Pontszerzés fáradt játékkal
- 2009.12.08. 22:21
- FehervárAV19
A Sapa Fehérvár AV19 jól kezdett a Jesenice ellen, ám a szlovének kétszer is egyenlíteni tudtak a mérkőzés folyamán. A hosszabbításban pedig elvitték a bónuszpontot Székesfehérvárról. A mieink játéka sajnos ma nem volt elég jó a győzelemhez.
Sapa Fehérvár AV19 - Acroni Jesenice 3-4 h.u. (2-2, 1-1, 0-0, 0-1)
Székesfehérvár, 2800 néző, vezette: Smetana, Neuwirth, Smeibidlo.
Sapa Fehérvár AV19: Satosaari - Tokaji, Horváth, Palkovics, Martz, Vas J., Ackeström, Ondrejcik, Mihály, Fekete, Benk, Alén, Bornhammar, Peterdi, Vas M., Vaszjunyin, Jobb, Sofron, Nagy, Kóger. Vezetőedző: Jarmo Tolvanen.
Acroni Jesenice: Glavic - Kovacevic, Robar, Makrov, Elik, Jeglic, Dück, Slivnik, Terlikar, Hafner, Robins, Pretnar, Golubovski, Manfreda, Sabolic, Remar, Rebolj, Brus, Dolinsek. Vezetőedző: Mike Posma.
Rossz előjelekkel kezdődött a meccs, nem tudta vállalni a játékot a belázasodott Ladányi és a pénteken szemsérülést szenvedett Kovács. A két kulcsember nélkül is jól indult a találkozó, a Jesenice veterán klasszisa, Elik már az első percben a büntetőpadon találta magát. A mieink nem sokat vacakoltak az emberelőnyben, hamar felálltunk, Mihály pedig a kék vonalról bebombázta a pakkot Glavic mögé (1-0). Kisvártatva mi kerültünk emberhátrányba, ám ezalatt is növelni tudtuk az előnyünket: Alén vállalkozott egyéni akcióra, szenzációs csellel betört a támadóharmadba, majd pazar lövéssel tett pontot a csatárokat is megszégyenítő jelenetsor végére (2-0). Úgy tűnt, ez az este a mi szájunk íze szerint fog alakulni, de hamar rá kellett jönnünk, hogy a képlet azért nem ennyire egyszerű. 4-4 elleni játékhelyzetnél látszólag uraltuk az eseményeket, de egy ártalmatlannak tűnő szituációban Satosaari úgy gondolta, hogy a kapujából kijőve felszabadít egy szlovén akciónál, ám a szemfüles Sabolic megtartotta a játékszert, megkerülte az üres ketrecet és könnyedén átcsúsztatta a gólvonalon a korongot (2-1). Ajándékba kapott tehát egy gólt az Acroni, és ez meg is hozta a játékkedvüket. Makrov egyedül vezethette a korongot Satosaarira, finn kapusunk javította hibáját, kivédte a szólót. Bő egy perc múlva azonban már ő is tehetetlen volt, amikor ismét Makrov villant: takarásból repítette a kapuba a pakkot (2-2). Kiengedtük a kezünkből az előnyünket, ráadásul azt sem lehet mondani, hogy benne lógott volna a levegőben a Jesenice egyenlítése - felettébb bosszantó fejlemény volt. A vezetés visszavételére kitűnő esély adódott a játékrész végén, amikor 62 másodpercig keettős emberelőnyben voltunk, ám még lövéshez is alig jutottunk.
A második harmad elejére átnyúlt az emberelőnyünk, sikerült is kecsegtető gólhelyzeteket kialakítani, de sehogy sem tudtuk áttuszkolni a kapuson a pakkot. Aztán immáron egyenlő létszámnál Martz szerzett harcosan korongot az ellenfél kapuja mögött, feladta az érkező Mihálynak, akinek rutinmunka volt a befejezés (3-2). Sajnos újfent volt válasza a szlovéneknek: a következő emberelőnyük utolsó másodperceiben Robins szépített némi szerencsével: a kapu mögül hirtelen befordult, lövése egy ütőn megpattanva jutott a kapuba (3-3). Kicsit megfogta a mieinket az újabb egyenlítés, akadozott a játékunk. Azért így is voltak helyzeteink, a legnagyobb Vaszjunyin és Peterdi előtt, de ezen az estén nem állt a pártunkra a szerencse a támadóharmadban. Inkább mezőnyjáték folyt, szórványos lehetőségekkel mindkét oldalon - az állás azonban nem változott a szünetig.
Az utolsó húsz percet is mi kezdtük jobban, Palkovics már az első percben ziccerbe került, csak szabálytalanul tudták megtörni a lendületét. A fórt viszont igen gyengén játszottuk meg, jóformán még lövést sem adtunk le. Lassan járt körbe a korong, így könnyedén kivédekezte az Acroni a két percet. Átálltunk három soros játékra, és hamarosan újra próbálkozhattunk egy emberelőnyös figurával, de ez sem mutatott előrelépést. Nem panaszkodhattunk a játékvezetésre, hiszen alighogy visszatért a büntetőpadról Robar, mehetett máris vissza. A harmadik harmad harmadik hazai emberfórja is ugyanolyan volt, mint az előző kettő, maradt tehát a döntetlen állás. Kezdett fogyni a közönség türelme, de aztán rázendített a publikum. Sofron el is szaladt a jobb oldalon, de Glavic kiváló reflexekkel hárított. Az utolsó két percet is emberelőnyben tölthettük, időt is kért Jarmo Tolvanen. Átbeszélték a fiúk a teendőket, sajnos hiába - hosszabbítás következett.
A ráadásban többet támadott a Sapa Fehérvár, a befejezésekkel azonban hadilábon álltunk. Már-már lejárt az öt perc, amikor egy utolsó rohamot indított az Acroni, ezt pedig Makrov pontos lövéssel zárta le (3-4). Így a bónuszpont a szlovéneké lett.
A mai este fontos pontot szereztünk, mégis keserű lehet a szánk íze, hiszen kétszeri vezetésünk ellenére sem tudtunk nyerni. Remélhetőleg a hét hátralevő két találkozóján tovább tudjuk gyarapítani egységeink számát, ehhez azonban alighanem jobban kell majd játszani, mint tettük ma este.
Mestermérleg, Jarmo Tolvanen: Sajnos kétgólos vezetésünk birtokában visszaesett a koncentrációnk, a Jesenice pedig ezt kihasználva kiegyenlített. Ettől felbátorodtak, erőre kaptak. Nem játszottunk elég jól ahhoz, hogy nyerjünk, ez ma nem a mi napunk volt. Ki kell mondani: az emberelőnyös játékunk nem elég jó, a tempónk lassú és nem lövünk eleget. Minden mérkőzés tanulságokkal szolgál, a mai is, bízom abban, hogy a jövőre nézve ezeket fel tudjuk használni.
Mestermérleg, Mike Posma: Büszke vagyok a csapatomra, nagyon jó mérkőzést játszottunk. A Sapa Fehérvár AV19 sokkal jobban játszott ma, mint tavaly bármikor, amikor láttam őket, de kiváló kapusteljesítményünkkel és remek emberhátrányos védekezésünkkel azt gondolom, megérdemelten szereztük meg mindkét pontot.
Székesfehérvár, 2800 néző, vezette: Smetana, Neuwirth, Smeibidlo.
Sapa Fehérvár AV19: Satosaari - Tokaji, Horváth, Palkovics, Martz, Vas J., Ackeström, Ondrejcik, Mihály, Fekete, Benk, Alén, Bornhammar, Peterdi, Vas M., Vaszjunyin, Jobb, Sofron, Nagy, Kóger. Vezetőedző: Jarmo Tolvanen.
Acroni Jesenice: Glavic - Kovacevic, Robar, Makrov, Elik, Jeglic, Dück, Slivnik, Terlikar, Hafner, Robins, Pretnar, Golubovski, Manfreda, Sabolic, Remar, Rebolj, Brus, Dolinsek. Vezetőedző: Mike Posma.
Rossz előjelekkel kezdődött a meccs, nem tudta vállalni a játékot a belázasodott Ladányi és a pénteken szemsérülést szenvedett Kovács. A két kulcsember nélkül is jól indult a találkozó, a Jesenice veterán klasszisa, Elik már az első percben a büntetőpadon találta magát. A mieink nem sokat vacakoltak az emberelőnyben, hamar felálltunk, Mihály pedig a kék vonalról bebombázta a pakkot Glavic mögé (1-0). Kisvártatva mi kerültünk emberhátrányba, ám ezalatt is növelni tudtuk az előnyünket: Alén vállalkozott egyéni akcióra, szenzációs csellel betört a támadóharmadba, majd pazar lövéssel tett pontot a csatárokat is megszégyenítő jelenetsor végére (2-0). Úgy tűnt, ez az este a mi szájunk íze szerint fog alakulni, de hamar rá kellett jönnünk, hogy a képlet azért nem ennyire egyszerű. 4-4 elleni játékhelyzetnél látszólag uraltuk az eseményeket, de egy ártalmatlannak tűnő szituációban Satosaari úgy gondolta, hogy a kapujából kijőve felszabadít egy szlovén akciónál, ám a szemfüles Sabolic megtartotta a játékszert, megkerülte az üres ketrecet és könnyedén átcsúsztatta a gólvonalon a korongot (2-1). Ajándékba kapott tehát egy gólt az Acroni, és ez meg is hozta a játékkedvüket. Makrov egyedül vezethette a korongot Satosaarira, finn kapusunk javította hibáját, kivédte a szólót. Bő egy perc múlva azonban már ő is tehetetlen volt, amikor ismét Makrov villant: takarásból repítette a kapuba a pakkot (2-2). Kiengedtük a kezünkből az előnyünket, ráadásul azt sem lehet mondani, hogy benne lógott volna a levegőben a Jesenice egyenlítése - felettébb bosszantó fejlemény volt. A vezetés visszavételére kitűnő esély adódott a játékrész végén, amikor 62 másodpercig keettős emberelőnyben voltunk, ám még lövéshez is alig jutottunk.
A második harmad elejére átnyúlt az emberelőnyünk, sikerült is kecsegtető gólhelyzeteket kialakítani, de sehogy sem tudtuk áttuszkolni a kapuson a pakkot. Aztán immáron egyenlő létszámnál Martz szerzett harcosan korongot az ellenfél kapuja mögött, feladta az érkező Mihálynak, akinek rutinmunka volt a befejezés (3-2). Sajnos újfent volt válasza a szlovéneknek: a következő emberelőnyük utolsó másodperceiben Robins szépített némi szerencsével: a kapu mögül hirtelen befordult, lövése egy ütőn megpattanva jutott a kapuba (3-3). Kicsit megfogta a mieinket az újabb egyenlítés, akadozott a játékunk. Azért így is voltak helyzeteink, a legnagyobb Vaszjunyin és Peterdi előtt, de ezen az estén nem állt a pártunkra a szerencse a támadóharmadban. Inkább mezőnyjáték folyt, szórványos lehetőségekkel mindkét oldalon - az állás azonban nem változott a szünetig.
Az utolsó húsz percet is mi kezdtük jobban, Palkovics már az első percben ziccerbe került, csak szabálytalanul tudták megtörni a lendületét. A fórt viszont igen gyengén játszottuk meg, jóformán még lövést sem adtunk le. Lassan járt körbe a korong, így könnyedén kivédekezte az Acroni a két percet. Átálltunk három soros játékra, és hamarosan újra próbálkozhattunk egy emberelőnyös figurával, de ez sem mutatott előrelépést. Nem panaszkodhattunk a játékvezetésre, hiszen alighogy visszatért a büntetőpadról Robar, mehetett máris vissza. A harmadik harmad harmadik hazai emberfórja is ugyanolyan volt, mint az előző kettő, maradt tehát a döntetlen állás. Kezdett fogyni a közönség türelme, de aztán rázendített a publikum. Sofron el is szaladt a jobb oldalon, de Glavic kiváló reflexekkel hárított. Az utolsó két percet is emberelőnyben tölthettük, időt is kért Jarmo Tolvanen. Átbeszélték a fiúk a teendőket, sajnos hiába - hosszabbítás következett.
A ráadásban többet támadott a Sapa Fehérvár, a befejezésekkel azonban hadilábon álltunk. Már-már lejárt az öt perc, amikor egy utolsó rohamot indított az Acroni, ezt pedig Makrov pontos lövéssel zárta le (3-4). Így a bónuszpont a szlovéneké lett.
A mai este fontos pontot szereztünk, mégis keserű lehet a szánk íze, hiszen kétszeri vezetésünk ellenére sem tudtunk nyerni. Remélhetőleg a hét hátralevő két találkozóján tovább tudjuk gyarapítani egységeink számát, ehhez azonban alighanem jobban kell majd játszani, mint tettük ma este.
Mestermérleg, Jarmo Tolvanen: Sajnos kétgólos vezetésünk birtokában visszaesett a koncentrációnk, a Jesenice pedig ezt kihasználva kiegyenlített. Ettől felbátorodtak, erőre kaptak. Nem játszottunk elég jól ahhoz, hogy nyerjünk, ez ma nem a mi napunk volt. Ki kell mondani: az emberelőnyös játékunk nem elég jó, a tempónk lassú és nem lövünk eleget. Minden mérkőzés tanulságokkal szolgál, a mai is, bízom abban, hogy a jövőre nézve ezeket fel tudjuk használni.
Mestermérleg, Mike Posma: Büszke vagyok a csapatomra, nagyon jó mérkőzést játszottunk. A Sapa Fehérvár AV19 sokkal jobban játszott ma, mint tavaly bármikor, amikor láttam őket, de kiváló kapusteljesítményünkkel és remek emberhátrányos védekezésünkkel azt gondolom, megérdemelten szereztük meg mindkét pontot.