Kóger István: "Az utolsókig küzdő fiatal csapatot láthatnak majd az OB I. rájátszásában"

Megmondom őszintén, hogy nagyon bizakodó vagyok - természetesen nem a helyezések tekintetében, hanem a játék képe alapján. Azt gondolom, hogy a Mol Liga kezdetéhez képest a csapat nagyon-nagyon sokat fejlődött, jó és szoros meccseket tudtunk játszani erős ellenfelek ellen is. A magyar bajnokság a hat csapat részvételével egy izgalmas sorozat lesz, ahol szerintem egy-egy meglepetést fogunk tudni okozni.
 

Nagyon bízom ebben, hiszen a srácok egyre kevésbé vannak megilletődve, egyre bátrabban mernek hokizni. Ez fontos is, mert esetenként látom, hogy edzésen, egymás elleni játéknál milyen tempót tudnak diktálni, milyen trükkösen, technikásan tudnak játszani, de ezt még nem minden mérkőzésen látom viszont. Néha még óhatatlanul kicsit tartanak az ellenfelektől. De a szezon elejéhez képest ezt egyre inkább levetkőzzük, és egyre bátrabban, egyre jobban fogunk tudni játszani.
 

Hogyne, épp az előbb utaltam rá, hogy egyre inkább majd meg merik csinálni azt, amire képesek. Elhiszik, hogy az a sok munka, amit elvégeztek, ami bennük van, az feljogosíthatja őket arra, hogy egy-egy mérkőzésen vérmesebb reményekkel is kifuthassanak a pályára.
 

Igen, ilyenkor van az, hogy az edzőnek az egyik szeme sír, a másik pedig nevet. Persze az a cél, hogy minél több játékost fel tudjunk adni az EBEL-keretbe, de ez egyértelműen a mi játékerőnket csökkenti. Ugyanakkor négy teljes sorom van, így ha a két-három-négy legjobb játékost felviszik, azzal egyértelmű, hogy gyengül a csapat, de három komplett sorral akkor is ki tudunk állni. Ekkor olyan játékosok is lehetőséghez tudnak jutni, akik esetleg akkor, ha teljes az összeállításunk, akkor nem tehetnék. Még mindig nincs rajtunk eredménykényszer, az a cél, hogy minél többet fejlődjünk, így ebből akár jól is kijöhetnek azok, akik egyébként keveset játszanak.
 

Már tárgyaltunk a vezetőséggel a jövőről, hiszen már most el kell kezdeni építeni a jövő év csapatát. Adott egy nagyon jó 1992-es születésű mag ebben a csapatban, ez 7-10 játékos. Ez azért is lényeges, mert a jövő évi junior világbajnokságon az 1992-esek lesznek azok, akik a legidősebb korosztályként szerepelhetnek. Abban bízom, hogy a mostani csapatból az 1990-es születésű játékosaim fel tudnak kerülni a nagycsapathoz, így szeretném a farmcsapatot feltölteni az ifiből egy-két játékost felhozva, valamint esetleg más magyar csapatoktól igazolva további 1992-es születésű játékosokat beépíteni. Ezáltal a junior világbajnokságon egy összeszokott, jó csapatot alkothatnának, és végre felkerülhetne a válogatott a divízió 1-be. Mert azért az nagy szívfájdalom, hogy a juniorjaink még mindig csak a divízió 2-ben küzdhetnek.
 

Így van. Azt gondolom, hogy ezek a gyerekek, az 1992-eseim, akik idén először játszottak felnőtt bajnokságban, a szezon elején még megilletődve, önmagukat kisfiúnak gondolva kezdtek hokizni. Most az utóbbi mérkőzéseken azonban már olyan erényeket csillogtatnak, ami azt mondatja velünk, hogy van fantázia bennük.
 

Szurkolói szempontból egy szimpatikus, sokat korcsolyázó, lelkes, az utolsókig küzdő fiatal csapatot láthatnak majd. A legutóbbi két meccsünkön is vert helyzetből álltunk fel – a Ferencváros a saját otthonában 4-1-re vezetett ellenünk, és onnan, ha fordítani nem is tudtunk, de kiegyenlítettünk és szoros végjátékban szenvedtünk csak vereséget. Ugyanígy a Vasas ellen hazai pályán az ellenfél 4-1-re vezetett, elhitték, hogy megnyerték a mérkőzést, mi viszont nem adjuk fel a legvégsőkig sem. Rengeteg munkát tesznek ezek a gyerekek a játékba. Lehet, hogy még nem mutatnak olyan technikás, taktikus, érett hokit, de azt gondolom, hogy jó úton járunk. Egyértelmű, hogy a sebesség növekedésével romlik a technika és a taktika, és aztán ezeknek kell felzárkóznia. Majd megint gyorsulni kell, és ahhoz kell elég ügyesnek lenni és taktikusnak. Mára elértünk egy bizonyos gyorsaságot, remélem, a szezon hátralevő részében fejlődik a technikánk is, és ezzel párhuzamosan a taktika is. Mindenesetre az biztos, hogy szimpatikus, fiatal társaságot és nézhető jégkorongot lát, aki kijön.

Így van, keményen megdolgoznak érte.