"Be kell kerülnünk a rájátszásba"

A 44 mérkőzéses alapszakaszból 18 meccsen vagyunk túl. A Fehérvár AV19 a tabella 9. helyén áll, nyolc ponttal lemaradva a biztos rájátszást jelentő hatodik helytől. Hogyan értékelné a bajnokság eddig eltelt szakaszát?

A szezon előtt sokan túlzottan optimisták voltak, vezetőedzőnk is többször hangsúlyozta, hogy milyen erős csapatunk van. Bennem azért voltak kételyek, hiszen alaposan megváltozott a keretünk, sok új érkezőből időbe telik csapatot gyúrni. Ráadásul tudtuk, hogy Bartalisra november végéig nem számíthatunk, két másik kulcsemberünk (Banham és Sarauer – a szerk.) pedig műtét után volt. De az ismert problémákat figyelembe véve is maximum csak elfogadható az eddigi teljesítményünk. Amikor értékelünk, akkor viszont különbséget kell tenni a csapatrészek, sőt, az egyes játékosok között is. A kapusok eddig kiválóak, hogy ennyi pontunk van és viszonylag kevés gólt kaptunk, az nagyban Rajna Miklósnak köszönhető. A hátvédeknél már voltak sérülések, gyengébb teljesítmények, de a védelem teljesítménye is jónak mondható. A fő gondunk a támadójátékkal van. Ráadásul számos egygólos vereségünk volt, ha ezeknek csak egy része másként alakul, sokkal jobban állnánk. Csodák persze nincsenek, ilyen kevés lőtt góllal és ilyen rossz hatékonyságú emberelőnyös játékkal nem fogjuk tudni elérni a rájátszást, tehát mindenféleképpen előre kell lépnünk.

Valóban sok sérülés hátráltatta idén a csapatot, de emellett megfigyelhető, hogy mennyire kevés gólt lő a csapat. Mi lehet ennek az oka?

Azt tudtuk, hogy Bartalisra még jó ideig nem számíthatunk, az viszont elég későn derült ki, hogy két másik meghatározó emberünk, Frank Banham és Andrew Sarauer állapota a műtéteik után nem olyan, mint amiről ők beszámoltak. Emiatt nem lehetett arra számítani tőlük, mint tavaly, jelen pillanatban is csak 60 százalékos állapotban vannak, de jól tudjuk, mire képesek, bízunk a teljesítményük javulásában. Rosszul érintett minket, hogy Judd Blackwater – aki Rob Pallin kérésére érkezett, és akiről azt mondta vezetőedzőnk, hogy 20 gólos játékos lesz – meg sem közelítette ezt a teljesítményt, ráadásul a lábával is gondok voltak. Végül közös megegyezéssel szerződést bontottuk a támadóval. A helyére Ryan Kinasewich érkezett, reméljük, ő tényleges erősítést jelent majd, de jelenleg még erőnléti gondokkal küzd. A légiós csatárok közül Connolly érdekes eset, hiszen jelenleg ő a legeredményesebb játékosunk, de sokkal többet várunk tőle mind pontban, mind fegyelmezettségben. Egyedül a próbajátékra érkezett Francisszel lehetünk elégedettek. Ő hozza azt, ami ár-érték arányban elvárható tőle, nem véletlen hosszabbítottuk meg a szerződését év végéig. A magyar csatáraink is gólképtelenek, egyedül Sikorcin játéka megfelelő. Ennek oka számunkra is nagy talány, az biztos, hogy Nagytól, Kógertől és Kovács Csabától is sokkal több kell a folytatásban.

Teljesíthető-e még a szezon előtti célkitűzés, a playoffba jutás?

A célunk nem változott, be kell kerülnünk a rájátszásba! Hiszem, hogy a képességeinkben benne van a playoff, de ehhez az kell, hogy a magyar csatáraink eredményessége ugrásszerűen feljavuljon. Fontos lesz továbbá, hogy a Banham-Sarauer-Bartalis trió mikorra lesz százszázalékos állapotban, és mennyit tudnak majd egészségesen segíteni. Az emberelőnyös játékunk is tragikusan leromlott ebben a szezonban, pedig ez hatványozottan fontos játékelem. Az utolsó, Innsbruck elleni mérkőzésen is láttuk, hogy a két emberfóros gól segített át minket a holtponton.

Idén az EBEL mellett a MOL Ligában is indítottunk csapatot. Sokakban felmerült a kérdés, hogy a sérülések és formahanyatlás idején miért nem kerültek fel a remeklő MOL Ligás légiósok az EBEL-csapathoz? Van erre egyáltalán lehetőség?

Szó sincs róla, hogy a MOL Ligában játszó légiósok ne játszhatnának fel az EBEL-be! Mindössze annyi kikötésünk volt, hogy egyszerre ne 11-12 légióssal játszunk az osztrák ligában és a magyar fiatalok is kapjanak szerepet. Rob Pallin előtt adott volt, és most is adott a lehetőség, hogy a gyengébben játszókat a MOL Ligás csapatba irányítsa, vagy onnan játékosokat hívjon fel. Nyugodtan ki lehetett volna próbálni Bodót, Orbant, vagy éppen Holmberget az első csapatban. Ez csak a vezetőedzőnk döntésén múlott, senki sem tiltotta ezt a lehetőséget. Minden héten van egy megbeszélés a szakvezetőkkel, remélem ezt a kérdést sikerült végleg tisztáznunk. A hierarchia csúcsán az EBEL-csapat vezetőedzője, Rob Pallin áll, őt követi a MOL Liga együttes szakvezetője, Tyler Dietrich, majd az U20-as csapat edzője és így tovább. Az alsóbb szinten levőknek maximálisan segíteniük kell a felettük lévők munkáját. Ez a kapcsolat a MOL Liga csapat, az U20 és az U18 között kiválóan működik, az EBEL- és a MOL Liga együttes között sajnos viszont nem. Mindenképpen javulni kell a kommunikációnak Rob Pallin és Tyler Dietrich között, de azt is látni kell, hogy a felelősség közel sem azonos ebben a kérdésben.

Az EBEL-csapat meccseinek nagy részét hat védővel játsszuk le, ráadásul a tavaly sikeresen működő négysoros játék is kikopóban van. Szükség van-e további erősítésekre, vagy elegendő a jelenlegi keret létszáma és minősége a célokhoz?

Jelenleg nem tervezünk cserét a keretben, de november 13-tól sok mindennek meg kell változnia, különben nem biztos, hogy minden játékos kitölti a szerződését. Vezetőedzőnktől is többet várunk, hiszen ezt a keretet ő rakta össze, az ő feladata, hogy úrrá legyen a nehézségeken, eredményes csapattá gyúrja a játékosokat. Neki kell megfűszereznie az ételt, amit szurkolóink elé rakunk estéről estére. Sajnos, egy-két jól sikerült harmad kivételével, idén még nem tudtuk a közönségünket jóllakatni. A szurkolótáborunk nagyon türelmes, kitartó és hálás, miattuk is fejlődnünk kell. Azt is látni kell, hogy sosem látott lehetőség van Rob Pallin kezében, hiszen az akadémistáink már felnőtt bajnokságban erősödhetnek, és ott kopogtatnak az EBEL-csapat kapuján. Ezért is mondom, hogy hihetetlen mély a keretünk, csak ezzel a lehetőséggel eddig nem éltünk megfelelően. Ennyi mérkőzés után már ki lehet értékelni a játékosok teljesítményét, és ha lépni kell, bátran lehet nyúlni a fiatalokhoz, akik alig várják, hogy az EBEL-ben is bizonyíthassanak. Természetesen tudjuk, hogy ez nem könnyű feladat, hiszen először indítunk két ilyen erősségű együttest és a megfelelő együttműködés kialakítása időbe telik. Miután idén elindultunk a MOL Ligában is, megbeszéltük az edzők feladatait és a hierarchiát. A MOL Liga csapat elsődleges célja nem az eredményesség, hanem a játékosok fejlesztése. Fontos, hogy sokat játszanak és fejlődjenek a fiatalok. Ennek érdekében megerősítettük a csapatot olyan légiósokkal, akiktől tanulhatnak az akadémistáink, és Tyler Dietrich együttese eddig nem is okozott csalódást. Sőt, amikor sok sérültünk volt, Szaller, Reiter, Kocsis, vagy éppen Szabó Krisztián is lehetőséget kapott az EBEL-ben és mindannyian megtették a magukét. A menedzsment is látja, mennyi sérülés sújtotta az első csapatot, mennyi kulcsember hiányzott. A válogatott szünet után ez viszont már nem lehet kifogás. Tudomásul kell venni, hogy ez egy profi klub, ahol mindenkitől elvárható, hogy a teljesítménye is profi legyen.

Örök kérdés; milyen most a szakosztály anyagi helyzete? Javult-e a valamelyest az elmúlt évekhez képest?

Nem állunk rózsásan anyagilag, azt viszont örömmel mondhatom, hogy jelenleg senki felé sincs tartozásunk, de nagyon kemény hat hónap vár a menedzsmentre, hogy ez így is maradjon. Továbbra is vannak folyamatban lévő ügyeink, bízom benne, hogy ezek minél előbb realizálódnak. Ez nagy segítség lenne a szakosztálynak. Idén az eladott bérleteink száma meghaladta az 1700-at, minden meccsünkön 2500-3000 néző van kint – ezek hihetetlen tartalékok, a további fejlődésünk viszont az anyagiakon múlik. Szeretném azonban még egyszer kihangsúlyozni, hogy jelenleg minden feltétel adott, hogy a csapataink jól szerepeljenek. Nagyon örülök, hogy idén belevágtunk a MOL Ligába is, hiszem, hogy ez a helyes út és jó irányba tartunk. Most már megvan az összes lépcsőfok, minden fiatal játékosunk elé lefektettünk egy motiváló jövőképet, ami még keményebb munkára ösztönözheti őket. A piramis csúcsa az EBEL-csapat, az ő szereplésük határozza meg leginkább a szakosztályt, hiszen a legtöbben velük azonosítják a klubot. A menedzsment megteremtette a jó szereplés feltételeit, most már a játékoson a sor, hogy bizonyítsanak. 

Végül mit üzenne a Fehérvár AV19 szurkolóinak?

Az egész menedzsment nevében szeretném megköszönni nekik, hogy ilyen szeretettel és türelemmel vannak a csapat iránt. Csak azt kérhetem tőlük, hogy továbbra is tartsanak ki mellettünk, mert biztos vagyok benne, hogy szebb napok következnek. Megígérhetem, mi mindent meg fogunk tenni, hogy így is legyen.