Szezonértékelő Antti Karhulával és Szélig Viktorral – 1. rész

A Hydro Fehérvár AV19 sok tekintetben osztrák bajnoki történetének egyik legjobb szezonját produkálta. A Bécs elleni rájátszás fájdalmas végeredménye mellett a játékosok és a csapat számos szép pillanattal ajándékozták meg a szimpatizánsokat. „A legnagyobb pozitívum maga az alapszakasz általánosságban nézve” – kezdte Antti Karhula. „A második az, hogy nagyon örülök a magyarok teljesítményének, a fiatalok formájának az alapszakaszban, a harmadik pedig összességében a csapat, az, ahogy dolgoztak és az az öltözői hangulat, ami az egész évet jellemezte.

Végtére is, a jó teljesítményhez a legfontosabb az, hogy az öltözőben, a csapattársaik körében jól érzik-e magukat a játékosok és ez az egész évet nézve rendben volt.

Az alapszakaszban őrült időszakot éltünk, kevesen voltunk, rengeteget utaztunk, ennek ellenére jó mérkőzéseket tudtunk játszani, megvalósult a támadó szellemű hoki a meccseken, sok gólt is lőttünk, ez pedig szintén pozitívumként értékelendő.” Szélig Viktor elsősorban a klubvezetés szempontjából világított rá a szezon három pozitívumára. „Az első pozitívum az volt, hogy a szezont viszonylag normálisan le tudtuk játszani. A klub és a játékosok részéről nem kis erőfeszítést jelentett az, hogy a körülmények ellenére részt tudtunk venni a bajnokságban, sikerült megoldani az utazást, és ehhez ezúton is köszönetünket kell kifejeznünk a városnak, és a Külügyminisztérium munkatársainak. A klub egészségügyi stábja emellett a legjobbját nyújtva segítette a munkát. Másodsorban a jól sikerült alapszakasz is pozitívumként említhető, kollektív munka volt ez, amibe mindenki beletette a magáét, éppen ezért pedig több történelmi csúcsot is megdöntött a csapat, ha csak a zsinórban legtöbb győzelemre, vagy a nagy arányú sikerekre gondolunk. A harmadik helyen zártuk a bajnokság első szakaszát – megérdemelten. Harmadrészt a szezon egészét tekintve ott van bennünk a remény, hogy jó úton járunk. Továbbra is tartom, hogy jó játékosaink vannak, jó helyen játszanak. Az idei évad előtt nem forgattuk fel teljesen a csapatot, és most sem gondolom, hogy szükség lenne erre, hiszen bőven vannak értékeink az öltözőben.”

A fenti számok alapján jól látható, hogy a szintén playoffot érő 2018/2019-es szezonban szerzett csak több pontot az együttes, emellett pedig az összes lejátszott mérkőzés tekintetében a megnyert találkozók aránya is az idei évben volt a második legmagasabb. Az együttes idén produkálta a klubtörténet leghosszabb győzelmi sorozatát, a kilencmérkőzéses széria során pedig december 8. és december 30. között nem talált legyőzőre a gárda. A klub general managere a szezonbeli előrelépés mögötti okokra az alábbiakban világított rá: „Az előző szezonban nem sikerült bejutni a rájátszásba, idén pedig a szezon vége alakult úgy, ahogy, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének értékes elemek a csapatban. Sok mindenben történt ezen kívül előrelépés, de ezek nem mindig látványosak, vagy különösen aláhúzandók, ugyanakkor jól látszik számunkra, hogy szervezetként megyünk előre.

Szeretnénk a ligának stabil, meghatározó tagja lenni eredményesség szempontjából is, ehhez pedig fontos volt a magyar játékosok visszahozatala, hosszútávú szerződtetése.

A légiósok tekintetében pedig olyan emberek kellenek, kellettek a fiatalok mellett is, akik tapasztaltabbak, magasabb játékerőt is képviselhetnek.” Antti Karhula a 2018/2019-es évadban érkezett Székesfehérvárra. Az előbb Hannu Järvenpää mellett másodedzőként dolgozó szakember a tavalyi szezon közepén vette át az együttes irányítását. Az idei évadnak már a fiatal mester felfogása szerinti taktikával vágott neki a csapat. „Az érkezésem óta ugyanazt az ötletet próbáltuk megvalósítani, méghozzá a támadó szellemű játékot. Az idei évben – kis változtatásokkal ugyan – de mindenki beállt e filozófia mögé, ezzel a céllal kezdtünk dolgozni, mindenki egy irányba húzott. Sokszor beszéltünk már arról, hogy a támadásokban jeleskedünk, de szerencsére voltak olyan időszakok is, amikor a védekezésünk is képes volt jól működni. Nagy dolognak ítélem meg azt is, hogy több klubrekordot megdöntöttünk, de ezek mind annak a napi kemény munkának tudhatók be, amit a srácok elvégeztek, valamint annak, hogy folyamatosan egymásért játszottak. Nem konkrétan azért léptek jégre mérkőzésről mérkőzésre, hogy akkor épp milyen történelmi csúcsot érhetnek el, hanem a kemény munkájuk jutalma volt a több pozitív mutató” – vélekedett a finn szakember.

A Hydro Fehérvár AV19 keretébe a szezon előtt több meghatározó magyar játékos mellett a ligát jól ismerő légiósok érkeztek. A csapat szakmai stábja a bajnokság során többször is kiemelte, remekül működik a kémia az öltözőben. Az egyéni statisztikákra pillantva láthatjuk, hogy nem csak csapatszinten, hanem a játékosok tekintetében is eredményes szezont tudhat maga mögött a klub. „A topjátékosaink a szezon egészét nézve mindent beleadtak az idei évadba, és ez jó alap volt arra, hogy a többiek kövessék őket. A nagyobb hullámokat így az alapszakaszban el tudtuk kerülni, hiszen mindenki tudta, milyen jó példát kell követniük és hogy milyen jégkorongot akarunk játszani” – mondta az egyéni teljesítményekről Antti Karhula. A szezon előtt vizionált csapatról Szélig Viktor kijelentette, voltak kellemes meglepetések az évad során. „Kevesebb külföldivel játszottuk végig a szezont, ez tervben is volt éppen azért, hogy elsősorban a szezon elején a magyar játékosok lehetőséget kapjanak, hogy megmutassák, alkalmasak-e az osztrák bajnokságban való játékra. Jó példa erre Horváth Milán esete, akire az idei évadban elsősorban a Titánokban számítottunk volna, de már a felkészülés során és a szezon elején megmutatta, hogy képes ezen a szinten is játszani. Amikor összeállt a keret, úgy gondoltuk, hogy olyan csapatunk van, amit elképzeltünk, persze, tudtuk, hogy lesznek olyan pozíciók, ahol bizony kockázatot vállalunk. Mindig van egy határozott előzetes elképzelésünk és tervünk, de ugyanakkor azt is látjuk, hogy jópárszor a sokadik variáns fog ebből megvalósulni.”

Ha már felkészülés, tervezés és elképzelések, a 2020/2021-es évadban nem mehetünk el a háttérmunkát és az optimális felkészülést megnehezítő körülmények mellett. Szélig Viktor az alábbiakban világított rá a háttérmunka fontosságára: „A szezon eleje mindenről szólt, csak a sportról nem.

Inkább járványügyi szakembereknek kellett lennünk, mint sportvezetőknek, és lehet a jövő sportvezetőjéhez hozzá fog tartozni ez a fajta munka is.

Rengeteg olyan adminisztratív teendő várt ránk, ami minden érintettől sok extra munkát kívánt. Az volt a legnehezebb, hogy rajtunk kívülálló körülményekhez kellett villámgyorsan alkalmazkodnunk, nekünk, a srácoknak és a stábnak is, hála a hatékony közös munkának, úgy gondolom, ebben jól tudtunk teljesíteni.”

A sorozat következő részében a csapat vezetőedzője és a klub general managere a mentális terheléssel, a nagy meneteléssel, hullámvölgyekkel és a topcsapatok elleni játékkal kapcsolatban osztja meg gondolatait.