Lapszemle: A lottó ötös és az A-csoportos feljutás

  • 2011.02.24. 13:21
  • FehervárAV19
Nem egészen két hónappal a hazai rendezésű világbajnokság előtt – s éppen az EBEL alapszakasz zárásakor – a Sport plusz extra interjú keretében faggatta a MJSZ főtitkárát, Kovács Zoltánt. Az írást lapszemle rovatunkban tesszük közzé.
Már most, szűk két hónappal a hazai rendezésű divízió 1-es világbajnokság előtt fantasztikus hokisikerről számolhatunk be: a jegyek nyolcvan százaléka elfogyott, ráadás a szervezők pótlelátó beállítását tervezik - az egyébként is hatalmas Papp László Sportarénába.
A szurkolók 2008 után ismét ünnepre készülődnek, hiszen a szapporói csoda után három évvel válogatottunk ismét kiharcolhatja a feljutást az A csoportba.
A lelkesedés óriási, annak ellenére, hogy a válogatott gerincét adó fehérváriak ezúttal nem kerültek be az osztrák bajnokság rájátszásába…
És mégis…
A drukkerek csak úgy özönlenek a jegyekért.
De vajon mi magyarázza a sportág hihetetlen népszerűségét, s számítottak-e ekkora érdeklődésre a szervezők?
Többek között erről faggattuk Kovács Zoltánt, a Magyar Jégkorong Szövetség főtitkárát.

Akár egy falusi búcsúhangulat…


- Gondolták volna, hogy február végére így elkapkodják a jegyeket?
- Bevallom, erre magunk sem számítottunk. Előzetesen csak abban reménykedtünk, hogy valamennyi mérkőzés telt házas lesz, de hogy két hónappal a kezdés előtt a jegyek nyolcvan százaléka – több mint 25 ezer belépő - elfogyjon, arról nem is álmodtunk. Gyakorlatilag januártól heti ezer tikettet értékesítünk, ami azt jelenti, hogy márciusra, tehát egy hónappal a vb előtt az összes belépő elfogy majd. Az sem titok, hogy decemberben, mindössze két hét árusítást követően a belépők fele gazdára talált, s nemsokára elértük a húszezer eladott jegyek számát.
- Minek köszönhető ez a nem mindennapi érdeklődés?
- Egyértelműen a sportágnak. Hogy a jégkorong a mai napig rendkívül népszerű idehaza, s a drukkereket érdekli a válogatott. Ez valahol óriási öröm, gondolok itt arra, hogy a több tízezres érdeklődés nem a szövetség marketingmunkájának és hirdetéseinek köszönhető, hiszen – egy fillért sem költöttünk erre.
- Na de valami azért csak magyarázza, hogy ekkora tömeg mozdul meg a jégkorongért, a válogatottért…
- Szerintem a folyamatos, immár nyolc-kilenc éve tartó világesemények, no és az eredmények meghozták, ha úgy tetszik, összehozták a jégkorong táborát. Gondoljunk csak vissza: 2002-ben rendeztük az első nagy tornát, amikor Székesfehérvár és Dunaújváros adott otthont a világbajnokságnak. Ekkor csak a dánokkal szemben maradtunk alul, végig partiban voltunk. 2003-ban ismét hazánk rendezte a vb-t, igaz, Budapesten csak harmadikak lettünk. 2005-ben Debrecen volt a házigazda, ahol ugyancsak egy hajszál hiányzott. 2008-ban, Szapporóban viszont kiharcoltuk a feljutást, ezáltal – és a korábbi vb-k kapcsán – a média is rengeteget foglalkozott a sportággal. Fontos hangsúlyozni, hogy a népszerűséghez kellenek a jó eredmények is, mert az nem elég, ha csak a média folyamatosan ír a hokiról. A szurkolókat az eredményességgel lehet a legjobban kicsalogatni a csarnokba.
- Ha már a népszerűség: mit jelent az, hogy szurkolói falut akarnak létrehozni az Aréna előtti placcon?
- Álmunkban úgy gondoltuk, hogy egy A csoportos világbajnoksághoz hasonló hangulatot teremtünk. A stadion előtti teret megtöltenénk élettel, s az egész egy falusi búcsúhangulatot idézne fel. Lenne színpad, riporterek, különböző játékok, fellépők és koncertek, s még hosszasan sorolhatnám. Csakhogy…
- Csakhogy?
- Szenvedünk, mert ennek a megvalósítása 15-20 millió forintba kerülne. Nekünk pedig erre nincs pénzünk, partnereket viszont nem találunk hozzá. Csak az őrzés, a nyolc napon át tartó 24 órás biztonság egy vagyonba kerülne. De azért nem adjuk fel…

Ne sirassuk a Volán rájátszását

- Mi a célkitűzés a válogatott előtt? Csak a feljutás, az A csoportos tagság kiharcolása?
- Nem egészen. A főcél a sportág népszerűsítése, ehhez persze fontos, hogy minél több meccset győztesen vívjunk meg. Erre van esélyünk, arra már kevesebb, hogy valamennyi találkozónkat megnyerjük.
- 2008-ban, Szapporóban sikerült a csoda. Ezúttal összejöhet?
- Hasonló a helyzet és az ellenfelek is hasonlóak. A japánok – ahogy három éve – most is ellenfeleink, míg az akkori legnagyobb riválisunk, Ukrajna helyett ezúttal az olaszok várnak ránk. Talán Olaszország egy picit még erősebb is az ukránoknál, de a hollandokat sem szabad leírni. Viszont ha már itt tartunk, akkor Dél-Korea ellen is lehet botlani, úgyhogy jó kis vb előtt állunk, annyi szent. Én egyébként a nyitómeccstől tartok a legjobban. 2008-ban senki sem gondolta volna a feljutást, de most sem rosszabbak az esélyeink. Mindez szerencse kérdése is.
- Szapporó maga volt a csoda, ha most sikerül, azt minek nevezhetjük?
- Még nagyobb csodának. De… A lottó ötösbe egyszer bele lehet húzni, de kétszer azért már nem nagyon. Valahogy így vagyom én ezzel a feljutással is.
- Netán azért mondja mindezt, mert a nemzeti csapat gerincét adó Volán az utolsó helyen végzett az osztrák bajnokságban?
- Nem, erről szó sincs. Szapporó előtt sem jutottak be a fehérváriak a rájátszásba, de nem is ez számít. A lényeg, hogy az a csapat a vb előtt 54 kőkemény meccset játszott, magas színvonalon, ami erőt adott a játékosoknak, felpörgette őket, s nagyobb sebességfokozatra tette a csapatot. A hazai, tehát a MOL Ligában szereplők pedig ezáltal könnyebben ráhangolódtak a ritmusra. A rájátszás elúszását nem kell siratni, emiatt nem aggódnék. Éppen azért, mert a Volánt nem négy-öt góllal mosták le, hanem ki-ki meccseken maradtak alul. S ez óriási különbség.
- Azzal a megállapítással egyetért, hogy a mostani, a Ladányi-Palkovics féle generációnak az utolsó sansza ez a mostani vb?
- Van benne valami – sajnos. Most még csak reménykedem abban, hogy a válogatottból csak ketten, hárman vonulnak vissza, viszont ha feljutnának, azért egy évig még együtt maradnának. A fiatalokat fokozatosan be kell építeni a csapatba, de talán nem tíz öreg róka esik ki, hagyja abba egyszerre. Mert az hatalmas érvágás lenne…

Andics Gábor
Sport plusz extra