Magosi Bálint: "Az egész szezonban keményen odateszem magam"
- 2011.10.12. 17:51
- FehervárAV19
A Dunaújvárosból igazolt, örökké vidám Magosi Bálint remekül érzi magát új csapatában és ígéri a gólokkal sem marad sokáig adós.
Számos Dunaújvárosban eltöltött év után kerültél Fehérvárra. Sikerült már megszoknod az új közeget és beilleszkedned a csapatba?
Úgy érzem, a fiúk befogadtak, és maximálisan sikerült beilleszkednem. A srácok nem tudom, mit mondanának erről, de remélem az ő véleményük is ez (nevet). Az osztrák pontvadászat sajátosságait viszont még szoknom kell, de ezzel együtt is minden rendben van, remekül érzem magam Fehérváron.
Említetted a osztrák ligát. Miben látod a fő különbséget a magyar és az osztrák bajnokság között?
Először is más a játék sebessége. Az osztrák ligában minden sokkalta gyorsabban történik, jóval nagyobb a tempó, mint a Mol Ligában. Másodsorban azt emelném ki, hogy az összes EBEL-ben szereplő gárda kiváló fizikai állapotban van. Minden egyes csapat és minden egyes játékos hajt, mint az őrült. Egy pillanatra sem szabad lazítani, mert rögtön kész a baj. Egy-egy EBEL mérkőzés hatvanpercnyi maximális koncentrációt igényel.
Milyen tervekkel érkeztél a Sapa Fehérvárhoz és melyek azok az erényeid, amikkel segítheted a csapatot?
Mindenekelőtt a harcosságommal szerettem volna állandó helyet kivívni magamnak a csapatban. Ez sikerült is, hiszen benne vagyok az első négy sorban. Ami a mérkőzéseket illeti, igyekszem minél keményebben játszani, sokat ütközni, agresszívan letámadni az ellenfelet, hogy a többiek pihenőhöz jussanak. Remélem a gólszerzés is összejön hamarosan, ez idáig ugyanis jó pár ziccert eltékozoltam, szóval ideje lenne elkezdeni belőni a helyzeteimet.
A 2008/2009-es esztendő neked sem volt könnyű, hiszen leparancsolt a jégről egy váratlan orvosi diagnózis.
Hát igen... Az elég kemény időszak volt. Amikor kiderült, hogy szívizomgyulladásom van és negyed évre eltiltanak a játéktól, nagyon magam alatt voltam. Az első néhány hét volt a legborzalmasabb. Bár élő szerződésem volt a Dunaújvárossal, elég kilátástalannak láttam a jövőmet. Ám egyszer csak Vlado Babic (a Dunaújváros akkori és jelenlegi utánpótlás edzője - a szerk.) szólt, hogy nincs-e kedvem segíteni neki a kezdő és a szuper mini korosztály edzéseiben. Gyorsan megbeszéltem a dolgot Azari Zsolt ügyvezetővel, aki áldását adta, így a gyerekekhez kerültem edzői minőségben. Ezáltal a jég közelében maradhattam, korcsolyázgattam is kicsit. A gyerkőcök rengetek pozitív energiát adtak, egyszóval nagyon jól éreztem magam velük. A családomnak és a menyasszonyomnak is sokat köszönhetek. A segítségük nélkül nem biztos, hogy át tudtam volna vészelni ezt az időszakot. Ők tartották bennem a lelket és erőt adtak, hogy vissza tudjak térni a jégre.
El tudod képzelni, hogy sok-sok év múlva a pályafutásod befejezése után utánpótlás edzőként tevékenykedj?
Igen, a leghatározottabban el tudom képzelni. Jelenleg kommunikációt és médiatudományokat hallgatok, de tervezem, hogy a későbbiekben egy edzői papírt is beszerzek.
Ha már a család szóba került, ha jól emlékszem az Ifj. Ocskay Gábor Emléktornára gyártott mezedet édesapád vásárolta meg. Ő a legnagyobb szurkolód?
Jól emlékszel (nevet). Apáé volt a legnagyobb licit. Nem is hagyta volna, hogy más szerezze meg azt a mezt (nevet). Viszont nem tennék különbséget a családon belül, így azt mondom, hogy édesapám, anyukám és a menyasszonyom a legnagyobb szurkolóm.
Elég régóta a 82-es mezben szerepelsz, van ennek esetleg valami története?
Igazából nincs különös oka, mondhatni rám ragadt. Anno mikor felkerültem a junior korosztályba, akkor nyomta a kezembe a 82-es dresszt az edzőm, Vladimir Matejov. Megtetszett a szám és eddig jórészt szerencsét hozott, így később a felnőtt csapatban is megtartottam.
Mivel töltöd az időd a jégkorongpályán kívül?
A szabadidőm nagy részében a menyasszonyommal vagyok. Továbbá szeretek a kutyámmal foglalkozni. A csapat több tagjához hasonlóan én is a boldog kutyatulajdonosok életét élem. A maradék időben pedig a Nintendo Wii-met nyüstölöm, vagy az interneten szörfölök (mosolyog).
Hogy állsz a könyvekkel? Esténként egy jó krimi? Mondjuk Agatha Christie?
Most, hogy mondod. Az túlzás, hogy rajongok érte, de Agatha Christie-t sokat olvastam. Illetve helyesbítenék: egy könyvét olvastam, de azt sokáig (nevet).
Szóval inkább a Nintendo?
Igen. Inkább a Nintendo (nevet).
Kanyarodjunk vissza komolyabb témához. Jövőre egy borzasztóan nehéz vb vár a magyar jégkorong válogatottra.
Valóban, de szerencsés a helyzetem, hiszen Kevin Primeau felel a válogatott szakmai munkájáért, aki egyben a klubedzőm is, így szem előtt vagyok. Nagyon remélem, hogy sikerül bekerülnöm az utazó keretbe. A tervem az, hogy keményen odateszem magam az egész idényben, hogy biztos helyem legyen a válogatottban. Aztán, ha ez sikerül és bekerülök a nemzeti csapatba, akkor lehet tovább tervezni. A legfontosabb, hogy meccsről meccsre haladjunk. Először a bennmaradást kell elérnünk, majd ha ez megvan, akkor lehetnek merészebb álmaink is. Remélem minden klappol majd és egyszer én is részese lehetek egy Sapporohoz hasonló diadalnak.
CST