Ocskay Gábor a Sport7főben

Csupa jó hírekkel szolgált a helyszínről az icehockey.hu oldalán megjelent hírt taglaló Spiller István is. A mai szünnapon a magyar csapatból mindenki jégre ment, ott volt a gyakorláson, és minden feladatot el is végzett Kalvin Sagert is, aki a szombat éjjel került a kórházba. Ott kiválóan ápolták, így vasárnap délután, a mieink Kanada elleni mérkőzése során visszatérhetett a csapathoz, és a szurkolói faluban megtartott találkozón is részt vett. A vasárnap éjjelt már a szállodában töltötte a többiekkel, aztán az edzésen is jégre lépett, a holnapi szereplése már csak a szakvezetés döntésén múlik. Ugyanúgy jégre lépett Magosi Bálint is, akinek egy lövés a szárkapocscsontját találta el, de a Franciaországban légióskodó támadó szintén egészséges.

A tréning előtt került sor a hivatalos csapatfotózásra, illetve az IIHF által támogatott GoPro-projekt keretében a mieink is megmutatták ütő- és korongkezelési technikájukat, a botokra, illetve a kapukba szerelt speciális kamerákon keresztül.

Kovács Csaba a helyszínről jelentkező Spiller István oldalán pozitívan értékelte a csapat eddigi szereplését: „Mindenki láthatta, hogy vállalható a két vereség. Az első mérkőzésen Szlovákia úgy örült a győzelemnek, mint még soha, Kanada ellen a 7-1- pedig teljesen vállalható. A rengeteg néző, aki kilátogatott, olyan hangulatot teremtett, ami nem csak az országban, hanem a világon is verhetetlen. Biztos vagyok benne, hogy szakmailag is sokkal közelebb kerültünk a mezőnyhöz, ha csak a Kanada elleni mérkőzésre gondolok, Svájcban csak kergettük a korongot, most közel kerültünk hozzájuk, momentumaink voltak és valóban játszottunk ellenük. Szlovákia egy más helyzet volt, Svájcban az utolsó másodpercekben dőlt el a mérkőzés, most tartottak tőlünk, készültek ránk, ez előrelépést jelez. Franciaország egy gyengébb csapat, de még így is erősebbek  nálunk, a világranglista 12. Helyén állnak. A fiúk azonban meg fogják mutatni, hogy nem véletlenül vagyunk itt. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő mérkőzések alapján élni fog az esély, hogy bent maradjunk a legjobb 16 között. A világbajnokság előtt azt mondtam nekik, hogy élvezzék a lehetőséget. Azt gondolom, hogy ha a liftezés rövidebb ideig tart és stabilan bent maradunk az A-csoportban, büszke leszek. Ez egy nagyon fiatal csapat, az utánpótlásunk is fejlődik, így egy-két éven belül azt is elérhetjük, hogy nem csak liftezők leszünk, hanem stabil tagjai az A-csoportnak."

A budapesti stúdió vendége volt Ocskay Gábor, csapatunk szakosztály-igazhatója, aki hangsúlyozta, az erős magyar bajnokság mellett a külföldi topligákban pallérozódó játékosokra is szükség van a fejlődéshez: „Úgy érzem, nehéz szavakba foglalni azt a hangulatot, amit a szurkolók teremtenek. Sajnos sosem egyszerre, de százezres nagyságrendű az a szurkolói közeg, ami megjelenik a mérkőzéseken. Úgy érzem, aki a sport közelében van, libabőrös lesz, amikor egy vereség után a közönség a Himnuszt énekli. A szapporói csoda olyan lendületet adott a hintának, hogy az utánpótlás bázis megszélesedett, a piramis alja sokkal szélesebb lesz, az U18-as válogatottunk pedig már a világ legjobb 16 csapata között szerepel. Ez természetesen köszönhető annak, hogy a jégkorong bekerült a látvány csapatsportágak közé és így a TAO-ról sem szabad megfeledkezni. Tegnap 7 olyan játékos játszott Kanada ellen, akik 21 évesek vagy fiatalabbak. Ilyen fiatal csapat még sosem szerepelt világbajnokságon.

A csapatunk megítélése évről évre emelkedik. Mi nyolc éve játszunk az osztrák ligában, ahol nem tartozunk az élcsapatok közé, ennek pedig elsősorban anyagi okai vannak, hiszen nem tudjuk felvenni a versenyt a Red Bull Salzburggal, vagy a Vienna Capitalsszel. De ennek a folyamatnak érik a gyümölcse. Fontos, hogy nőjön a magyar bajnokság színvonala, emelkedjen a csapatok száma és legyenek olyanok, akik a magyar mellett erősebb külföldi bajnokságban szerepelnek. Pici nemzet vagyunk, gazdaságilag nem vagyunk olyan erősek, hogy tíz-tizenöt erős klubot el tudunk tartani. A tehetségeink azonban olyan erősek, hogy ők el tudnak menni külföldre topligákba, mint Galló, Sebők, Sofron vagy Erdély. Lehetséges olyan helyzet, hogy itthon kicsit szegényesek leszünk, viszont tudunk olyan játékosokat hazahívni, aki a sok ezer szurkolónak örömet tud okozni.”