Kovács Csaba: "Bíznunk kell egymásban"

A csapat vészes gólszegénységben szenved egész szezonban, ami az utóbbi mérkőzéseken még látványosabban kijött. Miért nem tudunk gólokat lőni?
Ha tudnám ennek az okát, akkor biztosan megosztanám az öltözőben is. A gólszegénységünk most inkább mentális problémákra vezethető vissza. Idén nagyon kiegyenlített a mezőny, minden csapat nagyon közel áll egymáshoz színvonal terén, így az idei különösen nehéz szezon. Nem is indult jól számunkra az év, emiatt az egész szezon elég küzdelmes idáig a csapat számára. Egy dolgot tudunk most tenni, bízunk egymásban és még keményebben dolgozunk. Nincs értelme sajnáltatni magunkat, mert így nem fogunk tudni előrelépni.

A speciális egységeink teljesítménye ellentétes képet mutat. Míg az emberhátrányos védekezésünk az egyik legjobb a ligában, emberelőnyben az utolsó helyen állunk és láthatóan csak szenvedünk, akár kettős fórban is. Rengeteg munkaóra van ennek javításában, mégsem látni az előrelépést a szezon kezdete óta. Mi az oka ennek?
Azt gondolom, hogy az emberhátrányos védekezésünk sokat javult, ebből is látszik, hogy keményen dolgozik a társaság. Ha nem így lenne, annak látványos eredménye lenne, hiszen sok gólt kapnánk hátrányból. A speciális játék is olyan, mint a góllövés, tovább kell dolgozni rajta. Lehetne sablonos dolgokat mondani ezzel kapcsolatban, de a legrosszabb dolog, amit most tehetünk, hogy egymásra mutogatunk. Ehelyett most mindenkinek tükörbe kell néznie. Látható volt, hogy akár a hazai mérkőzéseken is, mikor előnybe kerültünk, egyértelműen extra nyomás nehezedett ránk, elsősorban a korábbi sikertelenség miatt, talán ezért sem tudtunk sok esetben kapura sem lőni. A munkamennyiség megvan, viszont van bennünk egy gát, ami az elmúlt mérkőzéseken még rosszabb lett, és ha nem dolgozunk rajta, akár még rosszabb is lehet a helyzet. Az edzők ilyen helyzetben azt szokták mondani, hogy egyre egyszerűebben kell játszani és az ilyen játékkal újra megtalálhatjuk a gólhoz vezető utat. Jelen helyzetben ez azt jelentheti, hogy több távoli lövést adunk le és utána keményen dolgozunk a kipattanókért.

Lassan az alapszakasz végéhez érünk, már jól ismerjük az ellenfelek erejét. Elég erősnek érzi-e a csapatot a kitűzött cél - a rájátszásba jutás – teljesítésére?
Tehetség szinten biztosan elég erősek vagyunk ahhoz, hogy bejussunk a rájátszásba. A szezon elején is azonban többször szóba került, hogy a sportban csupán a tehetség nem nyer mérkőzéseket. A tavalyi csapatunk mélységében nem volt ilyen, mint az idei, de csapatként megvolt bennünk a lehetőség a győzelemre. Ez idén sajnos nincs így. Ha egyenes ágon nem is kerülünk a rájátszásba, akkor sincs semmi veszve, úgy gondolom, voltunk már rosszabb helyzetben is. Volt olyan hogy tíz mérkőzésből kilencet kellett megnyernünk. Nagyon nehéz szakasz áll most előttünk, de a múltban is volt már hasonló helyzet, amikor a csapat a tehetségét tekintve nagyon telített volt, mégsem tudtunk jó eredményt elérni. Még egyszer hangsúlyoznám, nem elég a tehetség, egy csapat akkor tud sikeres lenni, ha egy ilyen nehéz szituációban meg tudja találni a győzelemhez vezető utat. Pénteken is kontrollálni tudtuk a játékot Ljubljanában, mégsem tudtunk eredményesek lenni.

Nincs igazán nagy góllövő a csapatban a külföldiek közül, de a magyar játékosok számai is visszaestek tavaly óta. Miért történt ez?
Már augusztus elsejétől, a szezon kezdetétől nincs értelme foglalkozni azzal, hogy ki külföldi, magyar vagy fiatal. Egy csapatként kell szerepelnünk, így én sem tennék különbséget a külföldi és magyar játékosok eredményessége között. Akkor tudunk kijönni ebből a gödörből, ha zárt öltözőajtó mögött magunk próbáljuk megoldani a problémánkat. Ujjal mutogatni, kifogásokat keresni lehet persze, de ezek mind felszínes magyarázkodások lehetnek, a problémánkat viszont nem fogják megoldani. Bíznunk kell egymásban, ha látjuk, hogy valakinek nehezebben megy, segítenünk kell mindenben, és továbbra is pozitívnak kell maradnunk. Várakozással és nem görcsölve kell az edzések és a mérkőzések elé tekintetünk. Nagyon nehéz a feladatunk, azt is érezzük, hogy elégedetlenek a szurkolók. Senki ne gondolja, hogy mi elégedettek vagyunk és hátradőlünk. Mindenkit bosszant a helyzet, mindenki szenved, hiszen mindannyian vártuk az évet a tavalyi sikeres szereplés után. Szeretnénk előrébb lépni és tovább haladni a siker felé vezető úton. Ha őszinték akarunk lenni, a kapusainkon kívül senki sem teljesít kiemelkedően a csapatból. De egymás mellé kell állnunk, mivel ez az egy mód van arra, hogy jobb legyen a helyzetünk.

Milyen a viszony jelenleg a vezetőedző, Rob Pallin és a csapat között? Együtt ki lehet-e lábalni ebből a gödörből?
Mindannyiuknak, ahogy említettem, ugyanaz a célja. Egységesnek kell lennünk. Ha bármivel tudunk előrelépni, azt meg kell próbálnunk, és itt a csapat egészét értem, az edzőket, játékosokat, a csapat mellett segítő embereket is. Ha nem ezt az utat választjuk, biztosan kudarcra leszünk ítélve. A profi sportban mindenkinek az a célja, hogy nyerjen, anyagilag is akkor járunk a legjobban, ha sikeresek vagyunk. Biztosan nem futnék ki a pályára olyan emberekkel, akik ezt máshogy gondolják. Biztosíthatok mindenkit, hogy nyerni szeretnénk, és mindannyiuknak nehéz ez a rossz szereplés. A legfontosabb az, hogy nekünk az öltözőn belül kell megtalálnunk a megoldást,  tovább kell együtt dolgoznunk, ahogy eddig is. A csapat nagy része már megtapasztalta azt, hogy milyen a közönségünkkel együtt ünnepelni, tavaly szép sikereket értünk el, nem hiszem, hogy bárkinek az lenne a célja, hogy leszerepeljünk akár hazai közönség előtt is.

Hogyan értékelné a csapatban betöltött szerepét, mit tehet ilyenkor a csapat egyik vezére?
Nem számít az, hogy kinek milyen betű van a mezén. Nyilván nekünk is sokkal jobb lenne, ha Frank Banham velünk lenne az öltözőben  - természetesen így is sokat van velünk -, mert még egy tapasztalt játékos tudna segíteni nekünk. Vannak olyanok, akik ugyanúgy vezető szerepet tudnak betölteni a csapaton belül, ha nincs betű a mezükön. Így nem tulajdonítok nagy jelentőséget annak, kinek milyen betűje van. Most együttesen kell kijönnünk ebből az ördögi körből, de mindenkinek úgy kell kezdenie, hogy tükörbe néz és a hozzáállásával, munkájával mutat kiutat a többieknek is. Ha bárkitől, például a fiatal Sárpátki Tamástól pozitív dolgokat látunk, bár nincs betű a mezén, ugyanúgy hatással van mindenkire. Ennek az egységnek kell meglennie, ha ez megvan, minden működni fog.

Milyen érzés most fehérvári jégkorongozónak lenni?
Fehérvári jégkorongozónak lenni mindig megtiszteltetés, hiszen igazi hokiváros a miénk. Ugyanakkor az itt eltöltött több mint tíz évem során sokszor kerültünk olyan helyzetbe, hogy nagy nyomás alatt voltunk vagy az eredménykényszer vagy a mutatott játék miatt. Ez ugyanúgy része a mi pályánknak, nem mindig arról szólnak a napok, hogy finom csokikat kapunk a szurkolóktól vagy, hogy Krakkóban ünneplünk egymás hegyén-hátán. Minden munkában vannak negatívabb időszakok, de nem szabad feladnunk, hiszen akinek ez megfordul a fejében, nem ehhez a csapathoz tartozna. Nagy kihívás előtt állunk most, de biztos vagyok benne, hogy mindent megteszünk és remélem, hogy győzelmekkel örvendeztethetjük meg a szurkolóinkat és újra a kegyeikbe fogadnak bennünket.