Marty Turco: "Tény, hogy nem az NHL-ben, de legalább játszom"
- 2012.02.06. 11:48
- FehervárAV19
Vasárnap neves kapus, Marty Turco védte a Red Bull Salzburg kapuját a Sapa Fehérvár AV19 ellen. A világszerte ismert sztár az EBEL-ről szerzett benyomásairól és a találkozóról is mesélt honlapunknak.
Mi vonzotta az osztrák bajnokságba? Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az NHL és a svéd élvonal után ez egy számottevő visszalépés.
Nem okvetlenül. A jégkorong az csak jégkorong - a világon mindenhol vannak jól lövő játékosok. Ráadásul kiváló hokisok játszanak ebben a ligában is, sokakat közülük már korábbról is ismertem: egykori csapattársak, barátok ők. A jelenlegi csapatom is tehetséges játékosokból áll. Szóval nem visszalépésként tekintek erre a lehetőségre, hanem mint egy esélyre, hogy játsszak. Ugyanúgy összpontosítok és készülök a feladataimra, mint korábban. Tény, hogy nem az NHL-ben, de legalább játszom. Örülök, hogy tagja lehetek a Red Bull-családnak, hamar megszerettem Salzburg városát is. Eddig csak kellemes élmények értek, és a java csak most jön, hiszen nagy erővel készülünk a rájátszásra. A jégkorongozás az, amit csinálni akarok, és tudom jól, hogy ezt nem tehetem a végtelenségig – ez pedig most lehetőség a számomra, hogy továbbra is a jégen legyek.
Milyennek látta a körülményeket?
Ez volt az első idegenbeli találkozóm ebben a bajnokságban, és bizony értek újszerű élmények, rácsodálkoztam egy-két dologra. Például látszik a leheletem... Szerencsés vagyok, mert a pályafutásom során igen jó csarnokokban játszhattam, remek csapatok ellen. A junior és egyetemi ligákban a diákok a lelátón hasonlóan kiváló hangulatot teremtettek – ebben Michigan járt az élen. Az NHL nyilván másmilyen. A csarnokok csendesebbek, nagyobbak és világosabbak. De a játék az ugyanaz. És nekem ez a legfontosabb. Játszottam már jópár országban, találkoztam hokiőrült szurkolókkal, szóval tudtam, mi vár rám, nem ért felkészületlenül. De amint a küzdőtérre lépek, már csak az a fontos, hogy figyeljek, koncentráljak a korongra. Meg kell becsülni minden pillanatot, amikor bármilyen csarnokban felléphet az ember, mert, ahogy mondtam, egyszer véget ér minden pályafutás.
Erről a meccsről mi a véleménye?
Jól dolgoztunk, de egy ilyen hangulatú jégcsarnokban pályára lépni néha nehéz lehet egy-két fiatal, tapasztalatlan játékosnak. Értékelem a csapattársaim erőfeszítéseit, a szakvezetés elvárásának megfelelően a fiatalok is mindent megtettek, hogy helytálljanak. Hasznos tapasztalatokat szereztünk, amelyeket remélhetőleg fel tudunk majd használni a hátralevő mérkőzéseken. A két pont remek lett volna, de az egy is megteszi.