Pierre Pagé: "Borzasztóan ostoba hibákat követtünk el"

Ők nyertek, mi pedig veszítettünk. Hány lövésük volt nekik, és hány nekünk? Hány helyzetünk volt, és nekik hány volt? Hány kisbüntetést szedtünk össze? A végén Abid kiállítása sokba került. Nem ment el rajta a mérkőzés, de sokba került. Kiváló játékos, és meg fogja tanulni, hogy uralkodjon magán. Ezért fog minket győzelmekhez segíteni. De ehhez önuralomra lesz szüksége. A bírók állandóan figyelik őt. De ez a srác 17 évesen 50 gólt lőtt és 266 büntetésperce volt. A korosztályának legjobb 10 játékosa között volt. Ezért hoztuk ide. Aztán a végén elszórtuk a korongot, elmentünk cserére. Palkovics ellen. Aki a liga egyik legjobb góllövője. A legjobb játékosaink voltak a jégen, aztán ilyet csinálnak. Döbbenetes. De így megy ez. A jó pap holtig tanul, nekünk is tanulnunk kell ebből. A győzelmekből jobb érzés tanulni, de a legfontosabb, hogy tanuljunk.
 

A tanulás. Borzasztóan ostoba hibákat követtünk el. A kiállítások, hogy hagytuk magunkat lekontrázni a végén és a hosszabbításban, a sorcserék. A végén, amikor a védő kilőtte a korongot emberhátrányban a lelátóra, és a vezetőbíró úgy döntött, hogy felülbírálja a két vonalbírót – mit mondhatnék, el kell fogadnunk. De hogy miért csinálnak ilyet az emberek, azt nem tudom. Ez az osztrák liga, nem kellene hazai pályát fújni senkinek. A szlovének mérgesek ránk, mert Hebar el lett tiltva a szezon végéig. Ha a mi játékosunk csinált volna ilyet egy szlovénnel, vajon mit mondtak volna? Ha mi követünk el ilyesmit egy szlovén, magyar, kanadai, finn, cseh, svéd, svájci vagy szlovák játékos ellen, ugyanilyen büntetés járna. Ha még két ütés éri a játékost, akár bele is halhatott volna. Elképesztő dolgokon tudnak felháborodni az emberek.
 

Hogyan lehet az EBEL a legjobb liga Európában? Fiatal játékosok, gyors jégkorong, jó bíráskodás. A szövetség sok pénzt költ a játékvezetés fejlesztésére. Megkapják a mérkőzések felvételeit, hogy kielemezhessék – folyamatosak a továbbképzések, amelyek a következetességet célozzák. Ők is egyre jobbak lesznek, mi is – egyre jobb játékosok alkotják a ligát, egyre jobb légiósok jönnek és feltörekvő fiatal tehetségek épülnek be. Így lehet ez egy nívós bajnokság. Ez az álmom. De jelenleg ott tartunk, hogy nem a megfelelő dolgok miatt háborognak emberek. Ez a sportpolitika. Ami mindenhova beférkőzik. És visszatartó erővé válhat. A sportpolitika dolga az lenne, hogy megvédje az embereket. Segítse őket, hogy fejlődhessenek. Ki segít az osztrák jégkorongnak, hogy előbbre lépjen? Nem tudom. Tényleg nem tudom. Látok biztató jeleket, aztán pedig azt látom, hogy kiütik a lelátóra a korongot, és nincs kiállítás. De ez csak egy kiragadott momentum. Ha mi csinálunk valami helytelen dolgot, büntessenek meg minket. Ezzel semmi gond nincs. De amikor megkérdeztük a játékvezetőt Christoph Harand esetéről, aki úgy ütközött Pewallal, hogy az zúzódásokat szenvedett és kilenc napig nem játszhatott, a bíró azt mondta: igen, ezért eltiltás járna. A Fegyelmi Bizottság úgy döntött, hogy nem szab ki eltiltást. Hogy miért, nem tudom. Ezeken a dolgokon kellene változtatni.