova vethető be és hova nem. Sok olyan játékos van, aki egy-egy meccsen képes varázsolni, de amikor szorul a hurok, nem bírja a nyomást, jó volt látni, hogy keményebb meccseken ki az, aki hozza azt, amit tud vagy ki az, aki nehezebben bírja a terhelést. Nagyon sokat dolgoztak a fiúk, nagyon sokat fejlődtek, nincs olyan játékos, akire azt mondhatjuk, hogy nem lépett előrébb. Rengeteg munka vár még ránk, ez a csapat még nincs teljesen kész. Azzal a kerettel, amelyikkel nekiindultunk a bajnokságnak, nagyon jól szerepeltünk az elején és ott olyanok is szerephez jutottak, akik a végjátékban lehet, hogy kevesebb jégidőt kapnak majd, így azt mondhatjuk, hogy felkészültünk, mindenkinek lehetőséget adtunk, kinek többet, kinek kevesebbet, hogy megmutathassa magát, így bárki elé oda merünk és tudunk állni elmondani, hogy ki miben jó és miben kell még javulnia.

Idén átalakult a keret, hiszen sok új játékos került a csapatba. Mennyire volt ez nagy feladat az edzői stáb számára?  
A feladat adott, játékost kell nevelnünk és az mindegy, hogy régebben vagy most került a csapatba. Aki már dolgozott gyerekekkel, tudja, milyen nevelni őket, nem volt külünösebb zsákbamacska, ráadásul ezekkel a srácokkal dolgoztam két évvel ezelőtt. Nem volt nehezebb, mint tavaly, annyi a különbség, hogy egy fiatal csapattal kellett eredményt elérni és megpróbálni kihozni a maximumot magunkból. A legnagyobb dicséret számunkra az, hogy augusztusban egy válogatott játékosunk volt, most pedig 13-14 srác van az U17-es és 18-as keretben, a 2004-esek közül pedig mind az öten, akik nálunk edzenek, ott vannak az U16-os nemzeti gárdában. A világbajnokságra utazó keretben hat-hét ember jelenlétére számítunk, sokat beszélünk a válogatott edzőkkel, egyeztetünk, meg vagyok győződve arról, hogy be tudják játszani magukat a csapatba.

Milyen a csapat? Honnan indultak a srácok és hogyan fejlődtek?
Azzal, hogy folyamatosan jönnek új játékosok, mindig változik a csapat karaktere. Mindenkinek van saját elképzelése magáról és a jégkorongról, nekünk ebbe kell őket megerősíteni vagy megmutatni azt, hogy mi hibás esetlegesen ebben a nézőpontban. Ez az egyik olyan korosztály, ahol a tanulás és a jégkorong mellett a helyes viselkedésre is oda kell figyelniük. Ezen vagyunk, ezen dolgozunk és lehet, hogy nem kapnak annyi dicséretet, mint amennyit szeretnének, de az élet meg fogja őket dicsérni. Abban biztos vagyok, hogy aki a kezünk közül kikerül, az be fog válni emberileg és a játékban is.

Új másodedző segíti idén a munkáját Pillók Martin személyében. Milyen a közös munka?
Martin nagyon nagy segítség. Azzal, hogy Tyler Dietrich keze alatt fejezte be a jégkorongot, olyan technikai tudással rendelkezik, amit nagyon ügyesen hasznosít a gyerekeknél. Ez az első éve idősebb korosztályban, van, amikor ideges, mint a gyerekek, de ez természetes. Teljes jogú kollégaként és egyben barátként kezelem, és akiben látom, hogy szeretné ezt csinálni, azt száz százalékig támogatom, ő ilyen. Itt nem én vagyok, hanem mi vagyunk, ketten dolgozunk a gyerekekkel, egy csapat vagyunk. Nem mindegy, hogy hogyan tekintünk a másikra, az életben ez ugyanígy van, ha hagyom dolgozni, azt ő meghálálja, mindenben kikérem a véleményét, edzést is tart, természetesen vitatkozunk is, de ez a normális. A jégen és a jégen kívül is hagyom dolgozni, saját mérkőzése is volt már, ő irányított, ahol én maximum egy két tanácsot adtam. Hagyni kell, hogy kijöjjön belőle az, ami benne van. Ugyanaz a célunk, ugyanolyan habitusa van, mint nekem, ezen kell finomítani, de erre is szükség van. Egy U18-as csapatot meg kell tanítani akarni, ebben pedig mindketten jók vagyunk, azt szeretnénk, hogy nekik jobb legyen és ők is jobbak legyenek.

Indul a rájátszás, mik a célok, mi a feladat?
Az utóbbi két hétben készültünk a playoff-ra, most az a legfontosabb, hogy mindig azt a csapatot küldjük ki a jégre, aki akkor a legtöbbet tudja magából kihozni. Vannak elemek, amiket százszázalékosra kell fejleszteni és gyakorolni, gondolok itt például a speciális játékokra. Mindenkinek fel kell készülni arra, hogy most lesz olyan, hogy egy meccsen múlhat az „életünk”, az, hogy maradunk vagy kiesünk. Az osztrák bajnokság keményebb lesz és amíg az EBJL-ben érdekeltek vagyunk, addig a magyar versenysorozatban nem játszunk. A hazai bajnokságban már elődöntőben vagyunk kiemeltként a MAC Budapesttel együtt. Az első ellenfelünk a Miskolc lesz az EBJL-ben, ha továbbjutunk, akkor nagy valószínűséggel a legerősebb csapat, a tavalyi ezüstérmes KAC ellen szerepelünk majd. Ha fejben mindenki rendben lesz és egészségesek maradnak a srácok, akkor nem lehet gondunk. Nagyon skat beszélgetünk a srácokkal, mindenkiről tudjuk, hogy kivel tud játszani és nem mindegy, hogy ki milyen szájízzel lép jégre. Évek óta ismerem a fiúkat, nagyon sokat tanultak az elmúlt időszakban, kiderül, hogy kiből mit tudunk kihozni. Mindig az előttünk álló mérkőzésre koncentrálunk és így haladunk lépésről lépésre.