Önismeret, önbizalom, önbecsülés

Önbizalom - Önismeret
Az önbizalom elengedhetetlen egy sportoló életében, ám ez is egy olyan képesség, ami kialakítható, fejleszthető. A sportolót úgy fejben, mint testileg edzeni kell. Egy sportoló számára – legyen akár egyéni vagy csapatjátékos - folyamatos kihívás az önbizalom fejlesztése, illetve megfelelő szinten tartása. Tévedés lenne azt gondolni, hogy az önbizalom csakis a siker függvénye. Ugyanilyen fontos az öröm is, az, hogy a sportoló örömét lelje abban, amit csinál. A pályán mutatott teljesítmény és a mentális állapot közötti kölcsönhatás folyamatos: a sportoló önbizalma nagymértékben függ az eredményeitől, míg az eredmények elérésében hatalmas szerepe van az önbizalomnak.
Egy hokis, ha minden rendben van, akkor a pályán, játék közben a legboldogabb. Amikor egy sportoló élvezi, amit csinál, amikor képes belefeledkezni a játékba és kizárni minden mást, akkor valamiféle csúcsélményt él át, úgynevezett flow-ban van. Az ilyen tökéletes pillanatok is építik az önbizalmát, megszilárdítják az önbecsülését. Egy hokisnak nemcsak hibátlanul kell tudnia korcsolyázni és jól kell tudnia bánni az ütővel, a koronggal, hanem képesnek kell lennie arra, hogy a játék pillanatában csak a pályára és a mozdulataira összpontosítson. Ez egy pszichológiai állapot, aminek előidézését meg kell tanulnia és gyakorolnia kell ahhoz, hogy amikor a pályán van, tökéletesen átélhesse a flow élményt, azt a mentális állapotot, amit a következőkkel lehet a legjobban körülírni:
- cselekvés és a tudat összeolvadása: a flow állapotában semmilyen erőfeszítés nem kell ahhoz, hogy egy jégkorongozó könnyedén és fáradtságot nem érzékelve játsszon;
- koncentráció: a flow állapotában a sportoló tökéletesen és terv szerint összpontosít, semmiféle más gondolat nem vonja el a figyelmét a pillanatnyi feladatról;
- magabiztosság: bízik abban,  hogy rendelkezik a pillanatnyi feladat megoldásához szükséges készségekkel;
- a flow-ban lévő sportoló nem aggódik önmaga miatt, nem szorong és nincsenek negatív gondolatai sem, mindez igen nagy erőt ad neki és a flow élménye után sokkal erősebbnek és pozitívabbnak érzi magát, mint előtte - ezek az élmények egyébként már önmagukban is boldogság-értékűek;
- a kihívás és képesség egyensúlya: fontos, hogy e két tényező együtt, a felső határokon mozogjon, ugyanis, ha az elvárás egy sportolóval szemben nagyobb, mint amit képességei szerint teljesíteni bír, akkor könnyen hatalmába keríti a szorongás, apátia, és a frusztráltság érzése. Azonban, ha képességei szerint jóval többre lenne képes, mint amit elvárnak tőle, éppen emiatt teljesítménye csökken és ezáltal önbizalma is megrendülhet. Ezzel szemben minden olyan élethelyzetben, amikor a magas követelmények hozzájuk passzoló képességekkel találkoznak, megteremtődik az áramlat-élmény és a flow állapota.

A csökkenő önbizalom
Ha akár az egyéni, akár a csapat eredményei elmaradnak a várttól, a sportoló önbizalma is nagyon lecsökkenhet. Ez az állapot tarthat rövidebb vagy hosszabb ideig, hogy meddig, az függ a sport típusától, a játékos személyiségétől, illetve csapatsport esetében a tagok egymáshoz való viszonyától is. Emellett a sportolói önbizalom még számos olyan dolog miatt is sérülhet, amely a sportoló teljesítményétől független: ilyen lehet a családi háttér vagy a magánélet esetleges bizonytalansága, a médiában megjelenő vele és csapatával kapcsolatos hírek, vélemények, esetleg vitatható bírói döntések a meccseken. Ezek mind olyan dolgok egy sportoló életében, amik közvetlen hatással vannak az önképére és ezáltal az önbizalmára is, valamint, ha nem kezelik ezeket a tényezőket megfelelően, illetve nem kap szakmai segítséget, ez az eredményein is meglátszik. Az egyik nagyon fontos lépés a kilábaláshoz az, hogy meg kell határozni a visszaesés okait, meg kell tanulni kezelni ezeket az okokat, majd folyamatosan visszaépíteni az önbizalmat. Egy jégkorongcsapatnál azzal is számolni kell, hogy a csapat összteljesítménye is hatással van az egyes tagok mentális állapotára, ezért egyéni és csapatszinten is fel kell térképezni az esetleges problémákat.
Az önbizalom építésének körülményei
Az egészséges és megfelelő szintű önbizalomhoz nagy segítség, ha egy sportoló tudja, hogyan kerüljön a flow állapotába. Ehhez tisztában kell lennie saját képességeivel, testi és lelki kapacitásával. Tudnia kell, hogy hol van az a pont, ameddig feszegetheti fizikai határait, de ugyanolyan fontos éreznie, hogy fejben mire képes. Kezelje a stresszt, az esetleges frusztrációt vagy akár a győzelmet, bánjon jól a kudarcokkal és a sikerekkel, lássa reálisan saját helyzetét a csapaton belül is. Ideális esetben egy sportoló tökéletesen ismeri önmagát, tisztában van saját értékével, azzal, hogy mit tud és mennyit dolgozott ezért a tudásért. Látnia kell, hogy azzal, amit tesz, milyen hatással van másokra, milyen reakciókat vált ki csapattársaiból, ellenfeleiből. Emellett pontosan érzékelnie kell helyét a csapatban, tisztában kell lennie azzal, hogy őt magát mi teszi boldoggá és azzal is, hogy ehhez a boldogsághoz milyen úton módon juthat hozzá. Igen, ez lenne az ideális eset, de a realitás legtöbbször nem ilyen. A sportolók nagy része messze áll ettől az idilli állapottól. Ha bosszantják őket, kiborulnak, ha sérültek, elveszítik az önbizalmukat, ha valamit elrontanak, hullámvölgybe kerülnek, gyakran hárítják a felelősséget másra. Ami hiányzik belőlük, az a tudatosság és az önismeret, ami pedig többet ér a kiváló képességeknél és készségeknél is, hiszen minden fejben dől el.

A sportpszichológia számos módszert ismer és alkalmaz az ilyen állapotok kezelésére. A sportpszichológussal való közös munka során a sportoló egyre tágabb ismereteket szerezhet saját magáról és ez a tudatosság már képes kellő önbizalmat adni számára. Például, ha egy sportoló azzal a problémával küzd, hogy a meccsen nem tudja kihozni magából a maximumot, emiatt pedig a csapatban nem azt a szerepet tölti be, amit képességei szerint betölthetne, vagy amit álmai szerint betölteni szeretne, akkor a pszichológussal közös munka azzal indul, hogy végig kell vele gondolni, mik az erősségei, mi az, amiben jó, vagy amiben jobb a csapattársainál. Segíteni kell őt abban, hogy tudatosítsa magában, pontosan mi az, ami örömet okoz neki a sport közben, melyek azok az önfeledt pillanatok, amikor a legjobbat tudja kihozni magából. Fontos, hogy olyan dolgokat is felismerjen magában, amikre eddig nem erősségként tekintett, hanem inkább csak úgy, mint alapvető, evidens dolgokra: pl. gyorsaság, jó korizás, pontosság, jó helyzetfelismerés, türelem, nyugalom, fizikai erő. Fokozatosan kell arra rávezetni, hogy az erősségeit hogyan állíthatja a teljesítmény és a csapat szolgálatába: például, ha gyors, akkor egy jégkorongcsapat esetében miképp profitálhat az egész csapat az ő gyorsaságából vagy, ha alapvetően nyugodt természetű és türelmes, hogyan segíthet a csapatnak abban, hogy elkerüljenek büntetéssel járó, durva szituációkat a jégkorongmérkőzésen.

Ebben a folyamatban az edzőnek is kulcsszerepe van, hiszen ő, mint szakavatott külső szemlélő, ráláthat olyan erősségekre vagy hiányosságokra, aminek a sportoló nincs tudatában. Fontos, hogy az edző ilyenkor nem kritizál, hanem az önismerethez nyújt segítséget az észrevételeivel. A sportpszichológus az önismeret segítségével rávezeti a sportolót arra, hogyan építheti és szilárdíthatja meg az önbizalmát, illetve kerülhet flow állapotba.

Az önbizalom fontos eleme a külső megjelenés. Része lehet ennek a hajviselet, az arc (mosoly), intelligens megjelenés, öltözék. Olyan pozitív élményeket kell keresni a sportolók életéből, ami őket örömmel, sikerélménnyel töltötték el, pillanatokat, amelyekben dicséretben részesültek családjuktól, tanáraiktól, edzőiktől. Nem kell, hogy közvetlenül a sporthoz kapcsolódjon ez az élmény. Mindenesetre pozitív elemekre kell építenünk a flow eléréséhez, mert ez egy belső tartást, mosolyt, elégedettséget, ÖNBIZALMAT hoz létre.
Az egészséges önbizalomnak élettani hatásai
Kutatások bizonyítják, hogy amikor nő az önbizalom, javul az önértékelés és ezáltal megváltoznak a stresszre kialakuló idegrendszeri, ill. hormonális élettani reakciók. Mindez azt jelenti, hogy az átlagos napi stresszhelyzetekre is sokkal kiegyensúlyozottabban reagál az a sportoló, akinek önbizalma rendben van. A kedvezőtlen hormonális és idegrendszeri válaszokat (idegességet, felgyorsult szívműködést, az erek összehúzódását, vércukorszint-emelkedést) és persze a látható reakciókat is (türelmetlenség, düh, agresszió, apátia) a sokkal magasabb stressz-szint váltja ki.

Verseny-rutin, tét
Versenyhelyzetben, amikor a tét és a nézők miatt nagyobb a megfelelés vágya, minden sportoló másképp érzi magát, mint az edzéseken. A kellő önbizalomhoz és stabil önképhez ilyenkor fontos adalék a versenyzésben vagy meccsen szerzett rutin. Egy hokisnál ez azt jelenti, hogy minél több meccsen vehessen részt és minél több jégidőhöz juthasson, ugyanakkor a túl sok meccs és az ezzel járó túlzott fizikai és mentális megterhelés sem jó. Nagyon kényes ez az egyensúly. Az edzőnek nagy a felelőssége abban, hogy felmérje, kinek mennyi játékra van szüksége. A játékosoknak testileg és lelkileg is ki kell pihenniük magukat, a kifacsart, agyonhajszolt játékos nem tud képességei szerint teljesíteni és hamar eljutunk az önbizalom visszaeséséhez. Sajátos „húzd meg-ereszd meg” folyamat ez, amiben aktív-együttműködő szerepe van a sportolónak, az edzőnek és a sportpszichológusnak. Az is fontos, hogy a célokat is együtt tűzzék ki, minden, a cél eléréséhez fontos szempont, illetve a sportoló, vagyis a játékos személyiségének és adottságainak figyelembe vételével.
Sokszereplős az az oldal, amely az elérendő célokat fogalmazza meg: klub, edzők, szülők és persze a sportoló saját maga, de ezek között súlyozni kell. A szakmai célok mellett gyakran a szülők túlzott elvárása jelenthet problémát. A sorozatos meg nem felelés pedig súlyos mértékben csökkenti az önbizalmat.

A folyamatos pozitív visszajelzés – a hozzátartozók és az edző részéről – az önbizalom, önértékelés építőköve.