Nem sikerült az újabb bravúr

  • 2017.02.11. 13:13
  • Fehérvárav19

Az dél-koreai torna utolsó játéknapján Dániával találkozott válogatottunk. Bár novemberben egyszer már legyőztünk az A csoportos dánokat, szombaton nem sikerült az újabb bravúr.

Válogatott / Felkészülés -
2017.02.11 Szombat / 5:00
Dánia
vége
5:1
(2-1, 0-0, 3-0)
Nézőszám: 500
Magyarország
Goyang / Goyang Oulim Nuri Arts Center
Chang Sung, Kukkim Ns
Dánia
Nielsen - Bruggiser, Weichel, Lauridsen M., Kristensen, Knudsen, Lassen, Christensen, Lauridsen K., Meyer, Nielsen S., Frank, Zorko, Jakobsen, Poulsen, Nielsen, Asperup, Hojbjerg, Bau Hansen, Spelling
Magyarország
Duschek (Bálizs) - Sagert, Vokla, Galló, Erdély, Keresztury - Kiss, Gőz, Sági, Terbócs, Sárpátki - Láday, Szabó, Németh, Nagy, Kocsis - Vojtkó, Varga, Miskolczi, Reisz, Nemes
Gólszerzők: Erdély ill. Asperup, Jakobsen (2), Spelling, Bau Hansen
Kiállítások: 8 ill. 14

A torna első két mérkőzésén Bálizs Bence védte a magyar kaput, az utolsó találkozón viszont Duschek Dávidnak adott lehetőséget Rich Chernomaz. A Dél-Korea elleni mérkőzést kihagyó Vojtkó Mátyás, Kocsis Ferenc, Sárpátki Tamás és Sági Martin visszatért a jégre, míg Mestyán István, Vincze Péter, Somogyi Balázs és Csányi Karol nem jutott szerephez szombaton.

A mérkőzés gyors tempóban kezdődött, mindkét csapat erőteljesen és magabiztosan kezdett. A magyar válogatott ugyan kapott pár kiállítást az első harmadban, Duschek Dávid remek formájának köszönhetően az ellenfél nem tudta kihasználni az emberelőnyeit. Az első komolyabb magyar helyzetet Nagy Krisztián alakította ki, majd alig egy perccel később már a magyar kapu előtt zajlott a játék és Asperup megszerezte a vezetést a dánoknak (1-0). Másfél perccel később ismét a dánok próbálkoztak sikeresen, Jakobsen lövése talált Duschek kapujába (2-0). Erre már érkezett a magyar válasz, a 15. percben Erdély Csanád találata hozta vissza a mérkőzésbe válogatottunkat, így 2-1-es dán vezetéssel mehettek szünetre a csapatok.

A második harmad elején a mérkőzésen először került emberelőnybe csapatunk. Bár a magyarok számos gólhelyzetet alakítottak ki a következő két percben, nem sikerül kihasználniuk a fórt. Ezután Galló Vilmost kétszer is nagyon közel járt a gólszerzéshez és Nagy Krisztián is veszélyes volt a dán kapura, de nem sikerült az egyenlítés. A harmad második felében újabb dán emberelőnyöket kellett kivédekeznie válogatottunknak, de Duschek bravúrjainak köszönhetően ezeket nem tudta kihasználni az ellenfél. A játékrész végén még Sági próbálkozott, azonban a kapuvas megmentette a dánokat egy újabb magyar góltól.

A harmadik harmad Duschek Dávid gyönyörű védéseivel kezdődött, azonban a 46. percben Spelling lövését már nem tudta hárítani a magyar kapus (3-1). Majd Erdély veszélyeztette a dán kaput, ám ezúttal nem járt sikerrel. Az 56. percben Dánia kettős emberelőnybe került, amit csapatunk nem tudott kivédekezni, Jakobsen növelte a dán előnyt (4-1). A harmad végén Duschek lekorcsolyázott a jégről, ezzel megteremtve az esélyt a magyaroknak a gólszerzésre. Azonban fél perccel a mérkőzés vége előtt csapatunk elvesztette a korongot, amit könyörtelenül kihasználták a dánok és Bau Hansen üres kapus gólja beállította az 5-1-es végeredményt.

Nagy Krisztián: „Elég jól szerepeltünk ezen a tornán ahhoz képest, hogy mennyit utaztunk és mennyi időnk volt felkészülni az első mérkőzésre. Többek között fiatal kerettel is érkeztünk, ebből kifolyólag nem volt túl nagy elvárás felénk, úgyhogy azt maximálisan teljesítettük. Az utolsó mérkőzésen kicsit fáradtabbak voltunk fizikálisan és szellemileg is, a dán csapat pedig A csoportos, így nem csoda, hogy megszerezték a vezetést. Az első két mérkőzésen szerintem javuló tendenciát mutatott a teljesítményem, de a harmadikra már én is kicsit elfáradtam az időátállás és a kevés alvás miatt, ettől függetlenül igyekeztem és úgy gondolom, hogy pozitívan zártam a tornát.”

Sági Martin: „Mivel nekem ez volt az első két válogatott mérkőzésem, kicsit tartottam a tempótól, mert ez egy magasabb szint, mint amilyen bajnokságban én játszom. De a torna pozitív csalódásként ért. Japán nem képviselt olyan erőt, mint amire én számítottam, fel tudtam venni ellenük a tempót és számomra az egy nagyon jó mérkőzés volt. A dánok elleni meccs viszont magasabb szintű volt, oda több kellett, hogy fel tudjam venni a ritmust. Kevesebb idő volt a döntésekre, gyorsabban kellett korcsolyázni, kanyarodni, így csak a második harmadra tudtam belejönni a játékba. Utána viszont jól ment és szerintem teljesítettem az elvártakat.”

Duschek Dávid: „Nagyon pörgős meccs volt, az elejétől kezdve erősen jöttek a dánok, mi pedig el voltunk fáradva kicsit az előző két mérkőzés után, valamint sok kiállítást is kaptunk. Ennek ellenére megpróbáltunk mindent megtenni, nagyon jó három nap volt, büszkék lehetünk magunkra, hogy ilyen közel voltunk a győzelemhez. Én úgy gondolom, hogy tudtam segíteni a csapatnak a kiállítások kivédekezésében, de sajnos voltak olyan helyzetek, amikor nagyon nehéz volt védeni, és nem is mindig sikerült.”

Gőz Balázs: „Jól éreztem magam mind a három mérkőzésen, de a csapat sikeresebb volt az első két meccsen. Ott jobban tudtuk tartani a taktikát, de én úgy gondolom, hogy a mai mérkőzésen is sikerült helytállnunk, annak ellenére, hogy fáradtabbak voltunk. Meglátszik, hogy fejben is elfáradunk és eltérünk a taktikától, így kicsit lelassult az egész. A dánoknak sikerült ránk erőltetni a játékstílusukat és mi ez ellen nem igazán tudtunk tenni semmit, a letámadásokban kicsit passzívabbak voltunk, nem sikerült a mi akartunkat rájuk erőltetni, így ők voltak ma a sikeresebbek.”

Keresztury Erik: „Mind a három mérkőzés nagyon jónak számított. Az első kettőnél a sok utazáshoz képest meglepően jól mentünk, olyanok voltunk, mint egy teljesen friss, felkészült csapat. Az utolsó meccsre is úgy mentünk ki, hogy megpróbálunk ugyanúgy teljesíteni, mint a koreai csapat ellen, de a végére kifulladtunk testileg és mentálisan is, így kaptunk pár gólt. Őszintén, én már nagyon fáradt voltam a koreai meccs után is, de próbáltam mindent beleadni és összeszedni magam, így a jégen nem éreztem ezt a fáradtságot. Lehet, hogy ez kívülről máshogy nézett ki, de én úgy éreztem, hogy amit lehetett, azt megtettem és küzdöttem a csapatért.”