„Nem is csapatnak, hanem családnak hívnám magunkat”

Hogyan értékelné az idei szezont?

Az elmúlt pár hónapot nehéz másképp értékelni, mint kiváló. Természetesen nagyon pozitív szezonon vagyunk túl, hiszen a kitűzött célunkat elértük,  mindkét bajnokságot meg tudtuk nyerni.

A szezon elején azt mondta, hogy a srácoknak leginkább a mentális képességeiket kell fejleszteni, és azt szeretnék elérni, hogy a taktikai elemeket jobban megértsék. Ez mennyire valósult meg?

Jobban, mint vártam. Gyorsabban sikerült nekik elsajátítani a dolgokat, mivel a technikai képességeik teljesen a helyén voltak, viszont a játék bizonyos szisztémáival nem voltak teljesen tisztában. Magának a hokinak a megértésével voltak problémáik, de a szezon végére a többség teljesen elsajátította ezeket a dolgokat.

A korosztályok között nagy volt a játékosmozgás szezon közben, sokan játszottak a juniorcsapatban, de többen a serdülőktől érkeztek. Ez mennyiben segítette vagy hátráltatta a csapat dolgát?

Szerettük volna, hogy minél több játékos kapjon lehetőséget mind az U20-ban és az U18-ban, gondolok itt a serdülőkre is. Ez a forgatás és ez a lehetőség adja meg nekünk azt az opciót, hogy amikor szezon végén visszajönnek hozzánk a korosztályos játékosok, akik az U20-ban szerepeltek, tökéletesen beleillenek az U18-as csapat képébe. Habár a fél szezont a juniorokkal töltik, tavalyról már hoztak magukkal egy alapot és tudták, hogy mit várunk el, illetve azok a fiatalok, akiket felhoztunk a serdülőből, kicsit belekóstolhattak abba, hogy mivel fognak jövőre találkozni. Ez egy hosszabb távú játékos-felépítés, ami úgy gondolom, hogy idén jól működött.

Beszéljünk a csapat arcáról. Milyen karaktert sikerült felépíteni?

Ez egy csupaszív brigád. Nem is csapatnak, hanem családnak hívnám magunkat, ami fontos kulcsa volt tavaly és idén is a bajnoki címünknek. A playoffra már szinte testvérekként szeretik egymást, és megértik azt, hogy egymásért kell dolgozniuk, nem csak magukért, mert ha csapatszinten fejlődünk, akkor egyénileg is gyorsabban tudunk előrelépni. Ez sokkal egyszerűbb, ha mindenki kiveszi a részét a feladatokból és a maximumot nyújtja.

Mit könyvelne el a szezon legnagyobb sikerének a bajnokságok megnyerésén kívül?

Talán azt, hogy sok játékos lehetőséget kapott. Emellett a srácok fejlődését is kiemelném, hogy láttuk, mennyit fejlődtek a szezonban és többen szintet is léptek. Ez remélhetőleg sok játékosnak extra erőt és önbizalmat ad majd a jövő évre nézve, hogy még komolyabban vegye és még komolyabban űzze ezt a sportot.

Elemezzük a játékosok teljesítményét!

Csatár poszton nagyon erősek voltunk. A szezon végére négy olyan csatársorunk volt, amely bármelyik csapatnál az első sor szerepét is betölthetné. Nem mindig egyszerű az, hogyha ennyi technikailag képzett játékos van a csapatban, de mindenki megértette a feladatát. Azzal is tisztában voltak, hogy nem fog tudni mindenki annyit játszani, mint egy első soros játékos, nem lehet mindenki tagja az előnyös vagy hátrányos egységnek, de mindenkinek megtaláltuk a szerepét a csapaton belül. Az ott rájuk szabott munkát mindenki tökéletesen elvégezte, és ez nagyban hozzájárult az eredményességünkhöz.

A hátvéd poszt nem volt annyira erős, mint a támadó, de a tavalyi csapatból maradtak olyan rutinos bekkek, akik hozni tudták a tőlük elvárt szintet, illetve melléjük folyamatosan tudtunk fiatalabb hátvédeket alkalmazni azért, hogy jövőre át tudják venni ezt a vezetői szerepet.

Fontos megemlítenünk a kapusokat is. Őket is igyekeztünk folyamatosan cserélgetni, illetve lehetőséget adni nekik a szezonban, hogy kirajzolódjon egy kép a fejünkben arról, hogy a playoffban kire számíthatunk igazán. Tavaly a rájátszásban végig egy kapust használtunk, ekkor még azt éreztük, hogy a fiatalabb hálóőreink nem állnak készen erre a feladatra, viszont most volt két megbízható kapusunk, az egyik ráadásul serdülő korosztályú, akik felváltva hozták a meccseket. Így állandóan friss kapussal tudtunk kiállni, és nagyon fontos láncszemei voltak a győzelmeinknek. Kapus poszton kicsit türelmesebbnek kell lenni és folyamatosan oda kell figyelni, mert sosem tudhatod, hogy mikor lesz rád szükség.

Beszéljünk kicsit a háttérmunkáról. Mi kellett még a sikerhez?

Elsődleges szempont nálunk az, hogy jó hangulat legyen az öltözőben. Fontos az is, hogy azokkal is jó kapcsolatot tudjunk ápolni, akik minket körülvesznek és velünk dolgoznak. Gondolok itt a felszerelésmenedzserre vagy a felnőtt csapat gyúróira, akik mindig készségesen a rendelkezésünkre álltak, ha segítségre volt szükségünk. Az irodában dolgozó személyek, akik a személyes problémákkal foglalkoznak, iskolákkal veszik fel a kapcsolatot, de akár a menedzsment tagjait is ide sorolhatnánk, akik minden lehetőséget megadnak nekünk a fejlődésre.  Ezen kívül akár még a rolbásokat is megemlíteném, akik napi szinten segítenek nekünk a korongokat gyűjteni és jó jeget biztosítanak nekünk. Azt érzem, hogy tényleg egy családról beszélünk, amiben nem csak a huszonkét játékos van és mi, edzők, hanem mindenki, aki az Akadémián keresztül segíti a munkánkat.

Milyen érzés ilyen fiatal játékosokat edzeni? Ők még iskolába járnak, és mint tudjuk, elég nagy hangsúlyt fektet arra, hogy tisztességesen bejárjanak iskolába, tanuljanak és emellett jól teljesítsenek a pályán is.

Nem szeretném csak azt a képet vázolni eléjük, hogy mindenkiből jégkorongozó lesz, és ebből meg fognak tudni élni. Nagyon fontos az, hogy ennyi idősen egészségesen tudjanak fejlődni, amihez hozzátartozik az iskolai közeg is, az, hogy oda bejárjanak, és ne szakadjanak ki abból a társadalomból, ahol az osztálytársaik vagy a tanáraik vannak. A nagy leterhelés és a sok meccs miatt rengetegszer ki kell őket kérnünk, így mindig mondjuk nekik, hogy amikor lehet, vegyenek részt bármilyen iskolát érintő elfoglaltságban. Fontos számunkra az, hogyha valakiből nem is lesz profi jégkorongozó, akkor az iskolában eredményes legyen és ezáltal legyen majd egy biztos jövője.

Sofron Attilával már évek óta együtt dolgoznak. Milyen vele dolgozni, illetve milyen a kapcsolatuk a játékosokkal?

Már második éve visszük együtt ezt a korosztályt. Azt tudom mondani, hogy egyre jobb az együtt végzett munka, teljesen felvettük egymás ritmusát, ismerjük a másik személyiségét. Ő is nagyon sokat segít a csapat körül. Egyértelmű, hogy mindig megtartjuk a játékos-edző távolságot, viszont én igyekszem egyszerűen, nyersen és tömören vázolni nekik azt, hogy mit várok tőlük. Ha valaki esetleg elront valamit, akkor segítek azt megoldani, vagy kijavítani. Mindenki kap lehetőséget ezeknek a problémáknak a megoldására, viszont a playoffra ez az idő elfogy. Ha valakinek több hónapon át nem sikerül elsajátítani azt, amit a rájátszásban szeretnénk látni, akkor nem valószínű, hogy be fog tudni kerülni egy playoff-keretbe, de ez teljesen normális, hiszen nem mindenki fejlődik ugyanúgy. Mivel tudják, hogy konkrétan mit várok el tőlük, így nem érheti őket meglepetés, illetve a pályán kívül, hogyha bármilyen személyes problémájuk van, legyen szó iskoláról vagy barátnőről, azzal is bátran fordulhatnak hozzám. Sokkal jobban szeretem, hogyha megkeresnek és megbeszéljük a dolgokat, így mindenki tisztán látja az aktuális helyzetet.

Meséljen kicsit a közeli és távoli jövőről!

A közeljövő szempontjából a válogatottakat kell megemlítenünk. Jövő héten már készülnek is az U18-as világbajnokságra, ahol 12 játékos képviseli majd a klubunkat a bő keretben, úgyhogy rájuk még vár egy nagyon kemény menet. Aztán természetesen áprilisban még pihenhetnek, végül májusban nekiállunk a száraz felkészülésnek és elkezdjük összerakni a jövő évi csapatot. Én személy szerint az U20-as csapatot viszem majd tovább Sofron Attilával, és nagyon szeretnénk ezt a magot egyben tartani. Mivel ez egy nagyon jó korosztály, szeretnénk komoly célokat kitűzni magunk elé, akár a jövő évi bajnokságban. Mint minden évben, jövőre is a bajnoki címet szeretnénk megszerezni, illetve hosszú távon szeretnénk, hogy ezekből a játékosok minél hamarabb bemutatkozhassanak a MOL Ligában, illetve aki ezt az akadályt könnyen veszi, minél hamarabb az EBEL-keret tagja legyen. Most kicsit változik a munkakörünk: U18-ban nevelni kellett és felhozni őket egy szintre, U20-ban pedig arra kell figyelni, hogy egy utánpótláskorú játékost felkészítsünk arra, hogy egy felnőtt bajnokságban is teljesíteni tudjon.