Micsoda pazar hajrá!

 

Az első percek ehhez képest némi csalódást okoztak, ugyanis tapogatózó játékkal indult a meccs. Más kérdés, hogy a csarnokban uralkodó félhomályt tekintetbe véve ez nem is meglepő. Aztán kisvártatva felgyúltak a fények, és meg is élénkült az iram. Kiss Gábor és Schellin is vezetéshez juttathatta volna a vendégeket. Ezek a kísérletek még nem végződtek góllal, a játékrész derekán azonban már több szerencsével járt a Fradi. Egy bulit követően Borbás szánta el magát lövésre, a korong Dósán megpattanva repült Pleszkán mögé - a kapusnak esélye sem volt (0-1). Németh A. egyenlíthetett volna nem sokkal később, ám Racko lábbal védeni tudta a próbálkozást. A zöld-fehérek jobban sáfárkodtak a lehetőségeikkel: egy késleltetett kiállítás alatt Berta talált utat a kapuelőtérbe, majd balról a rövid felsőbe emelte a játékszert (0-2). Nem tört meg a Sapa Fehérvár, és lélektanilag jókor, a szünet előtt sikerült szépíteni az álláson. Németh Ádám egy finom csel után ragyogó átadással hozta ziccerbe Tóth Gergőt, aki higgadtan a kapuba juttatta a pakkot (1-2). A dudaszó előtt nem sokkal Hajós mutatott be szemkápráztató cselsorozatot, a szóló végén azonban a kapuvas mellé csorgott a korong. Minimális hátránnyal érte tehát a mieinket a szünet.

 

A második felvonás elején felcsillant a remény az egyenlítésre - kettős emberelőnybe kerültünk ugyanis. A Ferencváros azonban elszánt védekezéssel megőrizte a vezetést. Immáron teljes létszámban játszottak a felek, amikor újfent rendkívül közel került az egalizáláshoz a Sapa Fehérvár: Hajós lövése kipattant Rackóról, Németh A. ismételt, a játékszer azonban szinte önhatalmúlag felülbírálni látszott a fizika törvényeit, és valószerűtlen, pimasz pattogással elgurult a kapu mellett. Kisvártatva egy emberhátrány kivédekezése volt a soros feladat, ebben a két percben Pleszkánnak is bőven akadt módja bravúrokat bemutatni. Lendületbe hozta a Fradit a fór, még a kiegészülésünk után is nehezen szabadultunk ki a harmadunkból. Horváth megugrása fújt riadót, ezt követően mi vertünk tábort a támadóharmadban. Kiss Dávid és Horváth is betalálhatott volna, de Rackó az önfeláldozó mozdulatsoroktól sem riadt vissza, ha arról volt szó, hogy elhárítsa a veszélyt. Lepergett tehát újabb 20 perc, és még mindig egy gólos vendégvezetést mutatott az eredményjelző.

 

Vajon a hét negyedik fellépésén van-e még annyi erőtartalék ebben a sérülésektől és betegségektől sújtott csapatban, hogy bepréseljen egy-két apró gólt, és ezzel itthon tartsa a pontokat? A kérdésre a fiúk markáns választ adtak a befejező játékrészben. A Kóger István és Németh Lajos által vezényelt, az élvonalbeli jégkorongozók felkészítésének legújabb nemzetközi trendjein alapuló, kiváló nyári felkészülés eredményeképpen a fiúk képesek voltak még egy sebességi fokozattal nagyobba kapcsolni. A Ferencváros - amely kissé talán el is fáradt a saját maga által az előző két harmadban dikált tempóba - egyre kevésbé tudta ezt követni. Rendre lemaradtak a játékosaik egy-egy ütemet, a mieink pedig ezt kíméletlenül kihasználták. A fordulópontot a 45. perc hozta el. Ekkor Hetényi lépett be a támadásba, a kapu mögül Mereteit hozta játékba, aki nem hibázott (2-2). Szárnyakat kapott a Sapa Fehérvár, Farkas lövésénél Rackó elképesztően nagyott védett. De ezzel is csak késleltetni tudta az elkerülhetetlent: emberelőnyben Kiss Dávid egy atomóra pontosságával lőtte ki a felső sarkot (3-2). Mázsás teher zúdult le villámléptű szélsőnk válláról, amikor a kapuba repült a pakk, és innentől kezdve egycsapásra feljavult az egész sorának a játéka. Pedig időközben Németh A. nem tudta folytatni a játékot, így újabb fontos lánccszem esett ki Kóger mester gépezetéből. Időt kért a tapasztalt Nygren edző, érezte, hogy össze kell kapnia a csapatát. Tanácsai nyomán fel is javultak a zöld-fehérek, fokozódtak tehát az izgalmak. Éppen ezért jött a legjobbkor egy Sapa-kontra: Kiss iramodott meg a bal szélen, centerezésére Racko kivetődött, de hiába: az érkező Hajós vércseként csapott le a lehetőségre (4-2). Mind idegesebb lett a hangulat a jégen, a fordulat felpaprikázta a vendégeket. A mieink pedig majd kicsattantak az önbizalomtól, így szinte borítékolható volt egy kis bunyó. Nos, ez be is következett - a játékvezetői hármas azonban hamarjában rendet tett. Emberelőnnyel jöttünk ki az ökölpárbajokból, és nem is hagytuk veszni: Hajós tanári átadását Kiss bombázta Racko mögé (5-2). Ám ezzel még nem volt vége: Farkas megfékezhetetlenül tört be a jobb oldalon a támadó harmadba, minden útjába eső ellenfelet lerázott, majd elegánsan az érkező Hetényihez továbbította a játékszert, aki fellőtte azt a felsőbe (6-2). Igazán elsőrangú teljesítményt láthattunk a harmadik harmadban a Sapa Fehérvártól, nem is kérdés, hogy ilyen különbséggel is megérdemelten nyertek a fiúk.

 

Mestermérleg, Kóger István: Teher alatt nő a pálma... Néhány perctől eltekintve mi irányítottuk a mérkőzést, mégsem tudtuk ezt sokáig gólokra váltani. Szerencsére a harmadik harmadra már eredményesebben játszottunk, és megjöttek a várva várt gólok is.

Mestermérleg, Dobos Tamás: Az első harmad után összeomlottunk, mert mindenki azt hitte, hogy már zsebben van a meccs. Elfelejtettünk védekezni, rengeteget fegyelmezetlenedtünk, ez lerontotta a csapat munkáját, míg a harmadik harmadra el is fáradtunk.