Sportpszichológia – mi is a lényeg? 2. rész

Dr. Fischer Miklós sportpszichológus csaknem húsz éve foglalkozik a székesfehérvári jégkorongozókkal, folyamatosan segítve őket a háttérben. A szakember karrierje során dolgozott a női vízilabda válogatottal, a kajak-kenu válogatottal, Erdei Zsolttal, valamint több nyári olimpián ökölvívókkal, cselgáncsozókkal és a birkózókkal. Vele beszélgettünk a sorozat következő részeként a sportpszichológia alapjainak gyakorlatairól.

Milyen módszerekkel dolgozik a sportpszichológia?
Többfajta technika is létezik, például:
1.    Autogén tréning: Ez egy relaxációt segítő módszer melynek komoly irodalma van. Egy német tudós találta ki 1938-ban és azóta rendszeresen használjuk a sportban. Nagyon fontos elsajátítani, rengeteg YouTube videó is van ebben a témában. Ha valaki meg akarja otthon tanulni, akkor onnan is lehetséges.
2.    Mentális tréning: Sporthelyzetekre, problémajavításokra, mozdulatjavításokra szolgál. Ezeket mind valamiféle imaginációs technikával lehet kezelni, mely során a sportoló ellazul, csak saját magára gondol, csak befelé figyel és utána felidézi a helyzeteket, amiket javítani szeretne (pl. a koriban egy kicsit balra tartsa a lábát, ütésnél jobban engedje el az ütőjét stb). A különböző technikai javításokat mély koncentrációval fejben kell először elvégezni és akkor sikerülhet a jégen is. Ezt a módszert is meg lehet keresni az interneten és fontos alkalmazni akár otthon is, hiszen nagyon hasznos. Valójában ez egy plusz edzés, amit hanyatt fekve lehet végezni, akár vacsora után, lefekvéskor.
3.    Pszichoterápiás módszerek: Erre szerencsére nem sok mindenkinél van szükség, de előfordulhat. Főleg otthoni problémák esetén, vagy csapaton belüli konfliktusok, elakadások helyzetében van szükség erre a módszerre.
 
Milyen tanulható és alkalmazható technikák léteznek, amelyeket egy sportoló vagy egy csapat tud hasznosítani az életében?
Az első és legfontosabb a figyelem fókuszálási technikák. Olyan dolgokat kell a srácokkal csináltatni, amitől a figyelmük tartósabb lesz, jobban tudnak koncentrálni, nem remegő lábbal mennek fel a jégre. Ha esetleg az edző rájuk szól akkor sem blokkolnak le, tudnak hatásosoan figyelni.
A következők a kognitív eljárások, tanítható tanulási folyamatok és célformulák. Pl. koncentrálásnál eredményes lehet egy olyan célformula, amely könnyebben a flow-hoz vezet. Pelé mondta a következőket erről: „Amikor sikerült flowba kerülnöm, nem volt olyan hátvéd vagy kapus, aki tudott volna velem bármit kezdeni, csak én voltam és a labda.” Ennek elérése a cél a sportolónál. Nagyon jó dolog, hogy manapság már felismerték ezt és sok területen a flow élmény elérésére törekszenek.
Vannak szimbolikus csapatjátékok, amik a dominancia növelésére vagy épp csökkentésére irányulnak. Fontos, hogy olyat játsszanak, ami a csapatnak jó és amitől ők tagjai, igazi részesei lesznek közösségüknek. A kötődés létrejöttéhez nem csak az fontos, hogy kiskorukban együtt alszanak a felszerelésükkel, hanem hogy a későbbiekben is meglegyen bennük az igazi hokistudat. Ezt lehet ezekkel a játékokkal erősíteni, és hála Istennek egyre több edző alkalmazza ezeket a módszereket. Ilyen játékok például: Rajzolj egy házat, ahol hokisok laknak! Milyen közösségi terek vannak? Írj 10 házirend szabályt!
Másik játék: Hozz létre egy olyan éttermet, ahová hokisok járnak és készíts étlapot!
Léteznek-e olyan egyénileg is végezhető feladatok, melyek segítik a sportolókat?
Természetesen igen. Pl. sokszor szoktuk tanácsolni a sportolóknak, hogy vezessenek edzésnaplót. Ennek eredményeképpen sokkal jobban oda fognak figyelni arra, amit csinálnak, hiszen láthatják és visszaolvashatják az eredményeiket. Nyomon követhetik a fejlődést, a növekedést és az is fontos, hogy ezt saját maguknak vezetik. Itt saját célokat is ki tudnak tűzni a fejlődéshez.  Ezen kívül léteznek gondolati stratégiák és célformulák, amik használata szintén fontos és hasznos, ilyen például a dobozolási eljárás. Ennek lényege, hogy egy bizonyos dolgot, ami számunkra fontos és sikert jelent (kori, cselezés, bármi, amit tudunk), betesszük egy dobozba a fejünkben és akkor, de csak akkor, amikor szükségünk lesz rá, kivesszük belőle. Kvázi lesz egy fájl, amit elővesznek, megnyitnak és akkor használnak, amikor szükségünk van rá. Egyébként a doboz tartalmát nem kell minden nap használni, hiszen úgyis már készséggé vált. A dobozt csak probléma esetén nyitják fel.
A fókuszálásra többféle technikát alkalmazhatunk, ilyen pl. a zseblámpa technika: úgy fókuszálunk valamire , mintha lámpával rávilágítanánk csak arra, amit akarunk látni.  Csak azt figyeljük meg, amin ott kell lennünk és amire éppen koncentrálnunk kell. Ami a fénycsóván kívül van, az nem fontos és az eredmény tekintetében felesleges. Egy másik fókuszálási eljárás lehet az üvegbúra technika: csak én vagyok, a korong és a bot, vagy esetleg még egy csapattárs, vagy az ellenfél.  A többiek rajtunk kívül nem számítanak, mi azzal a helyzettel küzdünk meg, ami az üvegbúra alatt van.
Létezik egy mentális tervezés elnevezésű technika is. Ennek az a lényege, hogy hol tartok most és hova akarok eljutni. Az egyik legfontosabb dolog a fejlődésben a folyamatos pozitív belső beszéd. Ez a gondolkodásukban alakul ki, felismerik a hibáikat, tudják, hogy mit rontottak el és legközelebb azon próbálnak javítani. Nem egy frusztrációig működő belső beszédről van szó, hanem arról, hogy egy meccs után elkezdenek rajta gondolkodni, hogy mit csináltak jól és rosszul. Az edzők értékelnek a mérkőzés után, a játékosoknak pedig van még egy-két órájuk, hogy ezzel foglalkozzanak. Aztán indul a következő felkészülés. Ami a meccsen történt, azt az utána elkövetkező egy-két órában fel kell dolgozni minden negatívumával és pozitívumával együtt. Át kell gondolni és le kell zárni mindent, ami jó és mindent, ami rossz. Ezután már csak a jövőre kell gondolni.
 
Ki fordulhat sportpszichológushoz?
A sportoló, az edző és természetesen a szülő is. Beszéljék meg, ha valami gondjuk van egymással. A kollégisták problémáival különösen foglalkozni kell hiszen nincsenek ott a szüleik, kevés a kikapcsolódási lehetőség, náluk nonstop pörög a korong. Véleményem szerint a gyerek-edző-szülő hármas megfelelő működése a legfontosabb egy sportoló életében.
 
Hogyan működik a gyakorlatban a pszichológiai folyamat?
Az első állomás az állapotfelmérés, amikor találkozom a srácokkal. Itt készülhetnek tesztek arról, hogy hol tartanak érzelmileg, mentálisan.
A második lépés a konzultáció, ahol már célorientált megbeszélések vannak, tisztázzuk a folyamatot, a terápia hosszát és megkezdődik a feldolgozás, építkezés.
Az utolsó lépcső a megfelelő módszer megtanítása és beépítése a mindennapokba.
 
A sportoló gyerekeknek speciális életük van, hogyan lehet ezt koordinálni?
Normál iskolai életet élnek, ugyanúgy küzdenek, mint bárki, akinek csak a tanulás van. Eredményesnek kell lenniük az iskolában, hiszen nem garantált, hogy profi jégkorongozó lesz belőlük. Fontos, hogy alapot biztosítsanak maguknak a tanulmányaikkal jövőjük építéséhez.

A sorozat következő részében az edző-gyerek-szülő háromszög optimális működéséről beszélgetünk.